Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-548
A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 103 Ha mindeme felsorolt nehézségek mellett még- számbavesszük az olasz politika által iniciált és célbavett adriai, illetőleg a Balkánblokk kialakulását keleten, illetőleg KözépEurópában, a másik oldalon pedig — nyugaton és északon — a német-orosz-francia blokk kialakulását, akkor láthatjuk, hogy a keleten a béke még nagyon törékeny lábakon jár és hogy milyen zavarosak még itt a viszonyok, amelyeket a békediktátumok teremtettek és reánk erőszakoltak. De egyben rá akartam mutatni, hogy a magyar külpolitikának mennyire résen kell lennie, hogy a fejlődést a maga javára könyvelje el. Mi nem irtózunk egy keleti Locarnotól, de nem vagyunk hajlandók magunkat lekötni a trianoni határokhoz, sem arra nem vagyunk kaphatók, hogy Csehország belekalkuláljon minket a kisentente várható csődtömegébe. Nekünk a mai szituációban semmi okunk sincs — még kevésbé az előtt — arra, hogy nemzeti vágyainkat kényszeregyezség alá vessük. Az eddig vázoltak mutatják azt, hogy külpolitikai téren két nagy fejlődési áramlat indult meg, amelyek egész Európa sorsára nézve döntő jelentőségűek. Mi ennek a két fejlődési folyamatnak határmesgyéjén, illetőleg a kettő között állunk, és hiba volna ma, amig a dolgok arca nem alakult ki bármerre is lekötnünk magunkat. T. Nemzetgyűlés! Néhány szóval reflektálni kivánok itt Lukács György képviselőtársam beszédére, amelyet nemrég a Népszövetségről mondott. A Népszövetség gondolata nem ugy, mint a radikális körök beállitani szeretik, nem a páholyok világában merült fel. Már 1840-ben Taparelli hires olasz jogfilozófus, aki egyébként jezsuita, — világszerte ismert természetjogi könyvében megrajzolta egy, az államok felett álló, ezeket egy magasabb egységbe összefogó Népszövetség képét. Ő ezt etnarchiának nevezi. Ez az etnarehia természetjogon, igazságon és erkölcsön épül fel, amely egyedül adhat biztonságot szerződésnek és kötelezettségnek egyaránt. Nála nincs szó legyőzöttről és győzőről, nincs szó ama kicsinyes irigységről, féltékenységről, önzésről, amely a mai Népszövetséget jellemzi. Ha a Népszövetség tényleg a béke őre, akkor miért fél anynyira a béke fejedelmétől 1 ? Ha tényleg a szuverén nemzetek szövetsége, akkor miért zárja ki kebeléből a világ legnagyobb és legöregebb szuverén hatalmát! A Népszövetség nem őszintén munkálja az igazságos békét, mert különben nem zárta volna ki tagjai sorából a pápaságot, amely már eredeténél és hivatásánál fogva is a békének erős vára, mint egy modern iró mondja, a béke világító-tornya. A Népszövetség mai formájában az önzésen épül fel és csak torzképe amaz etnarchiának, amely a természetjogon és igazságon épül fel. Ha a Népszövetség nem születik újjá a keresztény igazságosság és szeretet jegyében, ugy a legelső alkalommal — nemrégen mutatta a genfi eset — kénytelen lesz maga r ellen a kényszeregyességet kérni. Politikai téren nem sokat produkált. Gazdasági téren sikerült ugyan neki egy-két ']< győzött állam pénzügyét szanálni és rendezni, de nem sikerült szanálni és rendezni azon államok gazdasági életét, amint azt akár az osztrák, akár a magyar példa igazolja. A nemzetgyűlésnek egyik tagja nagyon agilis propagandát fejt ki a Pan-Európa tervnek. Én e gondolatot annyiban üdvözlöm örömmel és kivánok neki sikert, amennyiben talán sikerül neki a mai Népszövetség csődje után legalább -annak gondolatát átmenteni a jövő nemzedék XAPLÓ. XLIIL számára, hogy belőle egy tényleg a természetjogon, igazságon és erkö'tesön felépülő, az öszszes nemzeteket összefogó etnarchiát lehessen kialakitani. Ezután rátérek külpolitikánk egynémely közelebbi feladatára. Griger t. képviselőtársam szóvá tette a cseheknek kétszínű eljárását az állampolgárság kérdésében és a szombati napon Eckhardt Tibor képviselő ur a Valasek-féle eset kapcsán ezt a kérdést behatóan ismertette. Nem is térek ki az esetre bővebben, esak megállapitom, hogy itt nem egy sporadikus esetről van szó, amelyet esetleg ki lehetne magyarázni, itt egy rendszerrel állunk szemben. Száz meg száz embert ilyen eszközzel kényszerítenek be a csehek a cseh hadseregbe, mert tény az, hogy ha valakit be kell sorozni a cseh hadseregbe, akkor a legliberálisabban kezelik az állampolgárság kérdését, ha viszont arról van szó, hogy tisztviselőkkel szemben vállalt kötelezettségeiknek eleget tegyenek vagy arról van szó, hogy egy ellenzéki embert vagy családot ki kell küldeni Csehországból, akkor mindig találnak okot és módot arra, hogy az illetőnek cseh állampolgárságát kétségbe vonják. így száz és száz család felett állandóan függ a bizonytalanság Damokles-kardja, mert akármelyik pillanatban kétségbe vonhatják az állampolgárságát és kiutasíthatják lakóhelyéről. Ezt a kérdést végre is a Népszövetség elé kell vinni. Örömmel üdvözlöm, hogy, mint hallom, az osztrák-magyar szerződés még a héten tető alá jut. Annál inkább üdvözlöm örömmel, mert ugy hallom, hogy az állategészségügyi egyezményt, amelynek hiánya nekünk eddig is nagy károkat okozott, szintén sikerült megkötnünk. Én az osztrák-magyar jó viszony mélyítésére nagy súlyt helyezek. De épen e jó viszony kimélyitésének, szorosabbra fűzésének érdekében szóvá kell tennem két kérdést, amelyeket a külügyminister ur figyelmébe ajánlok. Az egyik a Reírablikanische Schutzbundnak pünkösd ünnepére tervezett, 35.000 embert a nyugati határainkon felsorakoztató hadgyakorlatai. Tavaly ősszel az osztrák kormánynak sikerült a tervet lefúvatnia. Ugy látom, hogy eezt most az osztrák körök gyengesége megakadályozni nem tudja. Szeretném tudni, hogy milyen címen tartható fegyverben egy, a NépszÖA^etség által szanált országban egy ekkora felelőtlen szervezett haderő, honnan a pénz és joggal kérdjük, honnan a fegyver? Bezzeg, ha nálunk akár csak egy ezred ilyen u. n. felelőtlen karhatalmat sikerülne felkutatni ugy bent mint határainkon kivül, a külvilág sajtója is nagy felháborodással mutatna rá arra hogy mi kijátsszuk a trianoni szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Itt érthetetlen csend fogadja a tervet, pedig aki visszaemlékszik a régi hadseregnek gyakorlataira megérti és felfogja, hogy milyen méretű szervezettségről van szó, amikor 35.000 embert sikerül felvonultatni egy részleges seregszemlére. Bécsi hirek szerint a szélsőbaloldali szocialista levente-alakulatokra — Jungmannschaft-oknak hivják őket — kötelezővé tették húsvétkor e karhatalmi szervezetnek Dienstreglement-ját, eszerint nyerik kiképzésüket és végzik gyakorlataikat. Itt még csak nem is kendőzik és leplezik a dolgot hogy a leventekörök tulajdonképen ujonciskolái e bolsevista izü karhatalmi alakulatoknak. Szinte az a gyanúja támad az embernek, hogy itt miután tudvalevőleg a moszkvai propagandának fő fészke Bécs, csendben, észrevétlenül-Moszkva 15
