Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

8 A nemzetgyűlés 546. ülése 1926, pár év múlva olyan szellemi proletariátust fog nevelni, amely versenyre fog kelni a kézi napszámosokkal, mert az éhség őket arra kényszeríti, hogy még a legdurvább fizikai munka elvégzésére vállalkozzanak, vagy kivándoroljanak Amerikába és ott próbáljanak maguknak uj exiszteneiát teremteni, vagy pedig itt teremtenek uj exiszteneiát. Ez olyan probléma, amellyel behatóan kell foglalkozni. Ez csak ugy érhető el, ha ez a probléma olyan pártolásban részesittetik, amely lehetővé teszi, hogy az ipar fellendüljön és a kereskedelem is újra régi arányokat öltsön. Ennek egyik előfeltétele az, hogy a szomszédos országokkal megköttessenek a kereskedelmi szerződések. Egyik előfeltétele ennek az, hogy amennyire lehetséges, visszaszerezzük a Balkán piacát, és a mi magyar mezőgazdasági gépeinknek és a magyar kereskedelemnek találjunk ott elhelyezési területet. r Fájdalommal láttam azt, hogy a háború utáni időkben Bécsbe centralizálódott az egész balkáni és az egész csehszlovák-lengyel kereskedelem. Bécs lett a központja ennek a kereskedelemnek, pedig természeti fekvésénél fogva Budapest erre sokkal alkalmasabb lett volna. Ennek az okai azok a szerencsétlen politikai állapotok voltak, amelyek elriasztották innen a kereskedelmet, elriasztották az iparosokat, ez most berendezkedett Bécsben, ott létesitett magának fiókintézeteket, fióktelepeket, és Bécs lakosságának egy része ebből a tranzitó-kereskedelemből, ebből a közvetítő kereskedelemből él. Ausztria vasutjainak kiszámíthatatlan milliónyi bevételt jelent az, hogy az áru ott megy keresztül, és még ma is megtörténik az, hogy sok áru, amely Erdélybe megy, elkerüli Magyarországot és Cseh-Szlovákián megy keresztül. Hogy a magyar ipar versenyképes legyen és a magyar kereskedelem megint visszaszerezze régi méreteit, ahhoz az kell, hogy sokkal intenzivebb kereskedelmi és ipari politikát folytasson Magyarország. Újból hangsúlyozom azt, hogy ez állampénzügyi szempontból is fontos, mert az agrárius társadalam sohasem lesz képes adóban annyit juttatni az államnak, mint amennyit az állami adminisztráció fentartásához kell, csak az ipari üzemek azok, amelyek az államnak jól jövedelmező forrásai voltak, csak az ipari üzem és csak a városi lakosság az, amely az államnak nagyobb bevételeket tud biztosítani, mint a mezőgazdaság vagy a vidéki lakosság. Mi tehát nagyon is hátramaradtunk, mert hiszen azóta a német ip-ar elárasztotta már Jugoszláviát és Romániát az ő áruival és termékeivel. Ott már nagyon nehéz lesz Magyarországnak uj fogyasztóközönséget szerezni. Ismerem a kérdést nagyon jól és tudom azt, hogy egyik-másik ipartelep most Görögországban próbálkozik uj fióktelepet létesíteni és ott munkaalkalmat szerezni és árut exportálni. Ott van Eománía, ott van Jugoszlávia, amelynek! szükséglete van iparban, és ott van végeredményében Oroszországi is, amellyel kapcsolatban etgyizben szó volt itt kereskedelmi szerződés megkötéséről, amely szerződés tekintetében talán szerepelhetnek politikai szempolntok, — s ugyanilyen fontos szempontok vannak az angolo'knál, a cseheknél és Mussolininiáil is — de amikor üzletről van szó, akikor megragaídják az alkalmat, hogy ezt az üzleti összeköttetést létesítsék, helyrehozzák, mert végeredményében 160 milliónyi nép igényét kielégíteni és fogyasztását megszerezni nem lehet egy állam szempontjából közömbös. A legutóbb kötött német-orosz szerződésről^ azt évi május hó 7-én, pénteken. hiszik általában, hogy ez politikai értékű szerződés, én azonban azt hiszem.., hogy ennek messzemenő gazdasági következményei is lesznek és hogy a német ipar terjeszkedni fog Oroszország felé, ott piacot teremt magának s uj fogyasztóterületeket szerez. És én azt hiszem, hogy a német ipar előbb fog talpraállni és sokkal erőteljesebben fogja a versenyt felvenni tudni, mint a francia vagy az angol ipar, amely a válság alatt sokkal jobhan szenved és nyög, mint a német ipar, amely a válságon már túl van, amely már kiállta az operációt és mint egészséges test veszi fel újból a versenyt. Elnök: A képviselő ur beszédidejéből még csak egy perc van hátra. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Ahhoz, hogy ilyen helyes és célszerű ipari politikát lehessen folytatni, az kell, hogy az állam pénzügyi politikáját is ehhez irányítsák. Nem lehet, hogy a pénzügyminister és kereskedelemügyi minister más-más politikát csináljon és a földmivelésügyi minister urnák is sokszor más politikai elgondolása legyem. A három szakmnisternek össze kell dolgozni és lehetővé kell tenni, hogy az ipar olcsó hitelt kapjon, hogy ez az olcsó kamatozású tőke lehetővé tegye a versenyképességet a külföldi erős, fejlett iparral szemben és lehetővé tegye azt, hogy a hazai ipar a régi keretekbe visszatérve, megélhetést nyújtson az ország lakosságának. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ezeket a törekvéseket nem látom, és minthogy általában a kormány pénzügyi politikájával szemben teljes bizalmatlansággal viseltetem, — amit a pénzügyi tárca költségvetési tárgyalásánál nyomatékosan kifejezésre is fogok juttatni, — a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós Jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Ugy előttem szóló igen t. képviselőtársamnak, mint a t. Nemzetgyűlésnek szíves elnézését kérem, hogy t. képviselőtársam beszédével a parlamenti szokáshoz hiven nem foglakozom. Még sem mulaszthatom el, hogy meg ne köszönjem t. képviselőtársamnak hogy Baja város érdekében azt a bizonyos vasutdolgot megemlítette, mert ez csak azt mutatja, hogy akármelyik oldalról jön Baja, összetartunk. (Derültség.) Helyiérdekünek látszó, de lényegében nagy fontosságú, nagy jelentőségű ügyben szólalok fel. Baja—Kecel—Kiskőrös, illetve Baja—Hajós—Kalocsa vasútépítési ügyét ajánlom az igen t. kereskedelmi minister ur szives figyelmébe. Az ország első vármegyéjének. Pestmegyének déli részén ugy az ut —, mint a vasúti hálózat a legsilányabb az egész országban. Az ember igazán csodálkozik, hogy ezt a vármegyét miért nevezik az ország első vármegyéjének, mert h fi R/Z* ember ezeket a déli részeket bejárja és kicsit körülnéz, nagyon szomorú tapasztalatokra tesz szert. Igazán sértő lenne a többi vármegyére, — ut- és vasútépítés dolgában — ha a többi vármegye is ugy festene, mint Pest vármegye déli része. Pest vármegyében 35—20 község teljesen el van zárva az országos vasúti forgalomtól, (Ugy van! Ugy van!) A déli részek községei ezein megkötöttségüknél fogva

> sem gazdasági, sem kulturális téren nem fejlődhetnek nem boldogulhatnak, mert vasutak hiányában nem tudnak erőteljesebben belekapcsolódni a nemzet gazdasági, kereskedelmi és ipari életének vérkeringésébe. A községek közül es-yik-másik 25, sőt 30 kilométernyi távolságra fekszik a leg-