Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. 225 lyos szociális helyzetben nem értik meg a saját etikai elhivatottságukat, nem érdemelnék meg. hogy nekik időnek előtte egy ilyen súlyos, nemzetgazdaságilag értékes, de könnyen veszedelmessé válható jog kezükbe adassék. (Helyeslés.) A tisztviselőket pedig szeretném azzal megnyugtatni, — bár ez a kérdés a pénzügyminister ur resszortjába tartozik - hogy nagyon természetes, hogy az ő állami lakbérilletményük és ezzel committenter a fővárosi és vármegyei tisztviselői kategóriák lakbérilletményei abban az időben, amikor arra szükség lesz, megfelelő módon szabály ózta tni fognak. Kérném a t. Nemzetgyűlés minden tagját, hogy ezt a teljesen politikamentes, teljesen és lényegesen szociális kérdést méltóztassék objektiven figyelemmel kisérni, hozzám minden konkrét panaszt, de csak konkrét panaszt eljuttatni^ és méltóztassék bizonyos nyugalmat és bizakodást terjeszteni az országban, hogy a kormány rajta tartja a szemét ezen a kérdésen. Kérném válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. (Györki Imre : Az nem jó lesz, minister ur ! Az országos főkapitány is a frankhamisításon rajta tartotta a szemét ! — Vass József népjóléti minister : Én nem tartottam rajta !) Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur kijelentéseinek legnagyobb része engem teljes mértékben megnyugtat. Elsősorban én a minister urnák azzal a kijelentésével, mely szerint a brutális lakókat, valamint azokat a lakókat, akik annak ellenére, hogy fizetni tudtak volna, esnem fizettek, továbbra a minister ur ingyen lakással megajándékozni nem akarja, a magam részéről teljesen meg vagyok elégedve. Sőt én akkor is, amikor kötött felmondási idő volt, teljesen helytelen itettem azt, hogy épen azért, mert nem lehetett lakást kapni, valamelyik lakástulajdonos, vagy pedig annak családja, a lakók esetleges brutalitásainak kénytelen volt magát kitenni. Azt is helytelennek tartom, és a magántulajdon szempontjából is a legteljesebb mértékben elitélendőnek tartom, amit a minister ur megemlitett, hogy t. i. ha valaki, aki tud fizetni, azért nem nem fizet, mert nem tudják kilakoltatni. Sőt ha a minister ur emlékezni fog egy ilyen esetre, amikor tömegesen lépett fel ez a járvány bizonyos helyen, én voltam az, aki a minister ur figyelmét erre a kérdésre felhivtam. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ügy van !) Megnyugtatólag hat rám névé az is, amit a minister ur a lakbérek megállapitása tekintetében mondott, hogy a minister ur egy felső határt állapított meg, hogy azok, akiknek felmondani joguk lesz és több lakbért követelhetnek, azok tudják, hogy a minister ur nyilatkozata után ők követeléseikkel nem szaladhatnak az égig, és nem követelhetik azt, hogy az a lakó, hogy a költözködés költségeitől magát megmentse, hogy az ő régi lakásában továbbra megmaradjon, kénytelen legyen bankkölcsönöket felvenni, eladósodni, vagy pedig lelépési díjakat fizetni azért, hogy magának más lakást megszerezhessen. Azt is teljes mértékben osztom, amit a minister ur a gazdaságilag gyengébb egyedekre vonatkozólag mondott. Én csak egyre vagyok bátor a minister ur figyelmét felhívni, hogy nemcsak a munkás, a tisztviselő és magántisztviselő a gazdaságilag gyengébb egyed. Ma sajnos, ebben az országban túlságosan nagy tömegekben vannak épen a gazdasági megrázkódtatás következtében a gyengébb egyedek. Annak ellenére, nemcsak rámnézve, hanem azokra az egyénekre is, akik egészen a mai napig nagy nyugtalansággal nézték ennek a kérdésnek nagy jelentőségét, és félő volt, hogy mikor fogják az ebben a kérdésben NAPLÓ. XLIDL rejlő gyuanyagot, esetleg felhasználni izgatási célokra, meg vagyok győződve, hogy azok, akik közvetlenül voltak és vannak érintve, megnyugtatólag fogják a választ tudomásul venni. Az is megnyugtatólag hat amit a minister ur kijelentett, hogy minden konkrét panaszt nem csak megvizsgál, hanem a maga kiküldötteit el fogja az illető helyekre küldeni, hogy ott szigorúan lépjenek fel az egyezkedés terén. Egyet vagyok bátor a minister úrtól kérni. Tudom és megggyőződtem, hogy amit a minister ur itt a nemzetgyűlésen elmondott, az a minister urnák vasszigoruságu akarata. Tudom, hogy ezt az akaratát a minister ur végre fogja hajtani, ellenben nem tudom azt, hogy a minister ur közegei lent a vidéken mind ujságolvasók-e, ellenben a minister ur rendeleteit kötelesek tudomásul venni. Épen ugy, mint ahogyan kötelesek voltak tudomásul venni a minister urnák azt a rendeletét, amely a kötött lakásforgalmat megszüntette, épen ugy kötelesek lennének tudomásul venni a minister urnák azt a rendeletét, amely egyik oldalon kategorizálja és megállapítja azokat az eseteket, amelyekben a felmondás lehetősége fenforog. Mert t. minister ur, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy csak akkor lehet felmondani, ha a lakó brutális, vagy nem fizeti a lakbért, ebben az esetben ezt a legnagyobb mértékben helyeslőleg veszem tudomásul. De ma abban a gazdasági helyzetben, amelyben vagyunk, ha a háziurak nem azt fogják mondani, hogy én több lakbért akarok, és ha nem fizetsz több lakbért, csak akkor maradhatsz bent a lakásban, — a kiküldötteknek csak ebben az esetben volna módjuk beavatkozni, — hanem azt mondják, hogy én minden ok nélkül felmondok, mert szabad lakásforgalom van. Szeretném, ha a minister ur megállapítaná kategorice azt, hogy ma, amikor más lakást kapni nem lehet és amikor más lakást lelépés nélkül nem lehet kapni, gazdaságilag mégis megrázkódtatást jelent egy szegény egyedre nézve a költözködési költség, azután az uj lakás kijavítása, és a maga kényelmére való megfelelő átalakítása. Nagyon kérem a minister urat, hogyha rendeletét visszavonni nem is óhajtja, legalább kategorizálja azt, hogy mely esetben lehet felmondani, (Egy hang a jobboldalon : Azt nem lehet !) Arra a 300 községre nézve. (Szijj Bálint : Semmi zavar nem keletkezik !) Engedje meg t, képviselőtársam, hogy válaszoljak a képviselő urnák. (Szili Bálint : Ön is szokott közbeszólni, ne idegeskedjék.) Én annyira szoktam közbeszólni, hogy még a képviselő ur közbeszólását is annyira tiszteletben tartom, hogy rögtön válaszolok rá. A 3000 községben a felmondás nem bir akkora fontossággal, mint most ebben a 260-ban, mert abban a 3000 községben rendszerint mindenkinek van háza. Ott a háztulajdonosok vannak óriási többségben, és kevés az olyan ember, mint ahogy tudjuk, hogy kevés a kisközségekben az olyan ember, akinek ne volna saját háza, ellenben a városokban viszont az a helyzet, hogy kevés a háztulajdonos és sok a lakó és tulajdonképen az egész kötött lakásforgalomnak csak ezekre a városokra nézve van jelentősége. Azt kérném tehát, hogy a minister ur kategorizálja azokat az okokat, amelyek mellett fel lehet mondani a lakónak, a másik oldalon pedig azt kérem, hogy rendeletben méltóztassék megállapitani felső határát annak a lakbérnek, amelyet a háztulajdonos a lakóktól követelhet. Nem kívánnék többet ezen a téren, mint amit a minister ur itt a Házban kijelentett, csak azt kérem, hogy a minister ur kijelentései egy ministeriális rendeletben is kifejezést nyerjenek. Tisztelettel kérem a minister urat, hogy méltóztassék ebben az irányban intézkedni. 32