Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

244 A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. kiadások tekintetében a klinikák nincsenek ugy dotálva, mine ahogy az szükséges volna. Szeren­csére ebben az évben el volt érhető az, hogy a bu­dapesti klinikai telep rendbehozására a kultusz­tárca költségvetésének keretén kivül a beruházá­sokból egymillió aranykoronát kaptam, amellyel most a legszükségesebbeket pótolni tudjuk. Ezenkívül nemcsak az állami dotáció emelésé­vel, hanem célszerű gazdálkodással is lehet segíteni a dolgokon és épen most folyik a tárgyalás az egye­temek gazdálkodásának részben ellenőrzés, részben pedig irányítás szempontjából való megszervezése tekintetében. Eddig ugyanis főleg számvevóileg ellenőriztetett a dolog. Itt azonban nemcsak szám­vevői, de gazdasági ellenőrzés is szükséges ; hogy t. i. a beszerzések necsak tisztességesen, —- ami ma­gától értetődik — hanem gazdaságosan, olcsón és célszerűen is történjenek. Éltől is sokat várok. önként értetődik, hogy mindent el fogok követni, hogy a jövő évi költségvetésben épen ezeket a tét eleket emelhessem, ebben a költség­vetésben azonban már, sajnos, semmiféle változ­tatást nem tehetek. Hogy nem tehettem annyit, amennyit óhajtót cam volna és amilyen irányban fáradoztam is, ennek nem csekélységem volt az oka. Hozzá nem értők bele tudták vinni a köz­tudatba azt a teljesen téves hitet, hogy itt az egyetemek túlsókba kerülnek, holott ha valaki alaposan megnézi a kérdést, azt fogja látni, hogy ha ezeket a terheket nem a klinikák fogják viselni, akkor a népjóléti tárca budget-jenek kell ezeket, mint kórházi költségeket viselni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ismételten konstatálva t. képviselőtársam ob­jektivitását és szakszerűségét, csak sajnálattal jelenthetem ki, hogy ebben a költségvetési évben már nincs módom hozzájárulni e tétel feleme­léséhez. Kérem a tétel elfogadását, annak hozzáadásá­val, hogy a jövőben azon fogok fáradozni, hogy az igényeket teljes mértékben ki tudjam elégíteni, (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Nemzetgyűlést, mér ózta nak-e a tételt eredeti szövegében elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur indítványával? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíves­kedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadta el, igy Szabó Imre képviselő ur indítványa elesik. Következik a 4. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csik József jegyző (olvassa) : »4. rovat. Pas­teur-intézet és kórház dologi kiadásai : 98.492 pengő« Elnök : A tétel meg nem támadtatván, azt el­fogadottnak jelentein ki. Csik József jegyző (olvassa) : »5. rovat, ösztön­díjak : 13.689 pengő« Farkas Tibor S Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Talán egyet­len tétel sem olyan szomorú ebben a költségvetés­ben, mint épen az ösztöndíjak tétele. Ebben a tételben 7849 pengő van felvéve a budapesti Tudo­mányegyetemnél »tanulmányi, utazási ösztöndíjak, főiskolai tanárok, tanárjelöltek és hallgatók ré­szére« címen. Tisztelettel kérdem a kultuszminister urat, de kérdem az egész nemzetgyűlést is : hiszik-e, hogy ezzel az összeggel eredményes munkát lehes­sen kifejteni ? 7849 pengővel ugyan hány tanárt, hány tanárjelöltet, hány egyetemi hallgatót tud­nak kiküldeni tanulmányútra ? Ha ezt a rovatot összehasonlítom például a műegyetem megfelelő rovatával, ahol az összes ösztöndíjak kitesznek 701 pengőt, igazán azt kell mondanom, hogy szégyenletesen csekély összeg az, amelyet a magyar törvényhozás, illetve a magyar kormány a tudomány előmozdítására fordít ezen a téren. Ez az összeg abszolúte nincs aránj^ban tudományos intézeteink számával s a többi költsé­gekkel. Azt hiszem, a komoly tudományos munka feltétlenül megkívánja, hogy a tudomány munkásai szorosabb kapcsolatban hozassanak az egész világ tudományos életével. Ennek a kapcsolatnak pedig egyik előfeltétele a helyszínen való megjs­lenés, az érintkezés, az eszmék, gondolatok kicse­rélése, úgyhogy amikor egyébként ilyen szomorúan és silányan vannak dotálva összes tudományos intézeteink s alig képesek a legszükségesebb kül­földi folyóiratokat is megszerezni, tisztelettel ké­rem a nemzetgyűlést, kísérelje meg, hogy a kor­mányt ezen a téren nagyobb bőkezűségre ösztökélje. era all módomban, hogy e tekintetben javaslatot tegyek, azon egyszerű elvi oknál fogva, mert azt tartom, hogy nem helyes az, ha a képvi­selők i úlkiadást indítványoznak, mert hiszen végre az állam háztartásának egyensúlya felett őrködni elsősorban a kormányzat feladata. De tisztelettel kérem a kultuszminister urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy akkor, amikor a magyar állam költségvetése a pénz ügy minist er kimutatása szerint nagyon kedvező felesleggel zárult, fordítson erre a célra többet, ha hosszú időn kérésziül nem is fordíthat annyit, mint amennyi erre a célra fordí­tandó volna. Remélem, a jövő költségvetési évben a kultuszkormány még sem jön ilyen nevetségesen csekély összeggel, mert ha ezt a csekély összeget állandósítani óhajtanok, ugy, amint állandósítva van a nyugdíj költségvetéssel összehasonlítva, akkor én tisztelettel bár, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azt az eredményt, amelyet a kultuszminister ur az egyetemek szaporításával elérni óhajt, nem fogja elérni, s akkor mindaz az áldozat, amelyet mi hoztunk, többé-kevésbé csak fél áldozat fog maradni, mert éppen ott takarékoskodunk, ahol a takarékoskodásnak legkevésbé van helye. Ezt vagyok bátor megszivlelés végett ugy a kultusz­minister ur, mint a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani. Elnök : Szólásra következik ? Csík József jegyző : Szabó Imre! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az 5. rovat alatt előirányzott ösztöndíj összegének felemelé­sére vonatkozólag nem teszek külön javaslatot. De szólni kívánok néhány szót általában az ösztön­díjakkal kapcsolatban követett politikáról, VEgy ha ugy tetszik, taktikáról, melyet a kultuszminister ur részben ebben a költségvetésben, részben pedig általábrn követ. A kultuszminister ur múlt év november 12-én egyik napilapba közleményt adott. Amikor a nem­zeti közművelődési alapítványról szóló törvény­jalvaslatot a Ház elé beterjesztette, a nyilvános­sággal közölte azokat a szempontokat, amelyek előtte mérvadók általában az ösztöndíj kérdésében. A kultuszminister ur ebben a közleményben leírja, hogy sajnos, a középosztály annyira a teljesítő­képesség legalacsonyabb fokára jutott, hogy ma már nincs más reménysége az újbóli feltámadásra, csak az az egyetlen, hogy amit ő ma már nem tel­est! het, azt talán valamikor a gyermekei fogják­teljesiteni és a minister ur éppen abból a szem­pontból, hogy ezeket a reménységeket valóra vált­hassa, igyekszik egy egységes és a középosztály érdekeinek elsősorban megfelelő irányzatot követni az ösztöndíjak kérdésében. Ha átnézem ezt a költségvetést és különösen az ösztöndíjak kérdésével kapcsolatban vizsgá­lom, akkor itt nem igen látom megvalósítva azt, amit a minister ur abban a közleményben a nyil­vánosságúé k ígért. Általában az ösztöndijak kér­dése ugy fest, hogy amíg a budapesti tudomány­egyetemnél 13.689 pengő van előirányozva, Sze­gedre már csak 466, Debrecenre 1600, Pécsre csak 433 pengő esik. A budapesti egyetem köz. gazdasági karánál ilyen címen nincs ugyan elő

Next

/
Thumbnails
Contents