Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. 205 giai osztálya, teherségvédelmi és pályaválasztási osztálya van, tehát mind olyasmi, amit tulajdonképen és elsősorban az államnak kellene elvégeznie. Amikor ez a társulat átveszi a maga vállaira ezeknek az állami feladatoknak intézését, valóban csodálatos az a szűkkeblűség-, amely ennek a 70 pengőnek kiutalásában nyilvánul meg, amely még- arra sem elegendő, hogy a társaság- lapjának csak egyszeri megjelenését is biztositsa. Tovább haladva a kultusztárca egyéb címein, jellemzőnek találom a mai kormányzat tendenciájára, hogy amikor a Hadtörténelmi Múzeum és Levéltár címén 165.000 pengőt vesznek fel, akkor szabad oktatásra csak 47.979 pengő van előirányozva és ebből is csak 3435 pengő a népkönytárakra. Ennél a tételnél aránytalanul több tehát a személyi kiadás, mint a beruházás, már pedig azt kell mondanom, hogy a népkönyvtárak szaporítására több gondot kellene fordítani, mert hiába tanul meg valaki irni-olvasni, ha később azután nincs alkalma arra, hogy olvasson is, hogy ezt a tudományát állandóan gyakorolja. Nálunk amúgy se nagyon olvasnak. A magyar könyvkiadás, a magyar lapkiadás súlyosan érzi^ azt, hogy a magyar közönség legfnagyobb része nem nagyon iszivesen vesz kezébe könyvet vagy újságot. Ezzel szemben Németországban például csak szociáldemokrata lap van 170 és ez csak igen kis része annak a nagy ujságtábornak, amelyet a többi pártok adnak ki. Ez a szám, a lapkiadásnak és a könyvkiadásnak a dimenzói jelzik azt a kultúrát, amely az iskola kapuján túl nem rúgja el magától a betűt, hanem azon túl is megtartja szeretetét a betűhöz olvasáshoz. A közoktatásügyi tárcát általánosságban nézve, összes címein keresztül haladva, azt mondhatom, amit elmondottam már a legutóbbi közoktatásügyi költségvetés tárgyalásainál; á közoktatásügyi tárcát meg kell tisztítani azoktól a kiadásoktól, amelyek nem odavalók, hanem, egy másik tárca költségvetéséibe. így elsősorban a leventék ügye, azután a tábori püspökök rovata és a Hadtörténelmi Múzeum rovata ilyen, mert szerintem ezek a kiadások a közoktatásra adott költségek rovákerültek ebbe a tárcáiba. Meg kell tisztítani a tárcát mindenfiái© kultúraellenes kiadástól. A muzeumok rovatánál meg kell említenem, hogy a Nemzeti Múzeumban egy idő óta azokban a tárakban is belépődíjat szednek, amelyek eddig ingyen voltak nyitva a nagyközönség számára. Amint az egyik Széchenyi nevéhez fűződik a hídvám eltör Mise, ugy a másik Széchenyi alkotásaihoz, — ugyMtszik — hozzáífüződik az, hogy itt újból hidvámokat kell fizetni. A muzeumoknál megemlithetőnek tartom, hogy a közoktatásügyi tárcának ezekben a muzeumoklbian előadásoikat kellene tartania a nagyközönség számára. A Nemzeti Múzeum tárai, az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum valósággal kínálják a tudásnak és ismereteknek egész anyagát, melyeket megfelelő előadókkal közvetítve a nagyközönség előtt lehetne terjeszteni. Ugyanez a kérésem a csillagvizsgáló intézetre vonatkozólag is, amelynél már gyakorlati tapasztalatokra hivatkozhatom. Annakidején a munkásszervezetek csoportosan vezettek fel kirándulásokat »a Konkoly-Tihege csillagvizsgáló intézethez, ahol az intézet vezetői olyan tudást és ismeretet közöltek ezekkel az (érdeklődőkkel, amely valóban megérte a fárad!ságot és megérdemli, hogy legteljesebb elismerésünket fejezzük ki az intézet igazgatójának és vezetőinek. A művészeti célok rovatánál 'határozati javaslatot kell beterjesztenem (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi ministert, 'hogy az állami intézetekben mérsékelt áru, irodalmi nivóju délelőtti színházi előadásokat rendezzen. Utasítsa arra is, hogy a Zenekakadémiában a zenei főiskola révén népszerű és mérsékelt áru hangversenyeket rendezzen időközönként a zenei kultúra fejlesztésére.« Azt mondhatják erre a javaslatra, hogy ezt nem lehet elfogadni azért, mert ezzel elvonjuk a közönséget azoktól a színházaktól, amelyek amúgy is súlyos anyagi bajokkal küzdenek. Erre csak azt válaszolhatjuk, hogy az olcsó hely áru előadások és hangversenyek rendszere régebben is megvolt. Az a közönség, amely akkor az előadásokat látogatta, ma egyáltalán el van ütve attól, hogy ilyen előadásokat látogasson, tehát a mostani szinházés hangversenylátogató közönségből egyetlen egyet sem vonnának el ezek az előadások, amennyiben azokat a közoktatásügyi ministelium rendszeresítené. Az irodalmi kapcsolatok rovatánál fel van véve egy 4000 pengős előirányzat, a külföldi irodalmi kapcsolatok felvételére, műveinknek idegen nyelven való terjesztésére és általában a külfölddel való irodalmi kapcsolataink ápolására, mint az indokolás mondja. Itt csak azt az egyet szeretném megjegyezni, hogy ennek a külföldi irodalmi kacsolatnak ápolása, műveinknek idegen nyelvre való lefordítása — azt hiszem — akkor, amikor ezek a művek a külföldet érdeklik, mindenféle állami támogatás nélkül is megtörténik. A művek lefordítása és terjesztése nem attól függ, hogy a közoktatásügyi tárca ad-e vagy nem ad ezekre a célokra pénzt, hanem tisztára attól függ, hogy a külföldi közönség érdeklődik-e és kivánja-e azokat a műveket ismerni. Nagyjában ezek azok az ellenvetések, amelyeket a közoktatásügyi tárcával kapcsolatban el kellett mondanom. Azt is hozzátehetem, hogy ezek az ellenvetések, ezek a vádak nem ujak, mert úgyszólván minden egyes költségvetés tárgyalásánál ismétlődnek. Addig, míg ezeknek a bajoknak orvoslását nem látjuk, kénytelenek vagyunk újból és újból előjönni ezekkel a dolgokkal. Nem követelhetünk ugyan fentről forradalmat; nem követelhetjük azt, hogy egy konzervatív ministerium — mint amilyennek a közoktatásügyi ministeriumnak kell lennie — forradalmat csináljon, de azt kérhetjük és kívánhatjuk tőle, hogy legalább az ellenforradalom szellemét építse le, legalább az ellenforradalom kinövéseit r faragja le, szellemben, intézményben egyformán. Erre vonatkozott az előbb benyújtott javaslatom és erre vonatkozik a második, most benyújtott javaslatom, melyben azt kérem (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallásos közoktatásügyi ministert, hogy a numerus claususról szóló 1920 : XXIV. te. hatályonkivül helyezéséről sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot.« Erről a törvényről, amely miatt országiunk presztízse annyi sérelmet szenvedett máris, erről a törvényről, amelynek szügségtelenségéről azt hiszem, maga a közoktatásügyi ministerium is megvan győződve, amelynek leépitése valóban legsürgősebb dolga kellene, hogy legyen a közoktatásügyi ministeriumnak, nem is akarok többet beszélni. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben a kérdésben két tábor-