Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-548
A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 135 podással megállapodott abban, hogy odaviszik, vagy pedig olyanok, amelyek olyképen kerülhetnének oda, hogy két állam között van egy olyan általános megállapodás, egy olyan nemzetközi szerződés, amelynek alapján ilyen ügyek odautalhatók lennének. Ebben az esetben a két eset egyike sem forog fenn. (Ugy van! a baloldalon.) A két hágai nemzetközi biróság közül a második sorban emiitett biróságnak — amely biróság, tehát a népszövetségi paktum alapján létesült — szabályzataiban van egy szakasz, amely szerint népszövetségi tagok, akik csatlakoznak ehhez a bírósághoz, kifejezetten kijelenthetik, hogy ők ennek a bíróságinak tevékenységét magukra nézve kötelezőnek tartják. Abban az esetben, ha olyan államról! van szó, amely ezt a kijelentést e szabályzat alapján megtette, jogában áll a másik félnek bármely vitás ügyet odavinni. Magyarország azonban, amely elfogadta a második helyen emiitett hágai nemzetközi biróság szabályzatát, ezt a kijelentést nem tette meg, ugy hogy ennek folytán még ez a jogalap sincs meg arra, hogy az ügy a hágai biróság elé lenne vihető. Mindebből nyilvánvaló, hogy a francia ministerelnök ur nem is egy nemzetközi biróságra érthette a szavait és igy felmerülhet az a kérdés, hogy ő nem a Nemzetek Szövetségére gondolt-e. (Ugy van! jobbfelől. — Szilágyi Lajos: Saját ellenzékét akarta lecsillapítani!) De még a Nemzetek Szövetségére vonatkozólag is vitás, hogy ez az eset odavihető-e, vagy nem, mert van a Nemzetek Szövetségének paktumában egy szakasz, amely azt mondja, hogy barátságos módon a közgyűlés, vagy a tanács elé lehet vinni olyan ügyet, illetőleg barátságos módon fel lehet hivni a közgyűlésnek vagy a tanácsnak figyelmét olyan nemzetközi viszonyokat érintő körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét, A T agy a nemzetek közötti jó egyetértést, amelytől a béke függ; mondom tehát, van egy ilyen rendelkezés a népszövetségi paktumban, de mindenesetre igen vitatható az, hogy ennek alapján is meg van-e a lehetősége a kérdésnek a Népszövetségi Tanács, vagy a népszövetségi közgyűlés előtt való tárgyalására. (Szilágyi Lajos: Semmi módon nincs meg!) Áttérve már most a felmerült egyéb kérdésekre, mindenekelőtt a külföldi sajtó informálásának kérdésére, az egészen érthető, hogy nekünk erre egész tökéletes organizációnk ma még nincs. Ez ma kiépítés alatt van, fokozatosan halad előre (Gaal Gaston: Csak uj hivatalokat ne csináljunk! Van elég!)^ de bátran mondhatom, igen eredményes lépésekkel haladtunk már e téren előre. (Szilágyi Lajos: Januárban és februárban nem hiszem!) Amit Szilágyi igen t. képviselőtársam épen ezzel kapcsolatosan felhozott, — t. i. a frankügyet — azt hiszem, a frankügy nem jó példa annak megítélésére, hogy megfelelő-e a külföldi sajtó informálása vagy nem. Mert a frankügynél nem az történt, hogy a sajtónak valamely része jóhiszemüleg, illetőleg mondjuk ugy: kellő informáltság hiányában hozott Magyarországról és ezzel kapcsolatosan a frankügyről bizonyos cikkeket, hanem az történt, hogy egy egészen tendenciózus, politikai célt szolgáló akció indult meg (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Gaal Gaston: Csak a vak nem látja!) Magyarország ellen és ha végig méltóztatnak nézni,^ mely lapokban jelentek meg ezek a hírek és honnan eredtek ezek, akkor meg méltóztatnak állapítani, hogy itt egy határozott akcióról volt szó. NAPLÓ. XLIII. (Peyer Károly: Az összes francia lapok, a fajvédőtől a kommunista lapokig, mind igy írtak! — Zaj. — Elnök csenget.) Ebből kifolyólag tehát azt mondani, hogy a külföldi sajtó nem volt jól informálva, azt hiszem, nem lehet. (Szilágyi Lajos: A követségek nem voltak informálva! — Zaj.) Sőt tovább megyek ebből az ügyből kifolyólag még azt sem lehet kifogásolni, hogy a mi részünkről kénytelenek voltunk állandó cáfolatokkal dolgozni, (Peyer Károly: Azok nem cáfolatok voltak, sőt!) mert hiszen azt, hogy milyen koholmányok jelentek meg egyik-másik napon, előre tudni nem lehetett és hogy egyik napon olyan hir jelenik meg, hogy Magyarországon, Budapesten ilyen és ilyen utcai zavargások vannak, avagy pedig, hogy a Duna—Tisza közén felvonul fegyveres csapat Budapest ellen, vagy pedig hogy olyan közfunkeiónárius, akinek erről a frankügyről csak az újságokból volt tudomása, abban igy vagy ugy résztvett, hogy ilyen hirek jelennek meg, azt előre tudni soha sem lehet. (Szabó Imre: Rába. mai vallomása! — Nagy zaj jobbfelöl. — Szeder Ferenc: Ha jobban tetszik, Gerő vallomása!) Ép ugy arra sem gondolhattak a kompetens tényezők, hogy a parlament bizottságában folyó tárgyalások egyes mozzanatairól hamis beállításban milyen hirek jelennek meg a külföldi sajtóban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt tehát tényleg ebben az esetben más mód, mint e lapokkal szemben cáfolatokkal dolgozni, rendelkezésünkre nem állhatott. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni... (Rothenstein Mór: Nem kell frankot hamisítani, akkor nem kell cáfolni! — Gr. Hoyos Miksa: Persze, hogy nem kell! De nem szükséges akciózni vele szemben! — Forster Elek: A közvéleményt sem kell! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Walko Lajos a külügy ministeri um vezetésével megbízott kereskedelemügyi minister: ... amit Szilágyi képviselő ur mondott, hogy a követek nem voltak kellőkép informálva. (Szeder Ferenc: A Pali barátom vallomását olvassák el! — Zaj.) A követek állandóan részletesen voltak informálva. Mi mindazokat, akiket informálni kellett, állandóan mindennap informáltuk a történtekről, úgyhogy e téren nehézségünk nem volt. (Szilágyi Lajos: A Perényiféle levéllel nekünk kellett volna kirukkolni! — Peyer Károly: Sir William Goode jó pénzért elhelyezte a cikkeket az angol lapokban! — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat kérnem kell, hogy ne méltóztassék senkit meggyanúsítani, aki itt magát nem védheti! (Peyer Károly: A magyar államtól pénzt kap, ez egy állami funkcionárius! A minister felel érte! Többet kap. mint hat püspök! — Zaj.) Walko Lajos a külügyministermm vezetésével megbízott kereskedelemügyi minister: Ami azt illeti, hogy csak egyes lapok bocsáttatnak be... (Gr. Hoyos Miksa közbeszól. — Peyer Károly: Tessék hangosan megmondani, ha valami észrevétele van! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Peyer Károly: Valami megjegyzést tett, amely^ lehet sértő!) Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni! (Peyer Károly: Van itt másnak is véleménye, nemcsak a kormánypártiaknak!) Csendet kérek! (Peyer Károly: Ök is közbeszólnak! Köztudomású, hogy Sir Williain Goode nagy pénzeket visz innen el! — Zij.) Peyer képviselő urat kénytelen vagyok állandó kiözbe«zólásai miatt rendreutasítani. (Lendvai 19
