Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. egészen ismeri a főbiztos ur a mi illetményrendszerünket, de ettől elvonatkoztatva nem tudom átérteni, hogy. ennyiféle illetményrendszer, ennyiféle közalkalmazotti státus saját hivatalától javadalom-megállapítási és javadalom-utalványozás tekintetében elszakítva, hogyan jelenthet egyszerűsítést. Azt mondják, gépeket lehet beállitani számfejtésre. A számfejtés fogalmát olyan módon, hogy azt gépekkel lehet pótolni, csak laikus ember előtt lehet plauzibilissé teni. Ott emberi érdeme® munkának kell érvényesülni. Gép annyiban végezhet munkát, pótmunkát, összeadási és kivonási munkát, mert a számfejtési munkáilatok közt összeadási, kivonási és szorzási műveletek is vannak és azokat géppel is el lehet végezni; de hogy a számfejtési munkálatok lényeges részének, a sok mindenféle illetménynek, közigazgatási és nyugdíj törvénynek, sokszor büntetőjogi kérdéseknek eldöntésénél hogyan lehelt egyszerüsitéseket elérni központi illetményhivatal által, gépek utján, ezt nem tudom mgérteni. Azt sem tudom megérteni, hogy akadhat-e Magyarországon vagy széles e világon olyan ember, aki ennek az illetményhivatalnak élére áll és azt áttekinteni, ügymenet, ellenőrzés tekintetében pedig vezetni, irányitani tudja. (Graeffl Jenő: Arra születni kell!) Kartotékákat léptetnek életbe, ugy hallom, a könyvek helyett; nem tudom, hogy csak azt írják azokba, hogy ennek ennyi a nyugdíja, a másiknak annyi a fizetése, vagy pedig beirják a havi kifizetéseket is, e tekintetben nem vagyok tájékozva, azért bírálatot sem mondhatok. Én csak ebből a sokféle illetményrendszerből, amelyhez még hozzájön a többféle nyugdíjrendszer azt állapítom meg, hogy a központi illetményhivatal felállítása nem szolgálná az egyszerűsítést, nem szolgálná az ellenőrzés hatékonyságát és nem szolgálná az érdekeltek kiszolgálásának gyorsaságát. Csak egyet szolgálna: a bürokrácia tenyésztését. Nem tudom, vájjon a minister ur ebben a kérdésben mái: véglegesen határozott-e, mindenesetre pozitív nyilatkozatot kell neki tennie a maga álláspontjáról és annak indokairól. Méltóztassanak megengedni, t. Nemzetgyűlés, — mert épen betoppant a kereskedelmi minister ur (Élénk derültség) — hogy egy őt érdeklő témáról is szóljak. Központi anyagbeszerző hivatalt is akarnak felállitani. Erre azért térek ki t. Nemzetgyűlés, mert a pénzügyminister ur foglalkozott ugyan expozéjában ezzel a kérdéssel, de olyan diplomatikusan fejezte ki magát, hogy a kérdés érdemére nézve állásfoglalását nem lehetett kivenni. Folytatólag beszélt a szén központi beszerzéséről is, de magáról az anyagbeszerző hivatal megvalósításáról nem tett le nyilatkozatában. Figyelmébe ajánlom a minister urnák, hogy ezzel csakugyan megölné a kisiparosokat, a kiskereskedelmet, hiszen azok az igazgatóságok és a hivatalok, amelyek a dologi kiadásokra dotációt kapnak, mind szétosztói a megrendeléseik utján a kiskereskedők és kisiparosok által teljesítendő állami szállitásoknak. Legyen meggyőződve a minister ur, hogy azok az alsófoku hatóságok is becsületesen, tisztességgel, az állami érdekek csorbítása nélkül végzik a beszerzés munkáját. Ne használja fel tehát a t. minister ur példa gyanánt azt, amit itt Gaal Gaston t. képviselőtársam mondott, amely szerint egyik községben nem tudom én hány korona erejéig rendeltek nyomtatványokat. Ilyen kilengések, ilyen hibás megrendelések nemcsak egy községben, nemcsak egy pénzügyigazgatóságnál vagy adóhivatalnál fordulnak elő, hanem előfordulhatnak a ministeriumokban is, mert a megrendelés mikénti keresztülvitele emberek kezében van, az emberek pedig tévedhetnek, hiszen mindnyájan gyarlók vagyunk. Méltóztassék csak a pénzügyminister urnák a többmilliárdos szénapanamára gondolni! A frankügyről, azt hiszem, nem kívánják véleményemet hallani. Eleget beszéltem és mint megígértem, különleges beszédet tartottam, hiszen a napirenden lévő költségvetéssel foglalkoztam. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ennek az ígéretemnek eleget tettem, azt betartottam. Azt szeretném, ha megértésre találnánk és bár én politikával nem foglalkoztam beszédemben, de nehézkes, rapszodikus fejtegetéseimben benne volt ennek a hazának szeretete, párosulva azzal a programmal, amelylyel én az országunk jobb sorsát megalapozni kívánom. Az ország jobb sorsának előmozdítására minden párttal összefogok, mert ez nem politika, ebben mindnyájunknak egységeseknek kellene lennünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az ország csak békét, nyugalmat, megértést keres, és semmiféle más szempontot ebbe a munkába akkor, amikor egyesült erővel akarjuk ezt az országot talpra állítani, (Helyeslés a jobboldalon.) ne vegyítsünk bele. Azt szeretném, ha ebben a tekintetben így gondolkoznék nemcsak az ellenzék, hanem az egységespárt is. Akkor elérnők annak az elvnek megvalósitását, amely a mi nagy Széchenyi grófunk szeme előtt lebegett, midőn azt mondja, hogy: »Ebben az országban senki se legyen kenyér és ruházat nélkül, senki se legyen fedél és szakismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze«. Ezek az elvek irányítanak engem képviselői tisztemnek betöltésében. Ezeknek az elveknek megvalósítására irányuló munkámban nem is alkuszom senkivel, csak az ország érdekeivel. Szeretném a költségvetési előirányzatot általánosságban elfogadni, de ezt lelkiismeretemmel nem tudom összeegyeztetni, mert Széchenyi elveinek ebben az előirányzatban csak egy kis részét látom megvalósítva, és nem tudok egyetérteni azzal a programmal sem, amelyet a kormány az államháztartás szanálásában és az államháztartás vitelében követ. A költségvetési előirányzatot tehát általánosságban nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Renczes János! Renczes János: T. Nemzetgyűlés! Az államháztartás költségvetésének tárgyalása, amióta nemzetgyűlés, országgyűlés van Magyarországon, azelőtt, békében mindig, mint ahogy tudjuk, olvastuk, tanultuk, arra volt alkalmas, hogy az egyes pártok e tárgyalás alkalmával elmondják véleményüket. így történt ez most is és így történik taláin majd a jövőben is. Nagyon sokat hallottunk az ellenzék részéről á költségvetés ellen, de nem anynyira a költségvetési előirányzat ellen vagy a kormány ellen; többet foglalkoztak itt személyeskedésekkel. Bár minden tücsköt-bogarat elő lehet szedni ezzel kapcsolatban, ez nem volt elég, hanem még a frankügyet is, amelyet pedig két hónapig tárgyalt már ez a nemzetgyűlés, t. ellenzéki képviselőtársaim ismételten és isiméitelten előhozták a költség-vetés tárgyalása alkalmával.
