Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-546
12 A nemzetgyűlés 54/8. ülése 192t táskiörét meglehetősen kibővítik. Az. 1893. évi XXVIII. te. messzemenő 'kötelességeket ró az iparfelügyeletre, amint ezt az indokolásból is meg- lehet állapítani. Az indokolásban ugyanis ez áll (olv&ssa): »A hazai ipar fejlődése és a szociális szempontok hatékony érvényesítése csaknem megkétszerezte az dparfelügyelői teendőket. A k'özelmultblan az iparfelügyelet az összes sütőipari telepekre is kiterjesztetett. A telepengedélyezéisi eljárásra kötelezett ipari üzemek száma lényegesen szaporittatott és egyben az iparfelügyelői megvizsgálás az öszszes ilynemű telepekre kiterjiesztetett, tekintet nélkül az e telepéken alkalmazottak számára és tekintet nélkül arra, vájjon erőgépet használnak-e vagy sem. Kiterjesztetett továbbá az iparfelügyelet az összes 10 kgr.-nál több benzint vagy hasonló könnyen gyúló tisztító anyagot használó vegytisztitó ipartelepekre is. Az iparfelügyelők további lényeges igénybevételét okozza a módosított ipartörvény rendelkezéseinek az ipar fel ügyelőket érintő részében való végrehajtása, az éjjeli munka korlátozásáról szóló törvény alapján kiadott és kiadandó rendeletékben rájuk rótt teendők végrehajtása. A vámügyi szolgálattal kapcsolatban a vámkedvezményes gépbehozatal; az uj vámjogi 1924 : XIX. te. végrehajtása tárgyában kibocsátandó utasítástervezet szerint a kikészítési eljárások, sőt egyes esetekben a próbagyártások is ipar felügy élői ellenőrzés alá fognak tartozni. Feladatuk végül a külföldi honos ipari alkalmazottak itt tartózkodásának műszaki ellenőrzése és az előkészítés alatt álló további szociális törvények végrehajtása is.« A kormány tehát bőségesen gondoskodott arról, hogy az alaposan összevont és megkisebbített iparfelügyelői apparátust és létszámot munkával ellássa s még politikai színezetű feladatokkal is meg kivánja bizni, amennyiben a külföldi munkások, ipari alkalmazottak itt tartózkodásának műszaki ellenőrzését is rábízza az iparfelügyeletre. Egészen őszintén megmondom: ezt nem értem. Ebben az ellenforradalmi rendszer további kiépítését, kiszélesítését, a külföldi polgárok zaklatását látom; hiszen miért kell a külföldi munkásokat műszaki szempontból nyilvántartani és felügyelet alatt tartani 1 ? Ezt megérteni nem tudom. Tény azonban, hogy az ipar felügy életre olyan széleskörű tevékenység hárul, amelyet a meglévő hatáskör mellett, de még enélkül sem tud! nának kielégítően ellátni. Én azonban ebben a pillanatban az iparfelügyeletet csak a balesetelháritás és a balesetmegelőzés szempontjából bírálom. Hogy szükség van balesetelháritásra és balesetmegelőzésre, erről a kereskedelmi kormánynak is meg kell győződve lennie. A kereskedelmi kormányhoz is befutnak azok az adatok, amelyek a baleseti statisztika adatait felölelik, amelyek az ipari üzemekben előforduló baleseteket tárják fel. Azt kell látnunk autentikus adatok alapján, hogy a balesetelháritásra és a balesetmegelőzésre vonatkozó 1893 : XXVIII. te. végrehajtását a kereskedelmi kormány, illetőleg az iparfelügyelet teljesen elejtette. Az a munkakör, amelyre ezt az intézményt életrehivták, az iparfelügyelői tevékenység köréből egyszerűen kikerült. Az iparfelügyelet ma az ipáiterén nem tesz és nem is tehet egyebet mai létszámánál és kibŐAitett hatáskörénél fogva, mint a kazánvizsgálatok ellátását, a balesetelháritás és megelőzés terén pedig ma már nem tud cselekedni semmit és nem is cselekszik, ', évi május hó 7-én, pénteken. Hogy azonban szükség van rá, erre nézve szolgáljanak irányadóul az Országos Munkáspénztár balesetadatai. Az Országos Munkáspénztár 1924. évi balesetelhárítási tevékenységéről szóló jelentésből megtudjuk, hogy 1924-ben 15.482 ipari baleset fordult elő 24 ipari csoportban. Vannak ezek között igen nagy arányszámok: igy például a bánya- és kohóvállalatok a balesetek számának 30%-át szolgáltatják, a szállítás és a raktározás 11-6%-át, a gép-, szerszám- és műszeripar 9%-át, a fémfeldolgozó ipar 9'7%-át, a faipar "pedig 5'3%-át és van még egy csomó más igen veszélyes foglalkozás, amely az ipari és kereskedelmi munka terén meglehetősen nagy kockázatot ró az abban foglalkoztatottakra. De ezek csak erőművi balesetek; ezeken kivül az iparban és a vállalkozásokban dolgozó munkássereget más bajok is fenyegetik, más veszélyek is környezik: az úgynevezett hivatásból eredő megbetegedések, amelyek ebben a statisztikában nincsenek benne. Pedig nemcsak a balesetmegelőzés és elhárítás terén van kötelessége és hatásköre az^ iparfelügyeletnek, hanem az ipari megbetegedések megelőzése terén is. amelyeket megfelelő óvórendszabályokkal csökkenteni és megszüntetni lehet. Az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak ez a jelentése 1924. évi balesetelháritó tevékenységéről szövegrészében ezt mondja (olvassa): »Az 1924. év fordulópontot jelent az Országos Pénztár balesetelhárítási tevékenységében. ^ Az Országos Pénztár ily irányú tevékenységét megfelelő törvényes alap nélkül, sőt akkori felügyelői hatóságunk kifejezett tilalma ellenére kezdte meg és ebből a helyzetből adódó folytonos nehézségek, meg-megujuló támadások közepette folytatta. Folytatta a baleseteihárításnak a balesetbiztosításhoz a veszélyességi osztályozás révén való szerves és természetes bekapcsolódása és az intézményt irányító munkaadó- s munkásérdekeltség határozott akarata alapján, amely a munkásbiztositásban a megelőzést az utólagos segítésnél mindig előbbrevaló feladatnak tekintette. Ennek az alapelvnek elfogadása mellett 12 év céltudatos munkája elismerésének tekinthető tehát a 4900/1924. M. E. számú kormányrendelet 14. §-a, mely szabatosan körülirt jogkörrel ruházza fel az Országos Pénztárt a baleseteihárítás terén.« Az Országos Pénztárnak ez a megállapítása 12 évi működéséről szól visszamenőleg, arról az időről, amikor az átkozott úgynevezett »elvtársi« adminisztráció intézte a pénztár ügyeit; ez alatt az idő alatt — mint a jelentés 1924-ben, tehát már a kurzus alatt mondja — a munkás- és munkáltató érdekeltség minden áldozattal azon volt, hogy az ipari balesetek megelőzését preventive és — mint a jelentés mondja — törvény ellenére szolgálja, mig végre 1924-ben egy ministeri rendelet ilyen hatáskörrel felruházta a Pénztárt. Később azonban a jelentés kénytelen beismerni, hogy időközben a háború következtében az üzemek és az üzemi felszerelések annyira leromlottak, hogy az üzemek — ezt szórói-szóra idézem — (olvassa): »úgyszólván egytől-egyig átvizsgálandók volnának és állandó felügyeletet igényelnének, erről azonban, egyelőre legalább, a kellő műszaki személyzet hiányában le kell mondanunk.« Az Országos Pénztár tehát egy ministeri rendelettel megkapta a hatáskört arra. hogy a balesetelhárítási és megelőzést saját hatáskörében intézhesse, de ehhez rögtön odabiggyeszti azt a passzust, hogy erről azon-
