Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

202 A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. Kagnak és a bányaigazgatóság akaratálhoz tudott »alkalmazkodni, ezentúl is ezeknek a felszólalásoknak legalább is igazat adna annyiban, hogy azoknak a munkásgyermekeknek is .iogdk van a magasabb kiképzéshez és előmenetelhez. (Malasits Géza: Joguk van, de a minister ur nem ad hozzá pélnzt!) Én is azt kérdezem, vájjon az-e az elv, hogy csak tudatlan népre van szükség, hogy csak parancsra és korbács alatt szolgáló népre van szükség, nem pedig olyanra, amely a józan belátása és megértése alapján dolgozik és teszi meg kötelességéti Nem tudom, hogy erre a kérdésre a közoktatásügyi minister úrtól azt a választ kapom-e, hogy valóban csak azok az állapotok tűrhetők, amelyek eddig ott fennállottak. (Malasits Géza: Fizesd az adódat, tiszteld az urat. Egyéb nem kell.) Hiszen be kellene látni végre azt is, hogy a tudatlan nép nem egyéb, mint olyan könnyen megmozgatható tömeg, amely mindig a szélsőségek zsákmánya lesz (Ugy van! jobb felől.) és amikor itt a középutakról beszélünk, amikor a szélsőségektől meg akarjuk óvni a népet, akkor azokat az alkalmakat, azokat az utakat, amelyek ehhez vezetnek, meglátni és megragadni nem akarják. Tovább, az elemin túl, az iparostanoncszakoktatás kérdésénél azt állapithatjuk meg mi innen, hogy ez az iparostanone-oktatás amely ma van, sem arra nem alkalmas, hogy szakismereteket gyarapítson, sem arra, hogy az általános műveltséget épitse ki, hogy a hiányzó ismeretket pótolja. Itt az iparostanonc-oktatás területén sincs na^y ellenőrzés. A kismester tanonca pl. sokkal többet mulaszt mint amennyit egyáltalában iskolába jár. Pedig az ipari szakoktatás fejlesztése rendkívül fontos közgazdasági érdek is. Az állami hatóságok sem ebben a költségvetésben, sem az állami költségvetés egyéb ágazatainál egyáltalán nem látják ezt be, nem támogatják az ipari szakoktatást ugy, ahogyan arra szükség volna. Vannak tanfolyamok, amelyeket munkásszervezetek tartanak fenn, egy-egy ioarág munkásai vagy munkások és munkáltatók együttesen, mint pl. a nyomdászok és egyéb szakegyesületek is. Ezek a tanfolyamok nem nyerészkedés céljára alakulnak, ezek nem hasonlithatók össze azokkal az u. n. svindli-kurzusokkal, amelyeknél csak egyetlen egy szempont van, az, hog*y minél nagyobb tandíjakat szedjenek a résztvevőktől és mennél rövidebb idő alatt befejezzék a kurzust, hogy egy ujabb kurzust lehessen magas tandíjakkal elkezdeni. Mégis a mi tanfolyamainknak útjába, — még akkor is, amikor azokat a munkáltató szervezetekkel együttesen, tehát megbizható emberekkel ellenőrzötten csináljuk — a hatóságok rengeteg akadályt gördítenek. A közoktatásügy terén nem tudunk sehol iskolatermeket karmi, olyan költségeket számitanak fel, amelyeket azután ezek a résztvevők megfizetni egyáltalán nem tudnak. Szerintünk az volna szükséges, hogy a minister adjon ki egy rendeletet amelyben utasítsa a tankerületi főigazgatóságokat hogy a városokban és a községekben létesített közérdekű, célszerű hasznos szakioari tanfolyamokat, amelyek nem. nyerészkedési célból alakulnak, tőlük t telhetőleg támogassák. — az ellenőrzés módja rendelkezésükre áll — és bocsássanak rendelkezésükre helyiségeket és tantermeket. E két iskolatípuson túl a középiskolákban a, magas tandíjak, az ezerféle tankönyv ezernvi gátat állitanak a feltörekvő munkásgyermek elé és megállítják azon az utján, amelyen a magasabb kiképzés felé halad. Az első feltétel tehát, amelyet a közoktatásügy elé állítunk az, hogy egyetemes legyen, de erről beszélni nem lehet, egyetemességről szó sem lehet. Hiszen azok a reformjavaslatok, amelyeket most a kultuszminister ur egymásután a nemzetgyűlés elé terjesztett, szintén azt mutatják, hogy a népiskolai típus a legelhanyagoltabb és a legkevésbé figyelembe vett területe a közoktatásnak. Minden előbbvaló, mint az, hogy a nagy, az általános kultúrának alapja, a népoktatás megfelelő korszerű reform alapján hozzáalakuljon az uj idők szelleméhez. A másik szempont az, hogy az oktatás szelleme megfeleljen az emberiség egyetemes ideáljainak, Mi ezt a szellemet sem találjuk meg a népoktatásunkban, nem találjuk az emberszeretetre, az általános kivétel nélküli, vallásra, nemzetiségre, fajra való tekintet nélküli emberszeretetre való nevelést Ha iskoláink szellemét nézzük, azt látjuk, hogy az egész oktatás úgyszólván kimerül a hősök, a hadvezérek, a háborút viselő királyok dicsőítésében, ebből áll legnagyobbrészt az oktatás. Nem is kell egyébre rámutatnom, mint a tornatanárokra, akik nálunk nem az északi demokratikus népek testfejlesztő kultúrát, hanem a porosz militarizmus drilljét képviselik, mert ez az előírásuk, erre kénytelenek és erre a szükséges testnevelési intéző személyzet is a maga fő- és altanácsnokaival és a háromnegyedmillió pengőt túlhaladó költségvetésével: erre való az egész levente-rendszer, ahol hét milliméteres Mannlicher-puskákkal gyakorlatoznak. A harci énekeket, a háborús dalokat és a felekezeti izgatást szolgáló dalokat elkezdik már a kisdédóvóban, folytatják a középiskolában és végzik a szegedi egyetemen a költségvetésbe felvett vivómesteri állásban. Emberszeretet ! A szisztémát nem is nagyon takargatják a mi oktatásunkban. Azok a cserkészcsapatok, amelyek a mi iskoláinkban alakulnak, egymástól a legszigorúbban el vannak különitve vallásfelekezet szerint. Külön katholikus, külön református és külön zsidó vallású cserkészcsapatok vannak, a cserkészeknek egész összeállítása olyan, hogy azzal a gyermekkel korán már az iskolában megértesse, hogy ő másfajta, mint az a másik gyermek, aki nem vele esry valláson nevelkedett vagy nem egy vallás anyakönyveiben lett elanyakönyvelve. A szisztémának másik oldala az a tankönyvdzsungel, ahol az utolsó években kiadott tankönyvekben már üolitikai kritikákat is találhatunk, politikai kritikákat azok felett az események felett amelyekről a történelem még egyáltalában nem ítélt, azokról az eseményekről amelyekről objektiv kritikát mi, mint kortársak még: nem is tudunk mondani. Az iskolakönyvek szelleméről általában szintén nem valami hízelgőén nyilatkozhatunk. (Malasits Géza: Pósa bácsi bundaszagu versei!) Igaz, hoary ebben a tekintetben nem állunk egyedül. Hiszen olvastam német, francia és angrol iskolakönyveket is, amelyekben a franciáknál a németek, a németeknél a franciák é.s az angoloknál a németek és a franciák ellen olyan kirohanások vannak, amelyek valóban kell. hogy kétségbeejtsenek mindenkit, aki a népek békéjén és megértésén dolgozik. Ehhez csatlakozik az is, hogy a szülők nem is bírják már azt a szörnyű tankönyvuzsorát, amely itt fennáll. Minden iskola más tankönyvből tanit, minden esztendőben uj tankönyvre van szükség, úgyhogy pl. egy család-