Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

•224 Á nemzetgyűlés 550. Ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. sunk lovát fogadta volna meg 160.000 koronával, hanem egy másikat, tehát volt elveszíteni való pénze, amiből lakbérhátralékának egy jelentékeny részét ki tudta volna egyenlíteni. A másik nyugtalansági terrénum a tisztviselők részéről mutatkozik. (Kiss Menyhért : Nagyon sokan az utcára kerülnek!) A tisztviselők megállapított lakbérkvantumot, megtérítést kapnak az államtól és most nagy nyugtalansággal nézik egyrészt azt, hogy nekik felmondanak, másrészt, ha nem is mondanak fel, nagyobb lakbért kérnek tőlük, mint amilyen a most lakásért megállapított lakbérilletmény. (Szijj Bálint : Cseréljünk 0 Erre a kérdésre vonatkozólag néhány mondatban kívánom szerény álláspontomat összefoglalni és azt hiszem, megnyugtatásul fog szolgálni, ha itt, a nemzetgyűlés szine előtt hangzanak el azok a kijelentések, amelyeket egyébként a küldöttségek előtt már megtettem. (Halijuk ! Halljuk !) Tehát az első az, hogy a már kibocsátott szabadforgalmi rendelet visszavonására a kormány nem gondol. A második kijelentésem az, hogy tűrhetetlennek tartom, ha kifejlődnék az, hogy indok nékül élnek a háztulajdonosok a szabadforgalmu helyeken a felmondás jogával tisztviselőkkel, nyugdíjasokkal, munkásokkal, gazdaságilag gyengébb egyedekkel szemben. Ismétlem: indok nélkül. Nem ismerek el más indokot nagyjában, mint azt az egyet, ha a háztulajdonos maga vagy közvetlen hozzátartozója fedél nélkül van; akkor indokolt, hogy felmondjon, hogy önmagának, vagy közvetlen hozzátartozójának legyen elhelyezkedési lehetősége. Nem tartom eltürhetőnek azt, hogy a vidéken, a szahadforgalmú helyeken olyan lakbérekben egyezzenek meg, illetőleg olyanok követeltessenek, amelyek meghaladják azt a maximális lakbérkvantumot (Helyeslés a jobboldalon.), amelyre majd fel fog emelkedni a magyarországi 51 városban a lakbér a kibocsátandó lakbérrendelet legvégső határpontján. Ez a legvégső határpont, nem tudom pontosan, hogy az alapbár 70 vagy 75%-a lesz-e 1 Nem tartom elfogadhatónak és tűrhetőnek, hogy már most a szabadforgalma helyeken a tiszta alapbérnek aranyban számitott 75%-ánál jelentékenyen magasabb bérek követeltessenek. (Szabó Imre: Aunyit sem lehet követelni!) Kérem az ország háztulajdonosait, méltóztassanak a kezükbe adott joggal ugy élni, hogy szociális jellegű nyugtalanság ne támadjon az országban, mert ha szociális jellegű nyugtalanság támadna az országban, akkor sem javasolnám ugyan a kormánynak,, hogy vonja vissza a rendeletet, ellenben a magam részéről felhatalmazást kérnék abban az értelemben, hogy az olyan községekben, amelyeknek háztulajdonosai az előbb emiitett módon, túlmohón élnek a nekik biztosított jogokkal, felfüggesszem a szabadforgalmat és visszaállítsam a kötött forgalmat. (Helyeslés.) Nem szeretnék ehhez a fegyverhez nyúlni, mert nagyon jól meggondoltuk a lépést, amelyet megtettünk. Mindamellett kénytelen vagyok a panaszokkal szemben, amelyek egyikét-másikát teljesenjogosaknak voltam kénytelen elismerni, ilyen határozott nyilatkozatot tenni és erre még két okom is van. Az egyik az, hogy ami a lakbérek és a boltbérek viszonyát illeti, — hogy csak e kettőt emiitsem — mindig volt diszparitás a vidék javára és a város hátrányára a békeidőben. Ugy értem ezt, hogy a lakbér vidéken feltétlenül mindig kisebb volt, mint amilyen volt a boltbér mondjuk a városban, sőt kisebb volt a lakbér a vidéken, mint a boltbér ugyancsak a vidéken, ami egészen természetes. Mármost tűrhetetlen volna, hogy kötött forgalom alatt maradván 51 város Magyarországon, a városokban a lakbér alacsonyabb legyen, sőt a boítbér legyen alacsonyabb, mint a vidéken a lakbér. Ilyen diszparitást nem tudnék eltűrni már csak azért sem, mert az gazdaságilag lehetetlen helyzetet teremtene. A másik a közvetlen Budapest környékbeli háztulajdonosokra, illetőleg községekre vonatkozik. Felhívom a t. háztulajdonosok figyelmét arra, hogy Budapest környékére épen azért ment ki a Budapesten foglalkozással ellátott lakosság egyrésze, mert Budapestet kívántuk tehermentesíteni annak idején. Azért sürgetjük mi is szakadatlanul a helyes közlekedési politikát, hogy Budapest quasi Nagy-Budapestként szerepelhessen, hogy a környékbeli községek lakásviszonyok szempontjából Budapesttel egységes területet alkossanak. Mármost azt vethetnék fel ellenem, hogy akkor miért szabadítottam fel a Budapest-környéki községeket 1 Azért mert 1818—19—20- és 21-ben rendkívül sok rekvirálás történt ezekben a községekben és ezek között a rekvirálások között, amelyek különösen a villalakásokra vonatkoznak, igen sok stabilizált injuria, igazságtalanság van, Attól a háztulajdonostól, aki keservesen összekuporgatott magának egy nyaralóhely számba menő Budapest-vidéki községben egy kis villát, azt elvették annak idején, amikor nagy run, nagy beözönlés volt Magyarországba, s betelepítettek oda valakit, aki fizet is, nem is bért, ellenben bennterpeszkedik évek óta és még azt sem teszi meg az én kérésemre, vagy rendeletemre, hogy a háztulajdonost legalább a nyári hónapok tartamára beeresztené oda, odamehessen, hogy szegény kipihenné magát. Fel kellett szabadítani ezekben a községekben a lakásokat, hogy lássuk, hogyan rendeződnek ezekben az ügyek. A tisztelt háztulajdonosok azonban gondolják meg, hogy ha egy súlyos lakbérdiszparitás keletkeznék Budapestkörnyéke és Budapest város között, akkor ennek természetes eredménye lesz egy Eindrang nach Budapest, Budapest környékéről beszivárgás Budapestre, tehát meg fogják Budapesten a lakást keresők számát szaporítani, ami természetesen tűrhetetlen helyzetet teremtene. Ismétlem, hogy minden olyan panasz, amely konkrét formában kerül elém, a saját ministeriális és ebben a materiában jártas kiküldöttemmel vizsgáltatok meg. Nem lehetetlen ez a feladat, mert hiszen — átlagban beszélek — Magyarország 3500 községéből 3240-ben már három év óta szabadforgalom van és mindössze 260 község van olyan, amely most került szabadforgalom alá. Ha mind a 260 községet végig kellene tanulmányoztatnom, azt is meg tudnám tenni augusztusig. Augusztusig figyeltetni kívánom ezt a helyzetet és minden olyan esetben, amikor konkrét panaszszal járulnak elém, ezt a konkrét panaszt ki fogom vizsgáltatni, és azt hiszem, hogy a panaszok legnagyobb részét sikerülni fog kielégítő módon el is intézni. Bizonyos megnyugvást szeretnék az ország érintett területein lakó társadalom felé küldeni, amikor azt mondom : ne izguljanak, ne gyűlésezzenek, ne nyugtalankodjanak ; ahelyett, hogy gyűléseznek és akcióvá fejlesztik ki a saját, tényleges vagy vélt sérelmeiket, a tényleges, konkrét sérelmeiket szíveskedjenek összeírva hozzám felküldeni. Én nyomban meg fogom vizsgáltatni a sérelmeket és megtalálom az orvosságot. (Helyeslés.) Erre nézve garanciát merek vállalni a t. Nemzetgyűlés és az ország szine előtt, ha azonban azt látnám, — ismétlem — hogy nem birok azzal a mohósággal, amely itt-ott mutatkozik, akkor ezekre a helyekre nézve kérni fogok felhatalmazást és feltétlenül visszaáll itta to m a kötött forgalmat. Mert azok a háztulajdonosok, akik e sú-