Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülése 1926 (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs jobbfelől és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök ; Szólásra következik ! Csík József jegyző : Lendvai István ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásához, dacára annak, hogy számomra idő dolgában valósággal trianoni Prokrusztesz-ágy biztosíttatott, (Derültség) hozzászólok, akkor teszem azt elsősorban azért, mert épen a külügyi tárca az, amely felfogásom szerint egyenesen arra predesztinál minden felszólalást ebben a nemzetgyűlésben, hogy a trianoni békeszerződés szörnyűségeire és tarthatatlanságára rámutasson. Bár ugyan csekélységem felfogása szerint minden más tárca tárgyalásánál is az kellene, hogy legyen az akár hangosan kimondott, akár némán érzett felfogásunk, hogy mindent ahhoz kell szabnunk, hogy azt a szégyent és gyalázatot, amelyet trianoni békének neveznek, minél előbb megváltoztathassuk. Ugy érzem, t. Nemzetgyűlés, hogy legalább is mindnyájunk szivére rá kellene irva lenni annak a nemzeti Hiszekegynek, hogy hiszünk nemcsak egy Istenben, hanem egy hazában is, hiszünk nemcsak egy isteni örök igazságban, hanem hiszünk egyúttal a történelmi Magyarország feltámadásában. E márványfalakra aranybetükkel kellene felvésve lenniök ezeknek a szavaknak mindaddig, amig el nem következik idő, amikor ezek a szavak nemcsak szavak lesznek, amikor ez az imádság már nemcsak imádság lesz, hanem valóban cselekedet és megvalósulás. T. Nemzetgyűlés! Legutóbb a költségvetéshez történt felszólalásomban a franciáknak a Ruhrvidéken 1923-ban elkövetett dolgaira mutattam rá és a legközelebbi ülés elején ezért elnöki rendreutasitásban részesültem. Ezt az elnöki rendreutasitást nemcsak azért nem támadom meg, mert ennek a lehetősége a házszabályban számomra biztosítva nincs, hanem azért is, mert tisztességemnek tartom. De elvonatkozva, ettől az elnöki rendreutasitástól, azt kell kérdeznem, t. Nemzetgyűlés, hogy vájjon az imparlamentáris dolog-e egy nemzetgyűlési képviselő részéről, ha ennek a trianoni Franciaországnak bűneire rámutat, vagy nem az-e az imparlamentáris cselekedet, amelyet ez a trianoni Franciaország nemcsak ezzel a letiport Magyarországgal szemben, hanem Németországgal, Bulgáriával és Törökországgal szemben is elkövetett! Nem szeretnék véletlenül sem okot adni még egy ilyen megtisztelő rendreutasitásra sem. Ennek következtében én afféle a trianoni Franciaország felé, a kultúra fáklyayivőjének nevezett Franciaország felé egy kis régészeti ásatást kivánok itt rendezni. Rá kivánok olvasni valamit arra a kultúrájára olyan büszke és ezzel az összetört Magyarországgal szemben olyan fölényes Franciaországra, valamit, ami az 1920. évi február ltí-án tartott nemzetgyűlési ülés naplójában, illetőleg irományai között foglal helyet, és amelynek a büszke francia címe : »Le traité de paix!« — »Békeszerződés« — és azt akarom, hogy innen a nemzetgyűlésből 1926-ban legyen jogom és módom rámutatni arra, hogy mi minden foglaltatik abban az irományban, amelynek a címe : »A nemzetek szövetségének egységokmánya«. Abban az iratban az foglaltatik, hogy : »A magas szerződő felek a Nemzetek Szövetségének egységokmányát azért foglalják az alábbiakban irásba, hogy a nemzetek együttműködését előmozditsák és a nemzetközi békét és biztonságot megvalósítsák, még pedig azzal, hogy nyílt igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak fent azzal, hogy a szervezett népeknek egymás közt való érintkezésében az igazság uraiéi;* május hó 10-én, hétfőn. 131 mát és mindennemű szerződéses kötelezettségnek tiszteletben tartását biztosítják.« T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék nekem megengedni, hogy megkérdezzem, vájjon a nemzetközi békét, a nemzetek egymásközt való együttműködését, a nemzetek egymásközt és egymás ellen való biztonságát mennyiben mozdította elő az a trianoni békeszerződés, amelyet mi egy sötét, gyalázatos, szégyenletes kényszer alatt kénytelenek voltunk elfogadni ! Kérdem azt : hol maradt és hol van ma egész Európában a nyilt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetés! Engedjék meg nekem azt a kérdést : hol látják önök a szervezett népeknek egymásközötti érintkezéséseben az igazság" uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletbentartását ! Talán odaát látják önök t. Nemzetgyűlés, a megszállt Felvidéken, talán odaát látják önök a megszállt Erdélyben, talánya megszállt Délvidéken, vagy odaát az elszakított nyugatmagyarországi részeken ! De általában látják önök ezeknek az elveknek tiszteletbentartását, nemcsak velünk, hanem általában a legyőzötteknek nevezett nemzetekkel szembeni Nem érzik önök, t. Nemzetgyűlés, hogy nincs borzalmasabb gúny, hogy azt a szerződést, amelynek címét is felolvastam, Traité de Paixnek, békeszerződésnek nevezik! Nem látják önök, hogy az, amit ők békének neveztek el, nem békét jelent s hogy a világháború csak meghosszabbíttatott és amikor a fegyvereknek az a háborúja, amelyben a központi hatalmak felülmaradtak, meghosszabbittatott, most tovább vitetik az igazságtalanságnak, a szerződések lábbal tiprásával, a gazdasági és erkölcsi elnyomásnak minden fegyverével ! Ezt azért voltam kénytelen elmondani, hogy egyfelől azt a hamar rozsdásodó magyar emlékezetet kissé felfrissítsem, másfelől, hogy csekélységem gyenge hangján visszautasítsam azokat a nagyon fölényes hangokat, amelyeket onnan a trianoni Franciaország felől még mindig felénk áramlanak. Itt van előttem annak a bizonyos Millerandféle kísérőlevélnek hiteles szövege, amely még nemzetünknek olyan köztiszteletben álló fiát, mint Apponyi Albert grófot is annyira félre tudta vezetni, hogy ő egyenesen erre a Miilerand-féle kísérőlevélre hivatkozva jelentette ki nemzete felé: »bármilyen szomorú a trianoni békeszerződés, alá kell Írnunk, mert hiszen, ime, a francia köztársaság államfője részéről, mintegy olyankisérőlevélről van szó, amelynek egyes kitételei jogosan engedik meg nekünk azt a feltevést, hogy az a bizonyos szomorú és szigorú békeszerződés, nem szórói-szóra hajtatik végre rajtunk, hanem bizonyos igazságtalanságokat majd később rendbehoznak. Hiszen még az az indokolás is, amely a békeszerződéshez mellékeíve van, arra hivatkozik, hogy ez a Millerand-féle kisérőlevél a békeszerződés magyarázatára és végrehajtására vonatkozólag ránknézve kedvező elveket jelent ki irányadókul és így remélhető, hogy a békeszerződés végrehajtása során egyes rendelkezések nem fognak merev alkalmazást nyerni. A kisérőleveiben kifejezésre jutó ezek az elvek, amelyek egyébként a magyar királyi kormánynak a békeszerződés aláírására vonatkozó elhatározását a fennálló kényszer mellett szintén befolyásolták, a békeszerződés hiteles magyarázatául tekintendők.« De hát mi van abban a Millerand-féle kisérő, levélben, annak hiteles szövegében ! Ebben többek közt a következők foglaltatnak : (olvassa) »A szövetséges és társult hatalmak ugyanis, bár kifejezik azt a reményüket, hogy a jövendő Magyarország Európa biztonságának és békéjének egyik