Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-546
10 A nemzetgyűlés 546, ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. tárcát illetően minden téren. Itt is reménytelennek látom a helyzetet, mert nem látok közlekedési Programmot, nem látok helyes és célszerű közlekedési politikát, nem látok törekvést arra, hogy a vasúti közlekedést igyekeznének a közgazdaság szolgálatába állitani, ugy hogy igazán csak a lelkiismeret szavának és vállalt kötelezettségének tesz az ember eleget, amidőn ezeket a kérdéseket mégis felemlíti. Ezenkivül még az is felszólalásra késztetett, amit az előadó ur beszédében mondott. Dicsérő himnuszokat hallottunk arról, hogy a magyar vasúti közlekedés terén az utóbbi esztendőben mi minden történt. Ha ebből a szemszögből néznénk a dolgokat és nem vizsgálnánk meg a körülményeket, valahogyan meg is lehetnénk elégedve. (Zsirkay János: A javulás kétségtelen.) Én azonban ezzel a vasúti politikával még a dicsérő dithirambusok után sem tudok megelégedve lenni és igy kénytelen vagyok egy és más dolgot elmondani. Mi történt a vasúti közlekedés terén az utóbbi esztendőben*? A betört ablaküvegeket bevágták, a lehasított bőrhuzatokat valami egyéb szövettel vagy bőrutánzattal pótolták, a felgyülemlett szemetet a kocsikból kitisztitották. A vonat pedig, ha elindítják, megy, gurul. Nyolc esztendővel a háború befejezése után ilyen programmal, illetőleg programmtalansággal idejönni és ezt még azután ilyen dicséretben részesíteni, ezt én, méltóztassanak megengedni, legalább is merészségnek tartom. (Rupert Rezső: Abból élnek, hogy magukat dicsérik.) Felteszem a kérdést, hogy tudatában annak, hogy az ország közgazdasági életének legeslegelső feltétele a jó vasúti közlekedés, méltóztassanak nekem felelni arra, hogy a kocsiparkot hány személy- és teherkocsival és hány mozdonnyal pótolták'? (Herrmann Miksa előadó: Nem tudom a számot megmondani, de sokkal!) Méltóztassanak nekem felelni arra, hogy a sinhálózatot hány kilométerrel növelték? Méltóztassanak nekem felelni arra, hány uj műhelyt építettek a vasúti közlekedés elősegítésére? Méltóztassék megmondani, hány uj pályaudvart építettek és hány régi, elavult, hasznavehetetlen pályaudvart modernizáltak 1 ? Azt nem fogadom el válaszul, hogy erre nem volt pénz, nem volt fedezet, mert volt pénz sok minden egyébre, amiből ezeket a szükségleteket ki lehetett volna elégiteni. Nyolc esztendővel a háború befejezése után, amikor azt látjuk, hogy az egész világ gyilkos versenyre kél az ipar, a kereskedelem és a forgalom fejlesztése terén, — aminek első és legfontosabb feltétele, ismétlem, a jó vasúti közlekedés — ilyen kifogásokkal nem lehet előállni és ilyen kifogásokat nem lehet elfogadni. Sokkal jobban szerettem volna kevesebb dicséretet hallani az előadói, illetőleg a ministeri székből és sokkal jobban szerettem volna szélesebb skálájú Programm bejelentését hallani. Mert ma a költségvetés a napi adminisztrációs munkának lebonyolításán kívül semmit nem ígér, semmit nem helyez kilátásba és ha csak ezen az alapon fogunk továbbdolgozni a vasúti hálózat kiépítése, a vasúti közlekedés fejlesztése terén, ugy azt lehet mondani, hogy megálló ttunk. Ajánlom, a minister és az előadó «r figyelmébe, hogy tekintsenek egy kicsit túl a falu tornyán és nézzék meg, mi történik ezen a téren a külföldön. Hiszen nálunk itthon legtöbb vasúti vonalunk egy sinpáru, úgyhogy a közlekedés csak a legnagyobb nehézségek árán, nagy. késedelmekkel bonyolítható le. Alig van kettős sinpáru vonalunk és az az eset, amelyet Peyer képviselőtársunk felemiitett a bajai közlekedéssel kapcsolatban, nem egyedülálló. Tessék megpróbálni elutazni pl. Ózdra, amely kereskedelmi centrum, vagy legalább is az kellene, hogy legyen; ha az ember arra a néhány^ kilométernyi útra el akar menni, kétszer kell átszállnia és egy egész napon át kell utaznai, ha van olyan szerencséje, hogy a vasúti csatlakozást megkapja; el kell menni Miskolcról Bánrévére, Bánrévéről Ózdra, mert nincs más vonal, melyen Salgótarjánból meg tudná közelíteni Ozdot, amely pedig sokkal rövidebb^ és közelebbi ut lenne. De ez csak kikapott részlet. így vagyunk az egész országban; a községek, sőt a nagy városok egész tömege nem közelíthető meg vasúttal, kocsin kell rázatnia magát az embernek, ha valamelyik faluba vagy kis városba el akar érni. Ez csak nem nevezhető közlekedési politikának? Én látó szemmel láttam külföldön, hogyan fejlesztik, hogyan kezelik ott a közlekedést. Kis német városokban sokkal nagyobb vasúti forgalmat bonyolítanak le, mint nagy magyar városokban. Mannheimban — megolvastam — naponta 92 vonat fut ki a pályaudvarról. Heidlbergből Mannheimba hat sínpár fut és ez csak egy kis részlete a nagy német előretörésnek ezen a téren. Hát, igaz, hogy nia itt egy agrárgondolat kerekedett felül és ez dominál, de még agrárszempontból is igen fontos, hogy a szállítás és közlekedés egyszerű és_ könnyű legyen, agrárérdekeket is szolgál a jó vasúti közlekedés. Ezt mind azért mondom el, mert én nem remélek ettől a kormányzattól és ettől a kormányzati rendszertől orvoslást. Én tudom, hogy ez a kormányzati rendszer nem képes arra, hogy az itt előállott és megérett szükségleteket kielégítse. De ha ezzel szemben, ilyen nagy elmaradottság niellett nem hallunk esryebet* mint dicséretet, mes: nem érdemelt dicséretet az intézménnyel szemben, akkor viszont ezeket el kell mondani. Szóvá kell tennem ezzel a kérdéssel kapcsolatban a vasúti munkások és a vasúti kisebb tisztviselők gazdasási helyzetét, amely a lehető les'gyalázatosább. Az állam, amelynek a munkabér és munkaviszony tekintetében példát kelleme statuálni, ezen a téren a legeslegutolsó sorba került. Nincs magánvállalat, amely olyan rosszul fizetné alkalmazottait, mint mása az állam, ismétlem: különösen az alsó kategóriákban. Például a munkásoknak olyan gyalázatos órabéreket fizetnek, — amiről magának az üzemvezetőségnek is és a kormátnynak is tudnia kell — hogy az a megélhetéshez nem elegendő. Már pedis: ha az állam a saját üzemeiben olyan munkabérpolitikát folytat, amely az élettel nem konsrruens, akkor az állam ad is:en rossz példát a magánkapitalizmusnak és az állam maga mozditna elő a pauperitás kifejlődését, amelyre Dedis: semmi szükség sincs, mert épen élés' nagy a szegénység és elnyomorodottság így is. » Na és a tarifa-politika? T. Nemzetgyűlés! Volt egy korszak, amikor a míagánkereskedelemnek kifizetődött autójiáíratokkal pótolni a vasutat, amikor egyenesen 'elkerülték a vasutat és nem vették igénybe az uj kornak ezt a nagy vívmányát és nagy előnyét, ezt a hatalmas technikai készültsésret. hanem rossz országúton drága autóval olcsóbban szállítottak^ mint ahogyan lehetővé tette a vasúti díjszabás. (Rupert Kezső: Ha a nyugati pályaudvarra egy naírvobb elváimiolandió darab érkezik mes:, nincs mérleg, amelyen meg lehessen mérni!)
