Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

204 A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. Mindenesetre egy határozati javaslatot nyújtok be ebben a kérdésben a minister úrhoz és kérem, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadni és végrehajtani szíveskedjék (olvassa): »Minthogy az eddig szórványosan és kivételesen lefolytatott tanügyi reviziós eljárásokból is kitűnt, hogy a kommün alatti maguktartása címén fegyelmi leg sújtott tanerőkön súlyos igazságtalanságok és törvénytelenségek estek, a nemzetgyűlés utasitja a vallásos közoktatásügyi ministert, hogy sürgősen rendelje el az összes tanügyi fegyelmi Ítéletek revízióját, az elrendelt revíziós eljárásokat minden egyes esetben négy hónapon belül folytassa le és a reviziós eljárások eredményéről a négy hónap leforgása után tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek.« Ezt a kérdést a költségvetés általános tárgyalásánál Nagy Vince képviselő "ur érintette és részletesen beszélt róla. Most csak azért nem tudta pártja részéről ő is beadni ezt vaslatot, mivel a házszabályok értelmében a szónokok listája valószínűleg megint nagyon meg fog csonkulni. A szakiskolák kérdésénél, illetve a gyógypedagógiai oktatás kérdéséinél engedtje meg a közoktatásügyi minister ur, hogy felhívj am a figyelmét arná, hogy ezen a területen a modern módszereknek, az uj irányelveknek egész tömege áll rendelkezésre, amelyek a mi gyógyítva nevelő iskoláinknál mindeddig nem vétettelk figyelembe és amelyeket nem ültettek át ia gyakoriatbla. Nem az a fontos, hogy féínyes intézetekben legyenek elhelyezve, nem az a fontos, hogy néhány kivételes szereneséjü, testi fogyatkozásban szenvedő gyermek elhelyezve legyen nélháiiy intéztben, hanem a fontos az, hogjmindenki, aki erre rászorul, megfelelő oktatásban és kiképzésben részesülhessen. Az volna a célja ezeknek ia gyógyítva nevelő intézeteknek, az volna a célja az egész gyógyítva nevelő oktatásnak, hogy ezeket a szerencsíéltleneket visszaadjak a társadalomnak. Mlár pedig ahogy most egynéhányan zárt intézetben elhelyezve valóságos kaszíárnyaren'clszer szerint vannak tartva, ez nem jelenti azt, hogy a társadalomnak vissza adtuk őket. Ellenkezőleg kiemeljük őket abból a környezetből, amelyben további életüket le kell élniök, úgyhogy mire a 8 esztendős olktatás után visszatérnek, idegenül állának még saját családtagjaikkal szemben is. A gyengeelméjüek oktatásánál a külföldön miár arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a gyengeelméjüeket, akik különben igen nagy számmal az alsóbb néposztályokíból kerülnek ki és rendesen megfelelő testi erővel bírnak, mezőgazdasági munikára képezik ki. ahol a szellemi képességekre kisebb szüksiélg van, a testi erő pedig, amire ott nagyobíh szükség van, megfelelően megvan. (Szijj Bálint: A termelés olcsóbb legyen a hülyékkel!) Nem gondoltam azt, képviselő ur, hogy hülyékkel termelj ünk. Egyáltalában! nem képzeltem azt, hogy ezek a gyengeelméjüek ott felelős vagy vezetőállásban legyenek. Már pedig, hogy valakit kerti munkára, egyszerű mezőgazdasági munkára alkalmazzanak, ahhoz valóban nem szükséges egyéb, mint hogy megfelelő testi ereje legyen. Azok a gyengeelméjüek, akik ma szerteszét futkosnak az egész országban, akik saját családjuknak is terhére vannak és akik csak gúny és csúfolódás tárgyai az egész faluban, megfelelő munkakörbe beállítva, megfelelő szerető vezetés alatt meg vannak mentve önmaguknak és a társadalomnak is és meg* vannak mentve attól, hogy családjuk őket kegyelemkenyéren legyen kénytelen tartani. Csak egészen és futólagosan lehet yégigmennem a tárca többi címein. A nem állami iskolák támogatásának kérdésénél fel kell említenem, hogy a Gyermektanulmányi Társaság segélyezésére az egész költségvetés 70 pengőt, vagyis 875.000 koronát irányoz elő. Aki ismeri a Gyermektanulmányi Társaság munkáját, aki figyelemmel kiséri különösen az utolsó esztendőkben elvégzett munkáját, az csak azt állapithatja meg, hogy ez a társaság valóban nagyon komoly és nagyon értékes munkát végzett, olyan munkát, amellyel tulajidionképen állami feladatot pótolt, állami kötelességet teliesitett. Mégis, amikor a leventézés személyi költségeire igen magas összeget irányoz elő a költségvetés, ugyanakkor a Gyermektanulmányi Társaság segélyezésére 70 pengőt irányoz elő, amelyet szerintem be sem kellett volna venni a költségvetésbe, mert vagy ad az állam valamit vagy nem ad, de ezzel az összeggel ne szégyenkezzünk itt a nem állami iskolák támogatásánál: amikor feljebb egyházi és egyéb célokra ennél jelentékenyen magasabb összegek vannak kiutalva, ezt az összeget valóban megtakaríthattuk volna. Ez a társaság műveli az alkalmazott lélektant és a gyermektanulmányozást. Állami feladatot végez, állami feladatot egészít ki. A társaság első elnöke gróf Teleki Sándor volt, későbbi elnökei Bárczy István, Náray-Szabó Sándor, aki most a kultuszministeriumban államtitkár, báró Babarczi-Schwartzer Ottó, Balogh Jenő, dr. Ransehburg Pál, Nagy László tanitóképzőintézeti tanár. A vezetők neve garancia arra, hogy ennek a társaságnak iránya, munkája semmiféle destrukciót nem rejthet magában. A közoktatásügyi minister ur egyizben azt mondotta, — és erre azután később is hivatkozott — hogy a pedagógia terén elkövetett hibák csak nagyon későn mutatkoznak, sokszor csak akkor, amikor már orvosolni sem lehet őket. Mi azt mondhatjuk, hogy a pedagógia terén kiváló munkák eredményei is csak nagyon későn mutatkoznak, a szakembereknek azonban kell annyi hozzáértésüknek lenni, kell annyira figyelemmel kisérniök ezeket a munkákat, hogy még az eredmény mutatkozása előtt fel tudják ismerni ezeknek a munkálatoknak kiválóságát. A kultusztárcától a Gyermektanulmányi Társaság a háború előtt és a háború alatt is kapott segélyt. Ezt a segélyt azután Haller István kultuszministersége alatt megvonták tőle és azóta ez a fontos intézmény tengődik. Igazgatója önfeláldozóan díjtalanul végzi munkásságát, díjtalan munkát azonban valóban nem lehet kívánni, annál kevésbé, mert azok az emberek, akik ott díjtalan munkát végeznek, végeredményben nem a maguk vagyonából élnek és arra az időre, amely alatt ezt a munkát végzik, talán egyéb díjazott munka elvégzésére van szükségük. A Társaság fentartj cl cl szülők iskoláját és a szülők szövetségét, amely a leggyönyörűbb és figyelemre érdemes előadásokat tart a Népházban. A csecsemő- és anyavédelemről, a nevelésről, a pályaválasztásról, a gyermek erkölcsi neveléséről stb., a szülők és gyermekek egymással széniben való viszonyáról és egyéb ilyen gyakorlati kérdésekről előadásokat tart, azonkivül 1923-ban, amikor dr. Kenéz Béla képviselő urat választották meg elnöknek, az egész társulat átszerveztetett és azóta általános gyakorlati lélektani osztálya, orvoslélektani osztálya, pedagógiai osztálya, pszicholó-