Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

À nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. m dott az igen t. ministerelnök ur. Aláhuzottau 'kiemelte, hogy nem megszavazott költségvetési előirányzatot, hanem törvényt kivannak. Azt azonban Bud minister nr elhallgatta, hogy Genfben formális, (alkotmányjogi szabályok szerint készitett zárszámadást is kivántak. A ministerelnök ur megmondta ezt olymódon, hogy ő természetesnek is tartja, mert elvégre a költségvetés lehet pesszimisztikus vagy optimisztikus. Ezzel a kifejezéssel, amelyet bizonyára ott hallottak, egyszersmind igazolta a ministerelnök ur, hogy számunkra az u. n. restcreditek igénybevétele nem zárszámadáshoz, haniem költségvetésihez van 'kötve, amely lehet pesszimisztikus és leibet optimisztikus. Hogy ne legyen nagyon pesszimisztikus, megcsinálták a Nemzetek Szövetségéiben a hiány maximálását. A pénzügyi kormányzat ezt a hiányt nem tudta kimunkálni, hanem azt hitte, hogyha feleslegekkel jön, ez a legjobb és igy is megkapja a kölcsönt. Én azonban azt hiszem, hogy a feleslegek kimunkálása keltette az aggodalmat a Nemzetek Szövetségében és a főbiztos urban aziránt, hogy itt olyan erős az adóztatás, amely nem mehet a végletekig és hogy előblb-utóbh a bevételek visszaesése fog bekövetkezni. (Reisinger Ferenc: A tönkremenés ! ) Azzal, hogy nekünk nem szolgáltatták ki a feltételeiknek eleget téye a restcrediteket, a mi hitelünket is rontotta a Nemzetek Szövetsége, mert mindenki előtt gyanút kelt az, hogy egy ország, amely ilyen feleslegekkel dolgozik, nem kapja meg a részletkölcsönt olyan időbeni és olyan, összegében, amint azt közös megegyzéssel és ennek törvénybeiktatásával megállapították. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy itt a kölcsönrészletek igénybevétele körül nagy hiba történt. (Dréhr Imre: A képviselő ur sem gondolt deficitmentes költségvetésre! Senki!) Bocsánatot kérek, méltóztassék 1924/25. évi költségvetési beszédemet elolvasni. Akkor figyelmeztettem a kormányt, hogy nem ennyi bevétele van, hanem 200 millióval több, tessék ezt kimunkálni, a bevételeket lekötni beruházásokra és méltóztassék a költségvetést 100 millió hiánnyal elénk tárni. így kivánja az egyezség is. De mondjuk, hogy nem igy yolt. Akkor uj egyezségnek van helye, arra nézve, hogy felesleg van, de arra nincs jogalap, hogy a Nemzetek Szövetsége egyoldalúan a kölcsönrészleteket visszatartsa, bár tőlünk semmiféle pénzügyi vagy gazdasági előnyt nem kivan, csupán azért, mert elhibázottan nem hiánnyal zártuk a költségvetésünket. Csak uj egyezség alapján tehette volna ezt, vagy stornirozzuk a kölcsönt, de nem lehet az összegeket visszatartani és nem lehet a felesleg miatt az öt féléven túl is fentartani a helyi ellenőrzési szervezetet. Nehogy félreértessem a Nemzetek Szövetségéhez tartozó tagok által, azt szeretném megjegyezni, hogy zárszámadást sem vagyunk kötelesek prezentálni a Nemzetek Szövetségének, mert a havi zárszámadásokat bemutattuk és igy az itteni kezelést, a bevételi eredményeket és kiadások mérlegét is sokkal jobban ismerik Genfben, mint a magyar nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlésen át a magyar nemzet körében. A Nemzetek Szövetségének nincs köze ahhoz, hogy a mi zárszámadásunk milyen eredménnyel zárul. Csak udvariassági tény lehet az, hogy bemutatjuk a zárszámadásokat, hogy lássák vagyoni helyzetünket teljes áttekintésben. Ezért szeretném, hogy mikor a kormány mindenütt a vagyonok felértékelését kivánja, a magyar állam vagyonának felértékeléséről, leltárak elkészítéséről és az államháztartásnak egyszer már alkotmányos mederbe való tereléséről is gondoskodjék, amiről azonban semmit sem hallunk, amiről magánúton sem kapunk értesülést, bár ez igazán nagyon kívánatos volna az ország hitele, az ország népének megnyugtatása szempontjából a rendszeres zárszámadás keretében. (Reisinger Ferenc: Ha hat krajcárt akarunk elkölteni, ezért is engedélyt kell kérni tőlük! Szépen megcsinálták!) Arról van szó, hogy a főbiztos ur ellenőrzését megszüntessék. Nem tudom, hogy állunk ezzel a kérdéssel, de az egész művelet áttekintése alapján azt látom, hogy a Nemzetek Szövetségének semmi oka sincs arra, hogy az ellenőrzést tovább is fentartsa olyan módozatokkal és olyan szervezet utján, mint eddig. Ne hivatkozzék ebben a kérdésben a pénzügyminister ur Ausztria példájára, mert Ausztria népe nem izzadta ki a szanáláshoz szükséges adókat, nem tudta azt az állami költségvetést produkálni, amelyet a magyar állam népe produkál. Ausztria nem mondhatja azt, amit mi, hogy tulajdonképen t a magyar nép szanál a maga vérével, pénzével, hogy a korona stabilizálása saját érdeme és nem mondhatja azt, hogy az államháztartás egyensúlyának létrehozása egészséges és tartós alapokon az adókból sikerült. (Dréhr Imre közbeszól.) Az igen t- képviselő ur mindig provokál engem. Nem jó, ha valaki annyira alárendeli tárgyilagosságát a politikai pártfegyelemnek. De ha már provokálni méltóztatott, a magam véleményemet elmondom. Pénzünk stabilizálása körül egyetlenegy embernek van érdeme, ez Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Ha ő nem lett volna olyan nagy készültségü, ha nem lettek volna nagy külföldi összeköttetései és ha nem lett volna befolyásolhatatlan a maga kieszelt tervének keresztülvitelénél, a magyar korona, nem lett volna oly stabil, hogy most semmiféle belföldi vagy külföldi spekuláció nem tudja megingatni. (Reisinger Ferenc: Még a frankhamisitás sem!) Én tehát várom, hogy a kormány el fogja tudni érni az ellenőrzés megszüntetését. (Dréhr Imre: Reméljük!) Sietek hozzátenni, hogy ez nem a mostani tárgyalások eredménye volt s nem ezeknek erdménye volt a Postatakarékpénztár s a Pénzintézeti Központ átreformálása és az állami pénzek koncentrálása a Nemzeti Banknál. Ez benne van a banktörvényben és a szanálási törvényben. Ezt már jóval előbb kellett volna előkésziteni, akkor nem lenne oly sürgős a költségvetés és akkor nem lehetne az ellenzékre háritani a felelősséget azért, hanem kapjuk meg az 50 millió aranykorona Restkredit-et. Mert ugy van beállitva, hogy 50 milliót még felszabadítanak a kölcsönből, de csak ugy, ha prezentáljuk a költségvetési törvényt. Azt azonban nem tudom határozottan kivenni, hogy ahhoz kell-e költségvetési törvény, hogy az 50 milliót megkapjuk vagy ahhoz, hogy az ellenőrzést felszabaditsák. (Dréhr Imre: Mindkettőhöz!) Én magam, amikor a szanálási javaslatokat tárgyaltuk, éreztem, hogy a kormányban mennyire meglazult a költségvetési jog fontossága iránti érzék. Javaslatot tettem, hogy a szanálási törvénybe külön vegyük be, milyen óramű pontossággal kell a költségvetést előterjeszteni s proponáltam, hogy számadást hogyan kell előterjeszteni. Tartozom az igen t. ministerelnök ^ urnák annak elismerésével, hogy ő teljes egészében magáévá tette ezt a propoziciómat, és egyedül Korányi minister úron tört meg, hogy ez tör-