Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. 237 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 3. rovatot felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : »3. Rovat. IL Hozzájárulás az alsópapság illetményeihez : 2,869.532 P.« Elnök : Szólásra fel van jegyezve? Hebelt Ede jegyző : Drozdy Győző ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Már az imént elhitettem, hogy az alsópapság illetményeinek azokhoz a tételeihez, amelyek itt szerepelnem, lelkiismeretesen hozzájárulni nem tudok, mert lehetetlennek tartom, hogy csupán az államnak legyen kötelessége a nagy egyházi vagyonok mellett az, hogy a nyomorgó alsópapságot megélhetésében támogassa. Az én meggyőződésein szerint az alsóspapság helyzetét sokkal demokrtatikusabban kellene feljavítanunk, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) és annak megélhetését demokratikusabb és becsületesebb eszközökkel kellene lehetővé tennünk. Hallatlan és az egész világon példátlan az az adózási rendszer, amelyet példának okáért a párbérnél látunk. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Nemcsak a mi megállapításunk, de a katholikus egyháznak minden számottevő tényezője is elismeri, hogy a párbérnél lehetetlenebb, antiszociálisabb, igazságtalanabb, sőt, hogy ugy mondjam, embertelenebb adózási módot nem lehet találni ezen a földön. Ha tekintetbe vesszük a párbérnek azt a középkori származását; ame'yen mindezideig jóformán semmiféle komoly változás nem törtégt, ha tekintetbe vesszük azt, hogy amikor a párbér szokásjog alapján törvényesíttetett, egy-egy községben csak 3—4, vagy még kevesebb lakó lakott, s a szaporodás és birtokmegoszlás folytán szinte koldusokká és törpebirtokosokká váltak az előtti nagybirtokosok, hogy száz holdakból az unokák kezére csak egy-egy törpe holdacska jutott és az egyház mégis ugyanazt az adót követeli tőlük, akkor könnyű belátnunk, és igazat kell adnunk az alsópapságnak köréből feltörő amaz óhajnak, hogy ezt a nagy szociális igazságtalanságot a kormányzat végre olyanformán rendezze, hogy az közmegelégedést keltsen. Természetesnek tartjuk, hogy az alsópapságtól a párbér jövedelmét megvonni nem lehet, mert hiszen az számára törvények utján biztosított jövedelem, lehetelenségnek tartjuk azonban, hogy a párbér kérdése ad abszurdum igy fejlődjék tovább es hogy a birtokoknak a születések folytán még jobban való eltagozódasa a párbér kérdését refom elé ne állítsa. Az én meggyőződésem az, hogy a kultuszkormányzatnak nem volna szabad visszariadni ettől a nehéz kérdéstől. (Nagy János (egri) előadó: Reformálva van. Majd elmondom.) Nagyon örülök, hogy alkalmat szolgáltatok az igen t. előadó urnák arra, hogy a párbérkérdés reformjáról előadja itt azt, amit tud, mert mi nem ismerünk más reformot, mint a kultuszkormánynak múlt évi rendeletét, amely a helyzetet nemhogy enyhítette volna, hanem még súlyosbította annyiban, hogy a politikai községeknek feladatává tette azt, hogy a párbért az illető egyházak papjainak biztosítsa. E rendelet következménye azután az, hogy ma közadók módjára kezelik a párbért, (Dabasi Halász Mórié : Eddig is ugy kezelték!) száz és száz apró existenciát tesznek tönkre, száz és száz kisember tehénkéjét árverezik el, száz és száz kisember párnáját viszik el kis kunyhójából csak azért, hogy azt a szegény embert a párbér megfizetésére kötelezzék. Pedig, hogy ez az egyháznak nem válik hasznára és dicsőségére, sem pedig annak a papnak, aki a párbér behajtásánál ilyen brutális és embertelen eszközhöz kénytelen folyamodni, azt bizonyítani felesleges. (Dabasi Halász Mórié : Nem a pap hajtja be! — Kiss Menyhért : Az ő javára hajtják be!) Minthogy a pap javára hajtják be, az a szegény ember, akinek párnáját, bútorát viszik el, tehénkéjét hajtják el párbér címén, természetes, hogy a papra haragszik. (Kiss Menyhért : A szombatosok és a baptisták ezért terjednek!) Ha a nemzetgyűlésnek is az a felfogása, hogy ezt a középkori és brutális adórendszert, amelyben egy szemernyi szociális igazság sincs, amely olyan nagy elkeseredést szül, meg kell szüntetni, akkor a kultuszminister ur egy pillanatig sem várhat arra, hogy a párbérnek komoly, olyan formában való rendezését, hogy azt minden egyes adózó polgár arányosan vagyonához és jövedelméhez mérten viselje, végrehajtsa. Épen azért igen kérem, nyugtasson meg bennünket akár az igen t. kultuszminister ur, akár az igen t. előadó ur az ő megbízásából, hogy a párbér kérdése modernül, komolyan, a szociális igazságnak megfelelően rendeztetni fog. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Eőri-Szabó Dezső. Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Amikor az általános vitában bátor voltam" rámutatni a lelkészkedő alsó papság megsegítésének szükségeségére, a vidéken élő, családos, gyermekeket neveltető papság súlyos helyzetére és követeltem az 1913 : XXXV. tc.-ben lefektetett korpótlékrendszernek valorizált értékben való felújítását, az igen t. minister ur annak elismerése mellett, hogy tényleg ő is szükségesnek tartja ennek a törvényben lefektetett kérdésnek mielőbbi rendezését, — igaz, ugyan, hogy ezt már évek óta hangsúlyozza és mindeddig annak érvényt nem szerzett — azzal tért ki az elől a kifogás alól, hogy ebben a költségvetésben fines meg a törvényen alapuló korpótlék biztosítása, hogy az arra szükséges 900.000 aranykorona helyett a pénzügyminist er ur csak 500.000 aranykoronát tudott erre a célra juttatni. Mivel •— úgymond — ezzel az összeggel a korpótlékrendszert egészében biztositani nem tudta, ezt az 500.000 koronát inkább az egyes egyházak adóterheinek csökkentésére fordította. Semmi kifogásom sem lenne ez ellen, ha az adóterhek csökkentésére kiutalt ez a többlet tényleg számbavehető összeget jelentene. Hogy azonban mennyire nem jelent számbavehető összeget, azt egy példával fogom megvilágítani, amely a többiekkel való szerves kapcsolatában általános érvényű igazságot van hivatva leszögezni. Egy olyan protestáns egyházközség, amely a háború előtt egyházi adóterheinek csökkentésére 1600 aranykoronát kapott, a múlt esztendőben, a múlt évi költségvetés alapján 600.000 papirkoronát tehát 41-5 aranykoronát kapott. Ez a békebeli 1600 koronának épen 2-6 %-a. (Dabasi Halász Móric : A felosztást nem a minister végzi, ugyebár ?) Annyit utalt ki. Ez a kulcs általános. Bocsánatot kérek, arányos kulcs szerint lett szétosztva az egyházi hatóságok által tehát ez a kulcs vonatkozik az egész egyházi támogatásra. Ezt állitom és bizonyitom. Tehát 2'6%-át tette ki a múlt évben az egyházi adóterhek csökkentésére adott állami támogatás, s most ezzel az összeggel, amelyet a korpótlék beállítása helyett erre a célra az igen t. minister ur kiutalt, amely itt fekszik előttünk a költségvetésben, ez a 2-6%-os adócsökkentési támogatás mindössze 6%-ra fog emelkedni, így fest tehát valójában az igen t. minister ur által bejelentett és az egyházi adócsökkentésre szánt felemelt állami támogatás. Még mindig csak 6%-át kapják az egyházközségek annak a békebeli támogatásnak, amelyet az akkori kormány törvény alapján kiutalt. Azt akarom ebből kihozni, hogy mivel ez az adóterhek csökkentésére forditani szánt összeg még mindig olyan csekély, hogy például az az egyházközség, amelyet az előbb felhoztam, s amely békevilágban 1600 koronát kapott ezen a címen, a múlt évben 41-5 aranykoronát, a felemelt segély alapján fog kapni mindössze 90 aranykoronát, 34*