Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 5á6. ülése 19.26. évi május hó 7-én, pénteken. 9 közelebbi vasúti állomástól. Vannak községek, mint pl. Szeremle és Dusnok, amelyek az őszi esőzés és télviz idején teljesen el vannak zárva a világtól, mert sártenger veszi őket körül. Több, mint 120.000 katasztrális hold területnek s ezen a területen élő, mintegy 50.000 lakosnak nincs vasútja. Az érdekelt községek a következők: Kecel 26.000 katasztrális hold, 10.000 la kossal; Császártöltés 14.000 katasztrális hold, 3600 lakossal; Hajós 20-000 katasztrális hold, 4700 lakossal; Nemesnádudvar 8000 katasztrális hold, 2400 lakossal; Sükösd 19.000 katasztrális hold, 4100 lakossal; Érsekesanád 10.000 katasztrális hold, 2100 lakossal; Bajaszentistván 10.000 katasztrális hold, 3400 lakossal és Dusnok 8000 katasztrális hold, 3100 lakossal. De nemcsaík ezek a községek vannak érdekeivel, hanem érdekelve vaini fontos közgazdasági okoknál fogva Kiskőrös nagyközség és Baja törvényhatósági város is. Baja városa a Szabadka körüli országrészek elvesztése folytán igen szomorú és kedvezőtlen helyzetbe kerül, mert bár elsőrangú fővonal melllett fekszik ugy nyugat mint »kelet felé, helyiérdekű vasútvonalakon át juthatnak csak lakói Budapestre, miután a Dombóvár—budapesti irány igen 'nagy kerülőt jelent. Érdieké tehát Baja városának és az egész környéknek, hogy közvetlen összeköttetést kapjon Budapesttel. Baja városánaík és a délpest megyei községeknek ez már igen régi óhaja és forró kívánsága. Húsz év ellőtt adták ki az első előmunkálati engedélyt, még

1 pedig Baja—Hajós—Kalocsa—Dunapataj Hajós—Császártöltés—Kecel, továbbá a Baja—Császártöltés—Kecel—Kiskőrös vonalakra. A koncessziót, illetőleg előmunkálatokat -a Schwartz-Pekete-Fried, Adorján cégek kantáik meg és türelmesen ültek rajta, nem törődve azzal a türelmetlenséggel, amelyet az ő türelmességük keltett az érdekelt községek lakóinál, akik várva-varjaik a megváltó vasutat. Az előmunkálati engedélyeket évről-évre meghosszabbitották, azokat lehetőleg mindig más-más cégek kantáik és én máisi változást nem tudok az egész dologban, minthogy a Schwarzból időközben Fekete lett. (Derültség.) Kit hihetné bárki, hogy talán az érdekelt községek nem mutatnak elég érdeklődést, vagy tatáin — mint más vidéken szokásos — szűkkeblűét

1 voltak a hozzájárulás tekintetében. Ezt nem lehet mondani, mert az érdekelt községeik a legmesszebbmenő anyagi támogatásban részesítették volna a vasút megépítését; sőt egyik-másik község olyan nagy összeget szavazott meg, hogy az illetékes fórumok ezt a határozatot nem is hagyták jóvá. Igazán mondom, nem helyiérdekű ügyben szólalok fel. Ez országos 'közérdek. Nem is hazabeszéllek, mert tessék meggyőzőéivé lenni, mindenki csak természetesnek fogja találni, hogy én felhasználom azt a kedvező alkalmat, hogy Baja városának, épen az igen t. kereskedelmi minister ur a mai képviselője. Különösen természetesnek fogják találni, ha elmondom, hogy szegény Baja városa és környéke a múltban milyen kellemetlen helyzetekben volt, mikor ministert választott, Anna kid éjén megválasztotta az igazságügy ministert abban a hiszemben, hogy most biztosan megkapja a tör vény széket. És mi történt? Elvitték a telekkön vv felét. (Derültség.) Nagyon természetes tehát, hogy felkérem aa igen t, kereskedelmi minister urat, ugy is, mint az ország vasutainak legfőbb vezérét és főnökét, hogy ennek a jobb sorsra érdemes városnak és egész környékének érdekében hasson oda, hogy az a vasút, amely fontos gazdaNAPLÓ. XLIII. sági Célokat szolgál, de kulturális szempontból is óriási kihatással lesz az egész környékre, mihamarabb megépíttessék. (Helyeslés.) Egész őszintén megmondom, nem szeretném, ha késői Meskó-unokák, mint keceli követek, annakidején a Walko-unokákat interpellálnák, hogy mi lesz ezzel a vasúttal. Ezeknek előrebocsátása után előterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministert, hogy a baja—kecel—kiskőrösi vasút megépítéséinek költségeit vegye fel az egyik legközelebbi költségvetésbe, vagy pedig gondoskodjék arról, hogy ez a vasúti vonal esetleg magánvállalkozás utján, de sürgősen megépíttessék.« (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Elfogadom.) Hálásan köszönöm a minister urnák ezt a kijelentését. Bár még számos kérdéssel óhajtottam volna foglalkozni, a minister ur határozott kijelentése folytán a költségvetés elfogadása mellett azoknak taglalásától ez alkalommal eltekintek. A 'költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelol és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Enge delmet kérek Meskó képviselőtársamtól amiért nem követhetem gondolatmenetét és így nem tehetek eleget a parlamenti szokásoknak.^ De nem tehetem ezt azért, mert azok a kérdések amelyeket ő előterjesztett, inkább helyi jelentőségű problémák, amelyek lehetnek szintén fontosak, — valószínűen fontosak is — de ami igaz Kecelnek, az, sajnos, igaz az egész országnak is. Miután pedig a nemzetgyűlés az egész országnak a képviselete, azt hiszem, általános értékű és érdekű megoldásokra kell törekedni. Nem kapcsolódhatom bele Peyer képviselőtársam gondolatmenetébe sem, mert akkor ott kellene folytatnom, hogy reklamálnom kellene a kereskedelmi kormánytól a kereskedelem és az ipar elhanyagoltságát, számon kellene kérnem azokat az elmaradt intézkedéseket és rendszabályokat, amelyek az ipart és a kereskedelmet a mai helyzetbe döntötték. Én.azonban időközben elérkeztem ahhoz a lelki állapothoz, amikor az ember már bizonyos helyzetben reménytelen és én ezzel a kormánynyal és ezzel a rendszerrel szemben már az ipart és a kereskedelmet illetően minden reményt feladtam. Nagyon jól tudom, hogy hiába bíráljuk a költségvetést hiába kérünk és követelünk rendszabályokat ez mind hiábavaló beszéd, mert ettől az ipar- és kereskedelemellenes irányzattól az ipar és a kereskedelem számára semmi jót elérni nem fogunk. 1919-ben az egyik kereskedelemügyi minister kijelentette, hogy ő nem ellensége a kereskedelemnek. Ez jellemzi a helyzetet. Ez talán elszólás volt, talán egy rosszul formulázott mondat, azonban a való helyzetet egészen hűségesen^ kifejezte. Ma is az a helyzet, hogy az ipari és kereskedelemügyi ministerium az iparral és a kereskedelemmel egyáltalán nem törődik azzal nem gondol, úgyhogy a saját címét, ép olyan kevéssé érdemli meg, mint amennyire nem érdemli meg pl. a szociális ministerium a címét, mert ott is mindennel inkább foglalkoznak, mint szociálpolitikával. Mindezeknél fogva én csupán két részletkérdéssel kivánok foglalko2ni. Az egyik a vasúti közlekedés, a másik az iparfelügyelet kérdése. A vasúti közlekedés kérdéséhez nem szóltam volna hozzá, mert ezen a téren ugyanaz a reménytelenség tölt el, mint a kereskedelmi