Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés ŐáO. ülése 1926. Őszintén megjegyzem, hogy nem szándékoztam felszólalni elbiben a vitában, nem szándékoztam az időt húzni, hogy minél 'később nyilvánuljon meg a bizalom a kormány iránt, — hiszen a költségvetés megszavazása bizalmat jelent — a közelmúltban azonban nemcsak saját kerületemben, hanem a szomszédos kerület községeiben is megfordultam és hallottam a falu népéhek, az igazi magyaroknak, az ország megfertőzetlen kisgazdlatársadálmániak véleményét erről a nemzetgyűlésről s ezt akarom, most elmondani. Ne tessék azt gondolni, hogy ezzel én azt akarom magyarázgatni, hogy az ellenzék nem mondja meg a kormánnyal szemben véleményét, és nem is akarok hatást elérni. Én csak az igazi valóságot, azt akarom megmondani: mi az ország hangulata s ne tessék azzal argumentálni, hogy az ország véleménye, — mint többször hallottam —• az, amit az ellenzék oldaláról hallunk, nem, hanem az általános vélemény az, amit most én akarok elmondani. Azt hallottam a legközelebbi múltban: mi lesz már, mikor eszmélnek már fel a nemzetgyűlésben, hát nemi tudják, hogy az ország milyen fájdalommal és milyen siralommal nézi azt, hogy a nemzetgyűlésen meddő viták és személyeskedések folynak nap-nap után. (Ugjj van! Ügy van! a jobboldalon. — Barthos Andor: Sajnos, ez igaz!) Nem tudják talán azt. hogy a falu népe, a kisiparosok, a kisgazda-társadalom és minden adózó polgár azt vallja, hogy ez a nemzetgyűlés rengetek pénzébe kerül az országnak és iyen pocsékolással töltjük az időt. Miért nem eszmélnek már fel. miért nem hivjuk fel a figyelmet arra, hogy itt vagyunk és támogatjuk a kormányt, miért nem világositjuk fel az ellenzéket, hogy nem ugy van, amint ők állítják. Próbáljanak kimenni a falura és hallgassák meg. mit mond a falu. Többek közt előhozzák, hogy hogyan jönnek Pallavicini és más legitimista gróf urak ahhoz, hogy a szélsőballal paktálnak együtt a kormány megbuktatásárai Kijelentik majd a falun az uraknak — három kerületben jártam bizonyos gazdasági dolog miatt — mindenütt azt mondták, hogy a Bethlen-kormány ©zidjoszerinti megbuktatása az ország katasztrófáját jelentené. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De ne tessék gondolni, hogy én csak azt mondom el, amit ellenzéki képviselőtársaimról a falu népétől hallottam, elmondom a falu r népének a kormányzásra vonatkozó véleményét is. (Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Kinek a véleménye?) Az eeész falu kisgazdatársadalmának. nem ám a budapesti szociáldemokrata szakszervezetnek. Annak a kisgazdatársa dalomnak a véleménye ez. tisztelt barátom, amely az ország alapja, hatalma és ereje. Elmondom tehát véleményemet a kormányra vonatkozólag is. Itt lévő kisgazda-képviselőtársaimmal együtt, akik a kormányt támogatjuk, nem azért vagyunk itt. hogy mi minden szóra csak helyeseljünk, mi krititká't is mondunk a kormányzásról és elmondom a falu népének kívánságait is a kormányzással szemben, de nem azért, mintha én a kormányt megbuktatni szándékoznám, csak felhivom a figyelmét, hogy vigyázzon, mert elértünk odáig, hogy ez már fáj odakünt és itt segiteni kell. T. Nemzetgyűlés! Elsősorban is a belügyministerhez van szavam. Az előttem felszólalt t. képviselőtársam emiitette a községi jegyzők státusrendezését, amely égetően szükséges. Ez a kar egy nagyon tekintélyes és értékes tagja az ország kormányzásának, (Helyeslés jobbfelol.) úgyhogy ennek hátramaradása a fizetéséit április hó 28-án, szerdán. 89 kiegészítés terén aggodalmat és elkeseredést szülne. Ezt látja a falu népe, a kisgazdatársadalom is, tehát nem veszik rossz néven, sőt megelégedéssel veszik, hogy hirét hallják annak, hogy a községi jegyzők fizetése rendezve lesz. Igien ám, de miért késik a státusrendezés! Előttem szólt t. képviselőtársam egy-két szóval felemiitette, hogy a két minister, a belügyminister ur és a pénzügyminister ur nem tudnak egymás közt megegyezni. Tudom, hogy ez igy van, de ha a megegyezés létrejön is, ez nem fog megelégedést szülni magában a kaiban sem, azért, mert a fizetéskiegészitésüket ugy akarják innen felülről elrendelni, hogy a községi jegyzők fizetéskiegészitését maguk a községek viseljék. Ennél nagyobb igazságtalanságot nem láttak még maguk a községi jegyzők sem, de senki sem, aki ebbe a dologba belenéz. Tessék meggondolni, hogy ki az a községi jegyző. Az államnak, a kormányzásnak egy végrehajtó közege, ugy a törvényeknek, mint az adózásnak végrehajtója. Én, aki gyakorlati ember voltam e téren, mert 12 évig községi biró voltam egyfolytában, láttam és tapasztaltam, hogy a községi jegyző idejének 80—90%-át az államnak köti le, tehát a falunak csak 10— 20%-át áldozza, nem helyes tehát, mert igy is sokhelyütt a nép a községi jegyzőre haragszik, mert az adót kell neki behajtani, kormányrendeleteket végrehajtani, azt kivánni, hogy még a falu népére háruljon az ő fizetésének kiegészítése is. Én tehát nagyon kérem a falu népe és Tolna vármegye községi jegyzői kara nevében a bel- és pénzügyminister urakat, hogy a státusrendezést ugy oldják meg, hogy az ne a falu népének kárára és elégedetlenségére történjék. ,,^1 j^y T. Nemzetgyűlés! Beszélnem kell valamit a községek 50%-os pótadójáról is. (Kuna P. András: Ott hiba van!) Azt hiszem, a szanálás révén történt a kormánynak az az elhatározása, hogy a községekben nem engedélyeznek többet, mint 50%-os pótadót kiróni, mert akkor a súlyosabb állami terheket a községlakossága nem birja el. Ez rendjén van, hiszen olyan súlyos állami terhekkel van tele az adózó polgár, hogy vigyázni kell arra, hogy össze ne roppanjon az a legbiztosabb adóalany. De nézzük az éremnek másik oldalát. Ebből az 50%-ból a vármegye a vármegyei alapokra elvesz 27%-ot, tehát, marad a községnek 23%. Igy van ez pl. Tolna vármegyében. Most a fejlődnivágyó község, amely már megindult a fejlődés utján, megakad, mert a 23%-kai abszolúte nem tud mozogni. Arra kérem a beiügyminister^ urat, hogyha már a szanálásnak öt féléve lejár, és mint látjuk, ma az államháztartási költségelőirányzatban a bevétel fedezi a kiadást, ezt a rendelkezést szüntessék meg és engedjék a községeket magukra, hisz ugy is természetes, hogy annak a községnek 'képviselőtestülete nem megy túl az ő teherbiróképességén, mert ők tudják, hogy menynyit birnak el. Azonkivül ott áll felette a törvényhatóság, az alispán, aki ellenőrzi a községek háztartását, tehát nem kell félni attól, hogy egyes községek túlterhelnék pótadóval község lakosságát. Még egy kérésem van a belügyminister úrhoz. A közigazgatási reformot feltétlenül meg kell alkotnunk. Közigazgatásunk régi, óisdi, törvényhatósági bizottságainknak mandátuma már kétszer lejárt és mindig azt mondják, hogy majd elkészül a közigazgatási reform, igy aztán megduplázódott a mandátum ideje. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a közigazgatási reform megold!assé(k vU (Esztergályos Já13*