Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 546. ülése 1926, lorizálatlanul visszafizetni a befizetőknek. Semmiféle ellenszolgáltatást ezen a téren nem kaptunk. Az is helytelen politika, hogy az uj állomások felszerelése sokkal többe kerül, mint amennyit a posta ezeknek az állomásoknak beszerzéséért fizet. Itt is azt az álláspontot képviselem, hogy minél több^ embernek kell lehetővé tenni azt, hogy lakásában vagy , irodájában telefont felszereljen. Ezt olcsóbbá és jóvá kell tenni, mert ez épugy megkönnyíti az emberek egymással való érintkezését, mint a jó országút, a jó vasúti közlekedés. Szomorúan keli látnom azt, hogy kimutatások jelennek meg a lapokban arról, hogy hány ember mondott le és adta vissza telefonállomását azért, mert az érte járó előfizetési és egyéb díjakat nem volt módjában fizetni. Ma, amikor a gazdasági válság tetőpontján van, amikor mindenki nehezen fizeti ki még a lakbérét is, megfontolás tárgyává kellene tenni, nem érkezett-e el az az idő, amikor a postának a telefondíjakat revízió alá kellene vennie és az_ élethez alkalmaznia. Az államnak sem lehet joga ahhoz, hogy azért, mert erre monopóliuma van, most ezzel a helyzettel visszaélve, annyiért adja a telefont, amennyiért neki jólesik. Itt is érvényesülniök kell a gazdasági élet szabályainak; nem szabad engedni, hogy a dolog túlzásba menjen. Igenis egyszerüsiteni kell az adminisztrációt és ha kell- nemcsak az alantasabb tisztviselőket kell elbocsátani s azok számát restringálni, hanem kissé feljebb is kell menni. Feljebb ugyanis semmiféle változás vagy legalább is kevés változás történt, már pedig ha fent kevesebb ember intézné a dolgokat, az eredmény az volna, hogy sokkal gyorsabban intéznék el, mert akkor nem menne át annyi kézen és retortán s akkor lehetővé válnék a kérdés gyors elintézése. Azt az ígéretet kapjuk, hogy ha majd felépül az uj telefonközpont és az uj automata kapcsolókat üzembe helyezik, a helyzet meg fog javulni. Ez nagyon szép igéret, de a mai viszonyok között teljesen bizonytalan, hogy mikor lehet sok milliárdos költséget igénylő befektetéseket eszközölni és mennyi ideig tart, míg azok az uj kapcsolók elkészülnek, illetve mikor van módjában az államnak azokat megvásárolni és kifizetni. Legyen szabad ezzel kapcsolatban mégegyszer visszatérnem a Máv. vezetésére. Kérdést kívánok intézni a kereskedelemügyi minister úrhoz, hogy van-e a Máv-nak valamely programmja a vasutak elektriíikálását illetőleg. Azt tudom, hogy a Máv-nak már évek óta van egy osztálya, amely a vasutak elektrifikálásával foglalkozik. Nem tudom, hány évvel ezelőtt, — de azok a gyerekek, akik akkor születtek, ma már iskolába járnak — elkezdődött Magyarországon is a vasutak elektrifikálása. Láttunk egy szerény kísérletet, hogy a nyugati pályaudvartól — ha jól emlékszem — Dunakeszi-Alagig menő vasutat elektrifikálni akarták. De csak akarták, mert még ma sem történt meg. Felállították a nóznákat, a vezetéket is kihúzták, minden hidra táblát tettek ki, hogy: »életveszélyes« és borzalmas nyilakat rajzolták rá, hogy vigvázzunk, mert valószínűleg a mennykő csat» bele, ha valaki hozzáér. Ezek a táblák azóta is ott díszelegnek; a mozdonyok korma már régen bemocskolta a táblákat, azok teljesen olvashatatlanná lettek és senki sem tudja megfejteni azt a rejtélyt, mi az oka annak, hogy ezekre a táblákra ki van írva: Vigyázat, 35.000 volt fészültség! Hiszen minden gyerek hozzányúlhat, senkinek sem évi május hó 7-én, pénteken. 5' kell félnie, hogy esetleg az elektromos áram megüti. Ott vannak a drótok # és azok, akik rossz tréfát csinálnak, azt mondják, a drótokat azért húzták, hogy a mozdonyvezetők ne tévesszék el az utat, hogy tudják az irányt, merre kell haladniok. Mással nem. tudják megmagyarázni, hogy mi célból húzták a drótot. (Derültség a t szélsőhálóidalon.) Nem tudom, hány éve, talán négy—hat éve is, hogy azok a drótok ott vannak és nem tudjuk, mikor fog végre megindulni az elektromos közlekedés, amely hivatott volna arra, hogy Vácig vagy legalább is Alagig a Duna mentén levő községeket, nyaraló telepeket megfelelő ideális közlekedési eszközzel lássa el. Talán kapunk erre a rejtélyre felvilágosítást és a közvélemény végre megfejti azt a rébuszt, hogy ennek mi az oka. Ahogy értesülve vagyok — bár nem állok jót értesülésem helyességéért — állitólas- az törént, hogy valaki eltervezte magát, elszámította magát, s amikor beeresztették az elektromos áramot a vezetékbe, minden a vasút mentén levő telefonkészülék elkezdett csengetni és folyton csenget s ez okból nem lehetett ezt a vonalat üzembe helyezni. Ha ez igaz, — amiért mondom, nem állok jót, mert ez csak mint egy általában terjesztett hír tartja masat — akkor ez annál súlyosabb, miért magyar találmányú elektromos mozdonyok járnak Svájcban és Olaszországban, a Kandó-féle elektromos mozdonyok, amelyek a legtökéletesebbek. Akkor kérdem, miért volt szükség" arra, hogy itt kísérletezzenek? (Herrmann Miksa: Kandó-féle lokomotiwal kísérleteztek!) Akkor nem tudom belátni, mi az oka annak, hogy ezek a Kandó-féle elektromos lokomotivok ott járni tudnak, nálunk pedig nem tudnak közlekedni. Erre vonatkozólag kérnék magyarázatot. Ha ezt meg lehetett oldani Olaszországban. Ausztriában, Bajorországban és másutt, akkor miért nem lehet másutt is megoldani? Ha az ember külföldön jár, akkor látja, hogy Insbrucktól kezdve ma már talán nem is ismerik a gőzmozdonyt, a levegő tiszta és még az adelbergi alagútban is elektromos lokomotív huzza a nemzetközi gyorsvonatokat. Milánótól kezdve már nincs mozdony, hanem minden vonat elektromosságra van átszerelve. Mikor a szegény Ausztria, amely legalább van olyan szegény, mint mi. képes volt vasutainak nagy részét elektrifikálni. akkor Magyarországon azt látjuk, hogy ezen a téren semmi sem történt. Ha itt Kandó-féle mozdonyokat akartak járatni, akkor is tudniok kellene a szakértőknek, hogy ezek a mozdonyok milyen hatással vannak a telefonra és es-yéb elektromos berendezkedésekre. Végeredményben az elektromosságnak nem gyermekkorát éliiik ma már; ezen a téren nem egy, hanem sokféle kinróbált rendszer van. Miért kell tehát nálunk kísérletezni? Ha pedig nem kísérleteznek, akkor méltóztassék engem felvilágosítani arra nézve, hogy tényleg azért vannak-e drótok kihúzva, hogy a mozdonyvezetők el ne té^ vesszék az utat, vagy talán tervhe vette a magyar államvasút hogy 10—15 év múlva végre egyszer ott is elektromos mozdonyok fognak járni? Ez nem olyan nróbléma, amellyel ne volna érdemes foglalkozni. Ezzel a problémával foglalkozni kell elsősorban a Máv. szempontjából, azután az utasok szempontjából, hogy ne minden két-három órában járjon vonat, hanem elektromos lokomotivok hozzák a kocsikat fél óránkint. hogy a Budapesthez közel eső községeket közelebb hozzák a városhoz. De foglalkozni kell ezzel a kérdéssel városegészségügyi