Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

14 À nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. eléggé hangsúlyozni — erre á célra törvényes rendelkezésekben nines hiány, akkor a 'kereskedelmi tárca költségvetésébe felvesznek egy vérszegény, semmitmondó tételt s annak ellenében beállítanak egy nagyohbat, amivel hasznot húznak a balesetvédelmen és balesetelháritáson; holott ha van egyáltalán jogosultsága annak, hogy adminisztrációra pénzt költsenek, akkor ennek az adminisztrálására minden pénzt el kellene 'költeni, máshonnan kellene megvonni, minden más adminisztratív ágat csökkenteni kellene és arra kellene nagy súlyt helyezni, hogy az Országos Pénztár jelentése szerint mindlen üzemet, minden gépet, kereket és transzmissziót meg lehessen vizsgálni, hogy a Iháíboru, a forradalom és ellenforradalom után legalább a munka harcterén, az üzemekben, a bányákban csökkenteni lehessen a veszedelem kockázatát. Nem tudom, nem végzek-e teljesen felesleges munkát, ha majd a részletes tárgyalásnál javaslatot fogok benyújtani aziránt, hogy ezt a tételt változtassák meg. Egészen lehetetlennek tartom, hogy ez a tétel igy maradjon. Ki kell jelentenem, hogy nem volt szándékom az iparfelügyeletet és az iparfelügyelőket bántani és bírálni sem. Tizenöt évig dolgoztam ebben a szakmában, igen sok dolgom volt az iparfelügyelőkkel s meg vagyok róla győződve, hogy az iparfelügyelőségek dolgoznak, hozzáértő, rátermett emberek vannak ott, csak — sajnos — fizikai idejük elégtelensége teszi lehetetlenné azt, hogy törvényes kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Maga az indokolás mondja, hogy a 13 vagy nem tudom mennyi iparfelügyelőség közül hét kerületben egyetlen egy tisztviselő dolgozik, tehát egy egész kerületben egyetlen tisztviselő — és ennek az egy embernek végig kell csinálnia azt az egész speizcetlit; mert egészen bizonyos, hogy amilyen lanyhán ellenőrzi a ministerium az iparfelügyelőségeket, ugyanolyan erőteljes ós erélyes akkor, amikor az állam pénzügyeiről van szó. Egészen bizonyos, hogy a politikai és pénzügyi vonatkozású dolgokat szigorúan ellenőrzi a ministerium, de nem teszi ezt a baleset-elhárit ásnál. A részletes tárgyalás során javaslatot fogok majd tenni arra vonatkozólag, hogy az iparfelügyelőségek számát szaporítsák, azoknak budgetjét tekintélyesen fölemeljék. Itt is arra kérem a minister urat, hogy ennél a tételnél hagyja teljesen figyelmen kivül az üzleti szempontot. Az állam ne igyekezzék magának hasznot biztosítani, ez nem lesz baj és nem lesz kifogás tárgya. Meg fogja látni a minister ur, hogy sehonnan, egyetlen oldalról sem fog kifogásokkal találkozni azért, ha ezt a tételt alaposan megduzzasztja. Ez a kiadási tétel megérdemli az áldozatot, sőt az államnak kötelessége, hogy a balesetvédelem terén áldozatokat hozzon és hozasson. A mostani létszámnak nem tudom hányszorosa volna elegendő ahhoz, hogy az iparfelügyelőségek sokirányú törvényes kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Ezt a ministeriumban kell tudni, a minister urnák kell megállapítani, hogy milyen létszámra van szüksége ahhoz, hogy az iparfelügyelet a maga hatáskörét betölthesse és kötelességét elvégezhesse. Annak ellenére, hogy a kormány kereskedelmi és iparpolitikájának antiszociális voltáról meg vagyok győződve, — mert erre igen sok példát szolgáltatott — talán mégis szabad remélnem, hogy ezen az egyetlen ponton, mivel itt a szó legegyenesebb értelmében a fizikai életről és egészségről van szó, engedni fog ebből az irányzatából. Ami az egyénnek élet és egészség, az lehet a köznek teher és szociális nyomorúság a maga visszaható erejében. Ennél az egy tételnél nem szabad takarékoskodni, ezt az egy tételt minden leépítési szándék mellett is — hogy ezt a rossz magyar szót használjam — a legalaposabban fel r kell emelni. Javaslataimat majd a részleteknél fogom megtenni. A kereskedelmi tárca más ágazatait a beszédem elején mondott okoknál fogva nem érintem, mert semmi reménységem sínes arra, hogy ezalatt a rendszer alatt a kereskedelem és az ipar javára ettől a kormánytól előnyöket lehessen elérni, megértést lehessen találni. Azt azonban, amit az iparfelügyeletről mondtam, kötelességemnek tartottam elmondani. Kötelességemnek tartottam elmondani, hogy a kereskedelmi kormány lelkiismeretét megkíséreljem felébreszteni, kötelességem _ volt elmondani, hogy a törvények végrehajtását reklamáljam és követeljem. Azt hiszem, hogy ennek a kötelességnek egy részét a kormány is lesz szíves átvállalni és lesz szives majd hozzájárulni azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket ezen a téren benyújtani leszek bátor. De talán nem is nyújtanám be ezeket a javaslatokat, talán inkább az előadó ur vagy a minister ur részéről jönnének ilyen kiegészítő javaslatok. Én t. i. a belső szükséglet tüzetes ismerete nélkül volnék kénytelen javaslatokat tenni. Erre aztán ráhúzhatnák a szokásos receptet, hogy nem lehet felborítani a költségvetést és nem járulnának hozzá javaslataimhoz. Ha azonban a minister ur még a tárca tárgyalásának ideje alatt megtanácskozná a dolgot az iparfelügyelet vezetőivel és az előadó úrral, akkor akár póthitel beállítása, akár más kevésbé fontos tételek redukálása után talán maga tehetne javaslatot arra nézve, hogy az iparfelügyeletre vonatkozó tétel megfelelő módon emeltessék, természetesen azzal a kötelezettséggel, hogy ennek arányában azután a létszámot is emeljék és magát az egész iparfelügyeletet visszaadják a maga rendeltetésének. A koirmány és különösen a kereskedelmi kormány iránt bizalommal nem viseltetean, és a kereskedelmi kormányzat részéről nem látom azt a törekvést, hogy az ipart és kereskedelmet fejlessze. Lehet, hogy a minister urnák nincs is erre fizikai ideje, mert két tárcát tölt be és nagyon nehéz egyszerre két lovat lovagolni. Nekem Heinének egy verse jut eszembe, a Krapulinszkyról és Wasliapszkyról, a két lengyelről, akik Parisba emigráltak s egymást segítették! és támogatták. Egy vendéglőben egy asztalnál étkeztek és minthogy egyik sem tűrhette, hogy a másik fizessen érte, ugy oldották meg a kérdést, hogy egyik sem fizetett. Én azt hiszem, hogy itt is ez történik. Minthoigy a minister ur nem tudja, hogy mit csináljon előbb, kereskedelmi politikát-e vagy külpolitikát, a harmadikat választja, amit Krapulinszky és Waslapszky választottak: nem csinál semmit. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Haller István! Haller István: T. Nemzetgyűlés! Minthogy iparkodom lehetőleg rövidre fogni mondanivalóimat, sajnálatomra nem térhetek ki hosszasabban! előttem felszólalt t. képviselőd társain és Peyer képviselőtársam beszédére. Az atéma azonban, amelyet Propper t. képviselőtársam explikált kétségkívül engem is érdekel, pártomat is érdekli, s ezért legalább