Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. 203 ban egymásután következő évfolyambeli gyermekeknek minden esztendőben uj könyvet kell vásárolni, mert az előző esztendei könyveket nem használhatják, annak ellenére, hogy a következő esztendőre kötelezőleg előirt uj tankönyvekben csak igen lényegtelen, igen jelentéktelen változtatások vannak. A kultuszminister urnák ezen a téren valóban meg kellene már a visszaéléseket szüntetnie. Nem szabad, nem lehet, hogy a tankönyv a jó összeköttetések üzlete legyen, nem szabad, nem lehet, hogy a tankönyv szabad prédája legyen azoknak, akik ezt az utat, ép a tankönyv útját a maguk vagyonosodásához vezető útnak akarják felfogni. Az iskola szelleméhez hozzátartozik az is, hogy az utóbbi esztendőkben láttunk az iskolák falain olyan képeket, amelyek más vallásuaknak vallási érzületét sértik. Iskolai előadásokat hallottunk, amelyek egyes vallásfelekezetek elleni izgatást tartalmaztak. Én magam is ott voltam egy városi szinházbeli előadáson, amely elejétől végig a leggyülölködőbb izgatás volt az izraelita felekezet ellen. Ezekről a kérdésekről kellene egyszer már alaposan és részletesen beszélni akkor, amikor a közoktatásról van szó és meg kellene állapítani azt, hogy a közoktatásügyi tárcának a közoktatásra for dit ott költségeit fel kell megfelelően emelni, a közoktatásügyi tárca szellemét meg kell a mai időknek megfelelően változtatni, így készüljünk elő, igy legyünk készen arra, hogy a nének versenyében a kulturális téren meg tudjuk állani helyünket. Addig azonban, amig a költségvetésben a polgári iskolákkal együtt 42:2 millió pengőt fordítunk a népoktatásra, amikor pedig a rend fentartása címén 63 millió pengő van egyéb költségvetésekben előirányozva, nem lehet a népnevelést — a kultúra alapjait — olyannak tekinteni, mint amellyel valóban és komolyan kultúrfölény t akarunk elérni. Az oktatószemélyzetről szólva, nagyon örülök, hogy a minister ur megmagyarázta félreértett szavait vagy nem is tudom félreértettük-e, csakhogy ő szükségesnek tartotta, hogy szavait másképen értelmezzük, mint ahogy először elmondotta, Nagyon örülök azért, mert ezekkel a szavaival, ha, ezek kimagyarázás nélkül maradnak, valóban isjen kellemetlen helyzetbe hozta volna azokat a kormánypárti és kormánytámogató tanár- és tanitóképviselőket, akik saját magukról, a maguk osztályáról tudják, hogy itt sem lázadásról sem sztrájkról, sem semmi ilyesmiről nincsen szó, csupán arról, hog7f azért a munkáért,, amelyet ők önzetlenül annyi esztendőn keresztül teljesítettek, amelyért ők azt a sovány kenyeret kapják, amelynél sokkal többet érdemelnek meg, végre egyszer az a minister is elismerést adjon nekik, akinek tulajdonkénen kötelessége is volna, hogy ezt a munkát a legteljesebb elismeréssel kisérje. Hiszen most is folyton rostálják őket, most is soha esry pillanatig nincsenek biztonságban, elvonják őket hivatásuktól. Az indokolás szerint közel 350 tanító van még most is olyan, akik idegen területen, a kultusztárcától szinte távoleső területen vannak elfoglalva. 350 állami tanító teljesít idegen ágazatoknál szolgálatot, akiket tulajdonképen a népoktatásban kellene foglalkoztatni és^ a népoktatás területén kellene nekik munkát adni. Azt például meg tudnám érteni, hogy az indokolás szerint az állami gyermekmenhelyeken, a. hadiárvaházaknál, a kriminálpedagógiai klinikán és más ilyen helyeken vannak, de hogy a különféle felekezeti szövetségeknek és egyesületeknek, a különféle felekezeti nőegyesületeknek, különféle olyan intézményeknek, amelyek a közoktatással tulajdonképen semmi összefüggésben nincsenek, miért ad a közoktatásügyi tárca ingyen munkaerőt, azt valóban nem tudom megérteni. De ugyanez az eset áll fenn az óvónőknél is. — Leszámítva a pestvidéki törvényszéknél, a különféle szociális és humanitárius intézményeknél elfoglaltakat — nem tudom elképzelni, hogy például a külügyi társasághoz milyen címen van két óvónő kirendelve. (Szeder Ferenc: Külügyi szolgálatot teljesít!) A díjazásokra nézve pedig csak annyit mondhatok, amit már többször is szóvátettünk, hogy csak jóllakott emberektől várhatunk lelkiismeretes munkálkodást. Ne tessék ezt ugy magyarázni, hogy ez az ő részükről túlságosan materiális gondolkodás. Attól a tanító, attól a tanártól, akit otthon éhes gyermeksereg vagy lerongyolódott feleség vár, nem lehet kívánni, hogy a maga tanitványaival ugy foglalkozzék, a maga hivatását ugy töltse be, ahogy azt tőle el kellene várni abban a pillanatban, amikor az ő életfeltételeit legalábbis emberi színvonalra emeljük. Hiszen a tanítónak és tanárnak munkáján alapszik az egész ország. Abban a pillanatban, mikor egy tökéletes közoktatást tudunk létrehozni, amikor tökéletesen funkcionál a közoktatás gépezete, teljesen megtakaríthatjuk a bírót, a rendőrt, az ügyészt és mindazokat a közegeket, amelyek a társadalmi rend ellen intézett vétkek megbüntetésével vagy üldözésével foglalkoznak. Abban a pillanatban, amikor a tanító és a tanár ugy készíti elő a gyermekeket, hogy azok mint felnőttek teljes tudásukkal, erejükkel és akaratukkal bele tudnak illeszkedni egy tökéletes társadalmi rendbe, abban a pillanatban arra a sok^ felesleges rendfentartó közegre nincs szükség és ezzel az állami élet egyéb ágazataiban hihetetlen megtakarításokat lehet eszközölni. De amig a több mint húsz szolgálati évvel bíró tani tó ugyanolyan fizetést kap, mint amennyi lakáspénzt kap egy másik tárcánál az a bizonyos méneskari felügyelő, akinek esetéről nemrégiben interpellált Farkas Tibor t t. képviselőtársam, addig ezek a nagy ellentétek mindig kirivóak lesznek és mindig benne hagyják a tüskét és az elkeseredés mérgét a szivekben. Az oktatószemélyzet kérdésénél rá kell térni az elbocsátott tanerők fegyelmi ítéleteinek reviziójára is. A múlt esztendőben a kuliuszminister ur volt szíves számos tanerőnek fegyelmi ügyét egyénenkint revízió alá vétetni. Esztendők óta húzódik ez az ügy. Valóban legfőbb ideje annak, hogy az elkövetett igazságtalanságokat jóvátegyék. Esztendők óta kérjük azt hogy ezen a téren ne ezek az egyénenkénti revíziók legyenek, hanem rendeljen el a minister ur egy általános revíziót. Ma, amikor a gyorsított Ítéletek revíziójánál is egymásután sül ki az, hogy azoknak az esztendőknek, azoknak az időknek atmoszférája a legsúlyosabb igazságtalanságokat hozta létre, akkor valóban a közoktatásügyi tárca területén is elérkezett az idő ezeknek az igazságtalanságoknak kigyomlálására. Ezeket az egyénenkénti revíziókat a minister ur néhány esetben elrendelte. Ezek, sajnos, az alsóbb hatóságoknál vagy egészen megrekednek, vagy pedig olyan lassú tempóban folynak, hogy ezeknek megsürgetése első feladata mindenkinek, aki ezeket az ügyeket figyelemmel kiséri. 29*