Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

136 A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétjön. látván közbeszól.) Lendvai képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj,) Walko Lajos a külügy minister ium vezetésével megbízott kereskedelemügyi minister: Ami azt illeti, hogy az egyes szomszédos országokba az itteni nyomdatermékek és lapok közül csak néhány napilapnak és folyóiratnak van meg a lehetősége az odavaló küldésre és ami az ezzel kapcsolatosan tett azt a propoziciót illeti, hogy itt retorzióval élnünk, illetőleg hogy a magunk részéről ne engedjük meg e sajtótermékeknek az országból való kivitelét, (Gaal Gaston: Kár volna ide berekeszteni!) nekem az a véleményem, hogy a retorziónak ez az eszköze semmiesetre sem vezetne eredményre, úgyhogy azt hiszem, hogy e téren a mi részünkről semmiféléi intézkedésre szükség nincs. Meg vagyok győződve arról, hogy előbbutóbb e téren mégis csak meg lesz a lehetősége annak, hogy általában az összes sajtótermékekre meg legyen az odaküldési lehetőség és azt hiszem, osajk rontanánk azzal, ha a magunk részéről retorzionális intézkedéseket tennénk. Ami a kereskedelmi szerződések kérdését illeti, amelyről a vitában szó volt, azóta, hogy decemberben a kereskedelemügyi és a külügyi költségvetési vitáiban e kérdésről alkalmam volt tájékoztatást adni, időköziben életbelépett öt kereskedelmi szerződésünk és pedig Franciaors zágg a 1, Olasz or szaggal. Neme ta 1 f öl ddel

1

, Finnországgal és Spanyolországgal. A legközelebbi napokban fogjuk tárgyalás alá venni az osztrák kereskedelmi szerződést,, amely immár együttesen a velle kapcsolatos egyéb egyezményekkel letárgyal tátott és előreláthatólag Csehországgal a tárgyalást júniusban fogjuk felvenni, hasonlókép június folyamán fogjuk Angliával és a török kormánnyal is a tárgyalásokat megkezdeni. Ezeket voltam bátor a kereskedelmi szerződések jelenlegi állásáról megemlíteni. Ami azt a kifogást illeti, hogy Magyarországon aránylag jóval nagyohb a külügyi budget, mint Ausztriában, a dolog ugy áll, hogy tényleg, Magyarországnak a külügyi budgetje nagyobb, mijnt az osztrálk budget, de a számok, amelyeket erre vonatkozólag méltóztattak említeni, neJm helyesek és pedig két okból. Az egyik ok az, hogy abban a Bundesvoransclilagban, amely erre vonatkozólag megjelent kizárólag a külügyi szolgálatban külföldön lévőkre vonatkozólag foglaltatnak az adatok, ellenben a központi szolgálat nincs benne. Azonkivül nincs benne a nyugdíj. Két tétel hiányzik tehát, úgyhogy a három közül tulajdonképen csak egy foglaltatik ebben a tételben, amiáltal azután természetesen lényegesen meg is változik a kép. De el kell ismernem, hogy nekünk még igy számítva is tényleg nagyobb a külügyi költségvetésünk, de nem látom lehetőségét annak, hogy itt redukciót csinálhassunk, mert igazán a minimumra szorítkoztunk. Ami ezzel kapcsolatosan azt illeti, hogy Angliániák külügyi személyzete aránylag jóval kevesebb, mint a magyar, itt pedig az a helyzet, hogy itt a személyzet alatt nyilvánvalóan csak a direkt diplomáciai személyzetet méltóztattak érteni. T. i. Angliáhaii a dolog ugy áll, hogy a. diplomáciai személyzet mellett a másik személyzet, a külkereskedelmi, illetőleg tengerentúli ministeriumnak, az Ovsrsea's Trade Depertmens-nek budge tjében szerepel, mert hiszen mindenütt oda beosztott tisztviselők is vannak, akik nem tagjai a külügyi státusnak. Azonkivül van még egy lényeges differencia, mert amig nálunk a 156 főnyi diplomáciai fogalmazási és konzuli státusban egyúttal a siffrőrö'k is szerepelnek, náluk ezek ebben az összeállításban nem szerepelnek, úgyhogy ilyen alapon összehasonlítást tenni nem lehet, Szóhakerült a washingtoni követnek az á ténykedése, hogy ő tiltakozott az EgyesültÁllamokban gróf Károlyi Mihálynak és gróf Károlyi Mihálynénak oda való utazása ellen. Itt a dolog ugy áll, hogy errevonatkozólag a washingtoni követ soha instrukciót nem kapott s tényleg soha ilyen értelemben ő nem is interveniált, úgyhogy azok a következtetések, amelyeket ehhez hozzáfűzni méltóztattak, önmaguktól elesnek. (Peyer Károly : Akkor az amerikai szenátusban miért tették szóvá, ha nem igaz?) Ami a varsói követséggel kapcsolatban felvettetett, a dolog ugy áll, hogy a varsói követség egy bútorzattal együttesen bérelt házban, tehát nem a magyar államkincstár házában van elhelyezve és tényleg történt ott — azt hiszem egy vagy másfél évvel ezelőtt — sikkasztás, amikor is egy irodatiszt bizonyos öszszeget, amely az ő gondjaira volt bizva, elsikkasztott és Törökországba utazott. Azt hiszem, ebből nem lehet következtetést vonni általában arra, mintha ez a külügyi szolgálatban máskor is megtörtént volna, mert hiszen ilyen eset, azt hiszem, egyebütt is megtörténik. Végül a vita folyamán még Fábián t. képviselőtársam megemlékezett egyesekről, akik mint rajzolók és festők a külföldön igen nagy hirnévre tettek szert és akik ide Magyarországra hazajönni nem tudnak. Azt hiszem, annak soha sincs meg az akadálya, hogy ide magyar honos visszajöjjön, itt tisztán arról van szó, hogy ha az illetőnek valamely magyar biróság előtt folyamatban lévő ügye van, akkor a biróság előtt természetesen ezt az eljárást le kell folytatni. Azonban annak akadálya, hogy ők ide visszajöjjenek, semmiesetre sincs. (Peyer Károly: Ugy kell nekik! Miért nem frankot hamisítottak!) Befejezésül még csak Kiss Menyhért t. képviselőtársamnak egy kijelentésére akarok reflektálni. Ö azt mondotta, hogy nálunk kizárólag a születés az irányadó (Rothenstein Mór: Hát ez csak igfaz!) és csak azok tudnak a külügyi karrierben bizonyos pozícióhoz jutni, akik főúri körökhöz tartoznak. (Rothenstein Mór: Aki legalább báró!) Ezek voltak képviselőtársamnak a szavai. Én, aki itt Magyarországon épen a régi városi burzsoáziának vagyok egyik reprezentánsa, mondhatom, én nem tudok semmiféle kivetni valót látni abban, ha az összesen 156 főt kitevő konzuli, diplomáciai és fogalmazási státusban tényleg tizen grófi és tizenhatan bárói rangban vannak. (Szabó Imre: Ez a kovász! Ez savanyitja be az egész testületet!) Én azt hiszem, hogy 156-ból 26 nem sok és ebben kivetni valót nem lehet találni. Biztosithatom képviselőtársamat, hogy mindezek a tisztviselők nagyon lelkiismeretesen teljesitik kötelességüket és én semmi kivetni valót nem látnék abban, ha ez az arány még; kedvezőbb lenne az arisztokráciára nézve. Kérném a költségvetés elfogadását. Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni? Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a h'a tá roz áthoz at al. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e r elfogadni a külügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes táirevalás alapjául, iaren vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfolgatdüák, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a kül-