Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

238 A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó lá-én, pénteken. mit segit, mit lendit ez a parányi összeg annak az egyházközségnek terhein ? Úgyszólván semmit. Ellenben, ha ezt az 500.000 pengőt a lelkészkedő papság támogatására adnánk, ott határozottabb és mindenesetre nyomatékosabb támogatást jelentene. Én tehát tisztelettel azt indítványozom, hogy ez a bizonyos többlet, amely a 3. cím »Egyéb hozzájárulások«-nál van, onnan kivétessék és a 2. cím alatt »Hozzájárulás az alsópapság illetményeihez» tétel alá áttétessék. Ez tehát nem jelent semmiféle tényleges számbeli változtatást a költségvetésben, hanem azt jelenti, hogy a 3. címen beállított és az egyes egyházközségekre úgyszólván alig számbavehető javítási nem eredményező összeg áttétessék a 2. pont alá, ahol határozottabb és kifejezettebb segitség-számba megy. Erre nézve bátor vagyok Írásbeli indítványomat is benyújtani. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Előbbi felszólalásomnál már hangoztattam azt, hogy a katholikus papság illetményeihez való hozzájárulás nem volna szükséges az állam részéről, amennyiben a püspökségek birtokain a katholikus autonómia keretében folyna a gazdálkodás. Ez azonban, ugy látszik, állandóan olyan téma, amelyet nem igyekszik a minister ur megvalósítani annak ellenére, hogy a katholikus közvélemény elfogulatlan nagy tömege évről-évre kívánja ezt és már évtizedes irodalma van ennek a kérdésnek. Mindezek ellenére nem tudjuk ezt a kérdést dűlőre juttatni. Arra kérem tehát a minister urat, méltóztassék engem megnyugtatni abban a tekintetben, hogy az a hozzájárulás, amely a költségvetésben fel van tüntetve és amely összesen 629.626 pengőre van kontemplálva, korrigáltassék 561.231 pengőre. Kíváncsi volnék arra, mennyi az a hozzájárulás ami ezenkívül még a vallásalapból történik ; kíváncsi volnék arra, hogy a vallásalap mennyiben volt kötelezve hadikölcsönkötvények jegyzésére és tulajdonképen maga a vallásalap a hadikölcsönkötvények elmaradt valorizációja következtében mekkora összeget vesztett és hogy a minister ur hogyan akarja ezt a vallásalap javára megkorrigálni. Ugyancsak arra kérem a minis'

er urat, minthogy az alsópapság állami támogatása nem volna szükséges abban az esetben, ha a katholikus autonómia keretén belül a püspökségek birtokain komoly gazdálkodás folynék, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) addig is, inig a t. minister ur az idevonatkozó javaslatot idehozza a mi állandó sürgetésünkre, legyen gondja arra is, hogy a káptalanok és püspökségek részéről a bérleiek kérdése akként rendeztessék, hogy azok megfelelő keresztény kisemberek kezébe adassanak. (Helyeslés.) Kérem a minister urat, aki ma legfőbb hatóság, •— azt lehetne mondani, főkegyur ; a királyi szék nem lévén betöltve, ő gyakorolja ezt a főkegyúri jogot, nem is annyira a kormány, mint a minister ur — legyen gondja a bérleti szerződések megkötésénél arra, hogy ne történjék meg ahhoz hasonló eset, mint amikor teljesen jogos és igazságos bérle". i szerződés dolgában kértem a minister úrtól a kisemberek pártfogását. Kitért a vélemény nyilvánít ás elől és olyan választ adott, amely a kisemberek érdekei ellen szólott. A vallásos érzést feltétlenül az alsóbb papság van hivatva fent ártani és ébren tartani. Példátlanul áll Európa mostani történetében, hogy volna még olyan papság, amelynek olyan óriási vagyona és jövedelme volna, mint a magyar katholikus papságnak. Ezért is nagyobb mértékben kötelessége a t. minister urnák, hogy intenziven foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel és gondoskodjék arról, hogy ez a nagy jövedelem valóban alkalmassá tétessék arra, hogy "a papság a lelki életet tökéletesen gondozhassa. Ezért nem volna szabad olyan bérleti kiadásokba belemenni, amelyek talán a kommerciális, az üzleti szempontoknak megfelelnek, ellenben lelkileg a katholikus hívek lelkében óriási rombolást, óriási destrukciót eredményez. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem tudom eléggé aláhúzni ezt a kérést a minister ur előtt, mert a közalapítványi bérletek, káptalani birtokok kiadása körüli visszaélések vagy mulasztások borzasztó destruktiv eredményeket érnek el a hívek lelkében. A minister urnák, mint az egyház legfőbb őrének, feltétlenül kell, hogy gondja legyen arra, hogy ilyen hibákba se a püspökségek, se a káptalanok bele ne essenek és amennyiben beleesnek, mint legfőbb hatóság a püspökségekkel és káptalanokkal szemben a szigorú biró jogkörében járjon el és mutassa meg erejét, hatalmát, amilyet az ország bizalmából élvez. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Az imént már rámutattam azokra a veszedelmekre, amelyek abból származnak, ha az állam támogatja az egyházakat. Megmondottam, hogy a kapitalista állam ezzel a támogatásai kényszeríti az egyházakat arra, hogy neki szolgáljanak és kapitalista érdekekért szálljanak sikra. A legutóbb angoí sztrájk a legszebb bizonyíték,- hogy mit jelent független országban, illetőleg szabad államban a szabad egyház '? Az egyházak ott az érsekek vezetésével fentartás nélkül odaállottak a munkások mellé. Szakszervezeti kongresszusokon vettem részt, ahol katholikus és protestáns püspökök nyitották meg a gyűlést és áldották meg a gyülekezet munkáját. Ez az egyházi támogatás épen Magyarországon elképzelhetetlen, mert itt az állam az ő támogatásával arra kényszeríti az egyházat, hogy neki szolgáljon és hogy a mammont szolgálja. Ennek az államnak osztályállam jellegét bizonyítja az, hogy ebben az osztályállami:

an vannak gazdag és proletár papok. Ez utóbbiak támogatására aprópénzt ad az állam, de megköveteli tőlük, hogy elefántnyi munkát végezzenek az állami jogrendszernek, a birtokviszonyoknak fentartásában ; megköveteli az alsópapságtól, hogy éjjel-nappal, mint őrtálló katona álljon az osztályállam mellé és törekedjék az osztályáliam érdekeit megvédeni, azonban amikor fizetni kellene, akkor az osztályáliam cinege-koszton tartja a papi proletárokat. Ez a tétel a legszebben bizonyítja az én állításomat. Akár a katholikus, akár a protestáns egyházakat vagy pedig a többi egyházakat nézzük, mindenütt azt fogjuk tapasztalni, hogy az alsó kategóriákban éhbérért dolgoznak ezek a papok, éhbérért terjesztik a hitet és igyekeznek az emberekben a reményt fentartani és kibékíteni az osztályállammal szemben, amellyel szemben örökös harcban áll a szegénység. Adnak itt valamit az alsópapoknak : vakulj magyar, hogy az alsópapság lássa, hogy az a nagy, kegyes állam — amely a tábornokok fizetésére, tábori püspökségek fentartására, külképviseletek részére milliárdokat ad — juttat apró garasokat, az alsópapságnak is és kényszeritik őket, hogy ezekért az apró garasokért az alsópapság álljon oda a munkástömegekkel szembe és védje a kapi^ talista társadalmat. Ennél megalázóbb és megrázóbb tragédiát nem igen tapasztaltam még. Ezen az állapoton elsősorban maguknak az egyházaknak kellene változtatni. Az egyházaknak kellene arra törekedni, hogy egyházi vagyonok igazságos és helyes kezelésével egyformán jusson mindenki számára, és amiképen az Ur is egyformán osztotta szét az após-