Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. 201 attól félek, hogy a házszabályok korlátozó intézkedései miatt nem jutna erre elegendő időm. À közoktatásügyi tárcával foglalkozva, az oktatás és a nevelés szelleméről kell először szólanom. Az oktatás és a nevelés szellemében két generális szempontnak kell szerintünk érvényesülnie. Először annak, hogy mindenkire kiterjedjen a közoktatás, másodszor, hogy ez a szellem megfeleljen az emberiség általános ideáljainak. A mi oktatásunkról nem mondhatjuk azt, hogy egyetemes, mert ha csak azt az egy számot emiitjük is fel, amelyet a kultuszminister ur már hivatalosan is megemlített, hogy csonka Magyarországnak alig nyolcmillió lakosságából egymillió az analfabéta, nem mondhatjuk, hogy egyetemes a közoktatásunk, hiszen még mindig ilyen sok analfabétáról kell számot adni. És az analfabétáknak ez a száma még nem is mondható teljesnek, mert nem csupán az az analfabéta, aki az Írásnak és olvasásnak legelemibb ismeretével nem rendelkezik, nem csupán az az analfabéta, aki tényleg irni és olvasni nem tud, hanem az is analfabétának mondható, aki nem vitte tovább az irás-olvasás tudományában, mint hogy a nevét le tudja irni bizonyos alkalmakkor és a legszükségesebb, legelemibb számvetési műveletekkel megismerkedett, de ezen túl azután soha nem jutott, sem az iskolában, sem életének későbbi folyamán. Ha ezeket a hivatalos lista nem is tünteti fel analfabétáknak, végeredményben mégsem számithatók azok közé, akikre egy államnak a kultúrfölény szempontjából hivatkozni lehet. Megépítjük ugyan a tanyai iskolák hálózatát, — hogyan és kiknek a költségére, ezt annakidején a törvényjavaslat tárgyalásánál már elmondtuk — ugyanakkor azonban nem gondoskodunk arról, hogy a mezőgazdasági munkásság és a földmives szegénység gyermekeit, az olcsó munkaerőt ne vonják el a beiskoláztatás elől. Nem gondoskodunk arról, hogy ezekre a gyermekekre nézve a már régen fennálló kirakat-törvényünk, az iskolakötelezettség, a tankötelezettség valóban végre is hajtassék. Nem beszélhetünk egyetemes oktatásról akkor, amikor a dolgozó nép számára egyedül alkalmas iskolatípus, a nyolcosztályu népiskola még ma is csak az ankétezések stádiumában van. A tankötelezettség korhatárának felemeléséről is hosszú idők óta hiába beszélünk, hiába kérjük azt, holott a háborús táplálkozás és a háborút követő idők nyomorúsága teljesen lerontotta a gyermekek testi erejét és e folyton satnyuló gyereksereg láttára mégsem jutnak az illetékes tényezők arra az elhatáro zásra, hogy gondoskodni kellene arról, hogy ezek a testileg fejletlen gyermekek idő előtt a kizsákmányolásnak áldozatul ne eshessenek. Nem vetnek oda erőteljes gátat a tankötelezettségi korhatár felemelésével és a tankötelezettségről szóló törvény végrehajtásával, hogy ezek a gyermekek egyrészt a tanulás elől el ne vonassanak, másrészt pedig, hogy amúgy is gyenge erejük a kizsákmányolásnak áldozatul ne essék. Internátusaink a további iskoláztatáshoz egyáltalában nincsenek olyan számban, hogy pl. a falusi lakosságnak azok a gyermekei, akik olyan tehetséget mutatnak, hogy megérdemelnék, hogy az állani a hónuk alá nyúlva, előmenetelüket elősegítse és taníttassa őket, ezek a szegény falusi gyermekek az irni-olvasni tudás egyszerű tudományát elsajátítva, azután a városi iskolákat is látogathassák. Vasúti tarifánk, vasúti menetrendünk NAPLÓ. XLI1I. szintén egyáltalán nem segiti elő ennek lehetőségét. Látjuk, különösen a falusi képviselők és a környékből bejárók láthatják azt, hogy vannak seregestül gyermekek, akiknek máireggel 4 órakor fel kell kelniök, reggel 4 órakor el kell hagyniok az otthonukat azért, hogy az állomásra kigyalogolva, télben, hóban, zivatarban elérhessék azt a vonatot, amely őket beviszi a városba, azután jön délután az iskola bevégzése után az ácsorgás a városban, vagy újból künn az állomásokon egy későn induló vonathoz, úgyhogy a gyermekek tömegei vannak ugy, hogy reggel 4 órától este 6—8 óráig az otthonuktól távol, rossz, ki nem elégitő táplálkozással, a legnagyobb erőfeszitéssel végzik el azt a néhány osztályt, amelyne'k elvégzését szüleik anyagi ereje lehetővé teszi. A vonatokon legtöbbnyire a felnőttek között jönnek a reggeli vonatokon együtt a kofákkal és olyan emberekkel, akik bizony a szájukra sem nagyon vigyáznak, habár látják, hogy gyermekek között vannak, kártyázás és szerencsejáték folyik a gyermek szeme láttára, (Malasits Géza: Káromkodás!) a káromkodásról nem is szólva, úgyhogy az a gyermek, aki kintről jár be, olyan erkölcsi károkat szenved, amelyeket még a legjobb nevelés és a legkitűnőbb iskola sem tud a feje felől elhárítani. Magam láttam azt, nogy távoleső falukból kocsin hozták be a kis falusi gyermeket az állomásra a reg-gel 5 óraikor induló vonathoz azért, hogy a gyermek a 8 órakor kezdődő oktatáson meg tudjon jelenni. Szinte elképzelhetetlen az a szívósság, az az akaraterő és az a kitartás, amellyel ezek á kicsinyek keresztülvergődnek azon a néhány osztályon, amelyet nekik a városban kell végigjárniuk. Ennek a szívósságnak, ennek a kitartásnak és enne'k az akaratnak csak egy igen csekély részét kellene a közoktatásügyi tárcától elvárni, hogy azután a gyermekek számára akár megfelelő iskolákat állitana fel ott a faluban, ahol a kellő viszonyok erre rendelkezésre állanak, akár pedig internátusokat állitana fel a városban, anol ezeket a kiválogatott tehetséges gyermekeiket tovább lelhetne tanítani. De itt van nem csupán a falu, itt van Tatabánya község' példája. Ezt a közoktatásügyi tárca költségvetésének minden egyes vitájánál elmondjuk. Tatabánya község igen népes nagyközség, ahol sokezer bányamunkás lakik. Ezek a 'bányamunkások a maguk erejénelk megfeszítésével, sokszor a falatot a saját szájuktól megvonva, óhajtják továbib taníttatni gyermekeiket és már esztendők óta kiérvényeznék, instanciáznak a közoktatásügyi minister urlhoz; hajlandó a község is, 'hajlandók egyesek is hozzájárulni az iskola felállításához azért, íhogy a gyermekeket ne kelljen a legkorábbi reggeli vonattal egy távoleső másik községbe a polgári iskolába átjárniok. Annak ídlacára, hogy az iskola megépítéséinek, az iskola fentartáisájiak minden feltétele biztosítva volna abban a íközségben, annak dacaira, 'hogy az érdekelt szülők már egy tucat 'kérvényt adtak be a közöktatásügyi minister úrihoz, ez a szándék, ez a kívánság*, azért, inert ez á község munkásközség, (Malasits Géza: Azért, mert szocialisták!) azért, mert a íbányaigazgatóság nem tartja kivánatosinak, hogy iá munkásgyerniekék magasabb oktatásban részesüljenek, a biányaigazgatóság aikaratán esztendőkön keresztül folyton meghiúsul és én most, amidőn ezt uj'ból felemlitem, csak azt a hitemet fejezhetem ki, hogy nem (hiszem, hogy a közoktatásügyi minister ur akkor, ha ennyi esztendeig ellen tudott állani ennek a kiván29