Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
À nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. 243 szetesen kétségbe vonni nem lehet, hiszen a túlságos adóztatás az adózó képességet támadja meg és amint az állam nem engedheti meg a községeknek vagy a törvényhatóságoknak túlságos adópótlékok kivetését, épugy ügyelnie kell arra is, hogy ez az egyházaknál se következzék be. Itt azonban a kultusz minist érnek természetesen a legnagyobb óvatosságot és körüliekintést kell tanúsítania. Azt hiszem, hogy ebben valamennyien egyetértünk. Ezen az alapon kérem, méltóztassék az egyébként meg nem támadott rovatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. cím 4. rovat a összegében meg nem támadt atván, azt elfogadottnak jelentem ki. Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a 3. cím. Csik József jegyző (olvassa): »3. cím. Budapesti »Pázmány Péter» tudomány-eg3 7 etem. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 2,785.937 P. — Nemes Bertalan ! Nemes Bertalan : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem, hogy a 3. címnek a rendkívüli kiadásokról szóló tételeinél mondhassam -el megjegyzéseimet. Elnök : Kiván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a rovat meg nem támadtalván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Csik József jegyző (olvassa): »2. rovat. Az egyetem dologi kiadásai a klinikák kivételével 434.988 P. Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olbassa) : »3. rovat. Dologi kiadások a klinikáknál 3,240.740 P. — Szabó Imre.« Szabó Imre : Tisztelt Nemzetgyűlés : A klinikák dologi kiadásainak rovata alatt 3,240.740 P. van beállítva különféle alrovatokon. Ez a rovat a klinikák dologi kiadásait irányozza elő ; ezzel kapcsolatban kívánok néhány megjegyzést tenni. Kezemben vagy egyik legjobb nevű egyetemi tanárunknak egy irása, aki cikkben foglalkozik ezzel a költségvetéssel és ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy kétségtelenül nagy összegek vannak ugyan beáuitva az egyetemek céljaira, de mindamellett, hogy ezek az összegek ilyen nagyok, mégis mindössze csak 40%-át teszik ki azoknak az összegeknek, amelyeket a törvényhozás béke időben az egyetemek és ezzel kapcsolatban az egyetemi klinikák céljaira fordított. Érdekes az okfejtése ennek a tanár urnák ebben a közleményben és épen ezért egy-két mondatát kénytelen vagyok felolvasni (olvassa) : »A budapesti egyetemi klinikák a háború előtt mintsszerüen felszerelt és elégségesen dotált intézmények voltak. Az utolsó tiz év alatt épületeikben, felszereléseikben leromlottak. A tudományos munka folytatásáról a klinikák igazgató-tanárai ugy gondoskodnak, hogy saját jövedelmeik egy Vészét könyvek, folyóiratok, laboratóriumi szükségletek fedezésére fordítják, a különleges vizsgálatokat pedig a betegek megfizetik«. Tudom azt, — és azt hiszem ebben egyetértünk mindannyian — hogy az ország mai leromlott állapota mellett nagyon meg kell nézni minden fillért, hogy hova kerül. Tudom azonban azt is, hogy a már eddig letárgyalt költségvetési tételek között is igen sok olyan tétel jelentkezett, amelyekkel szemben mi jogos kifogásokkal éltünk és azt hiszem, akármilyen leromlott állapotban van is az ország és akármennyire igyekszik is a kormány bizonyos általunk kifogásolt tételekhez ragaszkodni és azokat bennhagyni a költségvetésben, mégis lehetetlennek tartjuk azt, hogy a Tudományegyetem, a klinikák igazgatói és tanárai ugy gondoskodjanak bizonyos szükségletekről, hogy jövedelmeik egy részét ezekre a szükségletekre fordítsák. Tarthatatlan állapot az, hogy emberek kénytelenek legyenek lemondani olyan jövedelmeikről, amelyek szerintem nem is olyan túlzottak, viszonyítva ahhoz a munkához, amit ezek az emberek végeznek. Ha szegényebb betegek kezelésénél méltányosak ezek az emberek — mint ahogy tényleg meg lehet állapítani, hogy méltányosak — és nem számítanak fel horribilis vizsgálati díjakat, ezt meg tudom érteni. Ha eddig elmentünk is, hogy ezt megértsük, köszönettel honoráljuk ennek a tanári karnak, addig még sem volna szabad elmennünk, hogy a kezelésükre bízott intézetek bizonyos szükségleteit is ők elégitsék ki jövedelmükből. Azt mondja továbbá ez a tanár ur ebben a közleményben (olvassa): »A klinikus tanárok ismételve hangoztatják, hogy e megoldás csak ideiglenes lehet. De az épületek jókarbantartásáról, a fehérneműről, a papucsról, beteg-köntösről, evőeszközről a költségvetésnek kellene gondoskodni. Ez azonban nem történik meg elegendő mértékben. Az ágy- és ruhanemű pótlására felvett 800 millió papírkorona 16 klinikára, illetve 1800 ágyra elosztva nem fedezi a szükségletet. Sőt a fűtés-világításra felvett összegek is elégtelenek. A kórházi felszerelések és szükségletek hiánya nemcsak nélkülözést jelent, hanem azt is, hogy a klinikák nem teljesíthetik azt a feladatot, amelyet a lakosság közegészségügyi nevelésében eddig teljesítettek s amelynek további teljesítésére olyan nagy szükség van. A budapesti egyetem klinikáinak rendes dologi kiadásokra az 1926/27. évre 3,240.740 vengő van előirányozva, holott a reális szükséglet körülbelül 1 millió pengővel több.« Azt hiszem, nem túloz ez a tanár ur, amikor okfejtéseit ismételten alátámasztja, mert hiszen köztudomású, hogy az egyetemi klinikák segítségét, szolgáltatását elsősorban mégis csak a szegényebb néposztályok vagy a középosztály veszi igénybe. Különösen ma, amikor a középosztály annyira lesújtott, teljesítőképesség tekintetében olyan alacsony fokra került, hogy minimális igényeit sem tudja kielégíteni, még az egészségügyi követelményekkel kapcsolatban sem, természetes, hogy a szegényebb néposztályok és a lesújtott középosztály veszi igénybe ezeket a klinikákat. Ha azt látjuk, hogy sem ágynemű, sem fehérnemű, sem kötszerek tekintetében nincsenek a klinikák jól felszerelve, azt szeretnők, ha közelebb tudnánk jutni a békebeli idők viszonyaihoz és ezen a címen akár más címnél való takarékosság által vagy vagy akármilyen más eszköz igénybevételével többet juttatnánk a klinikák céljaira. Épen ezért javaslom, hogy a fenti rovatban előirányzott 3,240.740 pengő emeltessék fel 1 millió pengővel, s igy 4,240.740 pengőben állapittassék meg a klinikai dologi kiadások összege. (Esztergályos János: Ez csak méltányos!) Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék e javaslatomhoz hozzájárulni, annál is inkább, mert azt hiszem, nem akadhat egyetlen egy ember sem, aki ezt nem tartaná indokoltnak. (Esztergályos János : Zavarban van a minister ur!) Elnök : Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván szólani. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam az igen t. képviselő ur teljesen objektiv fejtegetéseit. Én is jól érzem azt, hogy a dologi NAPLÖ. XLIII, •K:
