Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-546
A nemzetgyűlés 546. ülése 1926. ban a kellő műszaki személyzet hiányában le kell mondania. Ezt mondja azután a jelentés (olvassa): »Ezért évek óta résztvettünk az elhárithatóknak látszó balesetek vizsgálatán, de soha nem törekedtünk arra, hogy a balesetvizsgálatok megtartása teljesen hatáskörünkbe utaltassék. Nem pedig azért, mert — eltekintve az ilyen vizsgálatok amúgy is rendészeti jellegétől — kívánatosnak tartottuk, hogy a vizsgálatnak a közigazgatási hatóság kellő súlyt adjon. Az Országos Pénztár pedig hatósági jellegre nem törekedett és nem is törekszik, legkevésbé a balesetelháritásban, ahol minden hatóságénál nyomatékosabb erejét épen az érdekelteknek önkormányzati alapon való közreműködése adja meg.« A mai rezsim, a kormánybiztosi rendszer, az önkormányzat nélküli pénztár vezetősége állapit ja meg tehát, hogy hatályos baleset védeliem és balesetelháiritás csak az érdekeltek bevonásával, önkormányzati alapon érhető el. Tudni kell, hogy az 1907 • XIX. te. 85. §-a nemcsak az iparfelügyelőket, hanem a közigazgatási hatóságokat is kötelezi arra, hogy a baleseteket megvizsgálják és az esetleg szükséges büntetőjogi előmunkálatokat megtegyék A közigazgatási hatóságok is teljesen ellejtették ezt, de — minit maga a jelentés mondja — már korábban is a rendőrség, a szolgabiróság baleseitvizsgálatra csak a legritkább esetekben szállott ki s ha kiszállott, akikor is hónapokkal a baleset megtörténte után, amikor a baleset okait és körülményeit már nem lehetett rekonstruálni, amikor az esetleges balesetelháritó intézkedéseket már nem lehetett megtenni, mert a baleset színhelyének tulajdonosa egy vagy két emberhalál vagy súlyos sérülés után már gondoslkodott arról, hogy a szükséges pótlásokat maga megcsinálja. UgyaJncsak az 1907 : XIX. te. vonja be — mint már előbb mondottam — a balesetek esetén váló eljárásba az iparfelügyeletet. Nagyon érdekes megvizsgálnunk, hogy az iparfelügyelet ennek a kötelességének miképen tesz eleget. Azt mondja a jelentés egy passzusa (olvassa): »Ily módon igyekszünk az összes halesetvizsgáíatolkiat a balesetelháiritásnak is szolgálatába állítani.« Az Országos Pénztárban tehát saját bevallása szerint megvan a hajlandóság arra, hogy ezen a téren produkáljon, beleütközik azonban a hatóságok közönyébe és az iparfelügyelet hiányosságaiba. Azt mondja továbbá a jelentés (olvassa): »Ugyancsak igen szűk térre szorítkozott az iparfelügyelőséggeí való érintkezésünk is. A régebben fennálló együttműködés — mint már tavalyi jelentésünkben jeleztük — megszűnvén, jelentésünk évében már a hatósági elrendeltetések iránti megkereséseket is közvetlenül az iparhatóságokhoz küldtük.«_ Az Országos Pénztár tehát a gyakorlat alapján az iparfelügyelőségeket már ki is kapcsolta, a balesetekről szóló jelentéseket már nem is küldi el az iparfelügyelőségeknek. Hogy miért, azt megmondják a következő sorok (olvassa): »A balesetvizsgálatok előzőkben leirt uj rendjét szabályozó kormányrendelet arra kötelezi az Országos Pénztárt, hogy a vizsgálatok időpontjáról a szükséghez képest értesítse az illetékes kerületi iparfelügyelőt is. Ezt a rendelkezést ugy értelmezzük és hajtjuk végre, hogy az iparfelügyelőt minden baleset megvizsgálására meghívjuk, melynél a bejelentés adatai szerint balesetelhárítási intézkedés szükségességének lehetősége látszik fenforogni.« A következő passzus pedig ezt mondja évi május hó 7-én, 'pénteken. 13 (olvassa): »Kivételes helyzet áll fenn a budapesti iparfelügyelőséggel szemben, melynek balesetvizsgálatokra való meghívást egyáltalában nem küldünk, miután hivatalos átirat szerint egyáltalában nem kivannak balesetvizsgálatokon résztvenni.« A jelentés adatai szerint tehát egyetlenegy naptári esztendőben 15.000-nél több baleset történik, amelynek tekintélyes százaléka halálos baleset. Az iparfelügyelet viszont hivatalos átiratban értesiti az Országos Munkáspénztárt, hogy balesetvizsgálaton nem hajlandó részt venni. Amidőn a kereskedelmi tárca költségvetését ugy állítják össze, hogy a munkások összetört csontjain 21.570 pengő tiszta hasznot hajt be a kereskedelmi kormány, kérdem: miképen véli a kereskedelemügyi minister ur elérhetőnek a balesetvédelmet és balesetelháritást? Mert hiszen a törvény megvan, törvényes intézkedésben nincs hiány. Ha az 1893 : XXVIII., az 1907 : XIX, és 1874 : XVII. te. betű szerint végrehajtátik és az iparfelügyelőségeket ennek megfelelően kibővítik és felszerelik, akkor a kérdés meg van oldva. De amikor az iparfelügyelőségeket képtelenné tették arra, hogy törvényes kötelezettségüknek eleget tegyenek akkor el lehetünk rá készülve, hogy a balesetek száma a következő esztendőkben szaporodni fog. Kérdeznem kell továbbá azt is, hogy a kereskedelemügyi minister ur, aki ezeket a kérdéseket olyan helyről nézi, ahol minden adat rendelkezésére áll, vájjon ezt az időt alkalmasnak tartja-e arra, hogy a réai törvényes intézkedéseket és rendelkezéseket mellőzni lehet a balesetelháritáis és megelőzés terén"? Ez az akiorszak, amelyben mellőzni lehet az emberi élet és egészség védelmét? Hiszen ha volt korszak, amikor szükség volt munkásvédtelemre, amikor óvni és félteni kellett az emberi egészséget és életet, akkor a jelen korszak az. Ezt elismerik mindenhol, és látjuk is, hogy a külföldi szociális törvényhozások nyakra-főre alkotják és tökéletesitik az idevonatkozó törvényeket; nálunk, sajnos dokumentumokkal kell igazolni, ho n v a kevés meglevő rendszabályt is kiselejtezik és az azok alapján való működést lehetetlenné teszik. A géptechnika ma feltétlenül fejlettebb, mint volt 1884-ben és 18934>an, az ellenállóképesség pedig csökkent, A vigyázati lehetősé|0', a munkások részétről ilyen tizesztendős megpróbáltatás után a minimumra szállt le. A veszedelmes gépeknél, a gépszijak és kerekek kiözsött, a munkás ma nem tud olyan éber lenni, mint volt normális körülmények között és időkben. Azonkívül az életszínvonal is süllyedt, a munkás ellenállóképessége is csökkent. Ha tehát 1893-ban erre az iparfelügyeleti törvényre szükség volt, azóta még sokkal inkább szükség van erre. De ha, nem értek rá, nem értették meg és nem akarták megcsinálni, akkor legalább ennek a törvénynek kereteit kellett volna tökéletesebben kitölteni és olyan iparfelügyeleti hálózatot létesíteni, amely ott áll és vigyáz a mai rohanó korszakiban, hogy a szükségen felül ne érje az embereket baj és veszedelem. Mert minden egyes ipari 'baleset, a munkaképességnek minden 1%-os csökkenése a nemzeti jövedelem és nemzeti vagyon csökkenését, a szociális nyomorúság fokozódását, a termelők csökkenését jelenti és puszta fogyasztókká tesz olyanokat, akik azelőtt termelők voltak. Kosszabbodik tehát az általános gazdasági helyzet, csökken a nemzeti vagyon, romlik a szociális jólét. Amikor pedig — ismétlem eis nem győzöm
