Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

*2 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. pozícióval kívánok foglalkozni. A beruházások egyik pozíciója az, amelyet a minister tu* azokra a bevételekre utalt, amelyek a^ kénysszerkölcsÖn és a vagyonváltság hátralékaiból, valamint az állam által foganatositott gabonaaukció pénzmaradványából fognak befolyni. Erre törvényes intézkedést, törvényes felhatalmazást kért a minister ur, ha nem csalódom, az 1924/25-iki költségvetési törvényben. A minister ur azonban még megközelítőleg sem jelöli meg, hogy mennyi lesz eiZ cl bevétel, amely az általa emiitett forrásokból be fog folyni. Nem jelöli meg taxatíve a beruházásokat a törvénynek e rendelkezésében, csak emliti a bevételi forrásokat és felsorol egy pár intézményt, amelynek érdekében a beruházásokat engedélyezi, -a továbbiakban pedig hozzáteszi, hogy stb. stb. Amikor tárgyaltuk ezt a költségvetést, én felszólaltam és egészen higgadtan felhívtam a minister ur figyelmét arra, hogy nem lehet ilyen réseket ütni a budgetjogon azáltal, hogy külön alapokat létesítünk, hogy bevételeket lekötünk anélkül, hogy azokat számszerűleg megjelölnők és hogy nern lehet beruházásokat kijelölni stb. stb. jelzővel. A pénzügyminister ur udvariasan elütötte az én felszólalásomat. Most pedig ugy a t. ministerelnök ur, mint pedig a pénzügyminister ur genfi tárgyalásainak .jelentéseiben azt olvasom, hogy Genfben ráparancsoltak a kormányra, hogy ezeket az alapra

> utalt beruházásokat a legközelebbi költségvetésben ugy bevételi, mint kiadási részükben állítsák be. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: sí ellett-e ez a megalázás a magyar nemzetnek*? Foglalkozni kivánok még a beruházások közül két pozícióval. Az egyik, amit a főbiztos ur jelentésében is olvasok, az a 6 millió aranykorona, amelyet a földbirtokreform keretében házhelyhez- és földhöz-jutottaknak kivánt juttatni a pénzügyminister ur. illetőleg a kormány. Hónapok multak el azóta, amióta ez a bejelentés megtörtént. A földbirtokreform keretében 225.000 házhelyhez jutottak a nincstelenek és amint az Ofb. legutóbbi jelentése mutatja, 1 millió katasztrális hold föld jutott a törpe birtokosok, nincstelenek, hadiözvegyek és árvák részére. Én, jóllehet az ügyeknek utána szoktam nézni és járni és mindent ki szoktam kémlelni a szegény választóim érdekében, még most sem, hat hónap után sem tudom, hogy mi van ezzel a 6 millió aranykoronával. Nem tudok ennek nyomára jutni; százával kapom a leveleket a pénzügyminister ur bejelentése óta. amelyekben tanácsokat kérnek abban a tekintetben, hogy miképen juthatnak gazdasági felszerelési kölcsönhöz, miképen juthatnak házhelybeépitési kölcsönhöz. Ez be volt jelentve, ezáltal a közvéleménynek, az érdekelt nincsteleneknek, földhöz és házhelyhez jutottaknak reménye fel lett csigázva, a dolog azonban a mai napig sines elintézve. Kérdem, micsoda munkát végez ez a bejelentés, amikor ugy az egyik, mint a másik képviselő azt irja a falu népének, hogy minden szorgos kutatás ellenére sem tud felvilágosítást adni. Tudom, hogy 6 millió aranykoronát forditanak erre a célra, de nem tudom, hogy mi módon lett felhasználva és azt sem tudom hogy nem lett-e esetleg másra fordítva. <> A pénzügyminister ur legutóbbi expozéjában, költségvetési beszédében bejelentette, hogy folytatólagosan még 10 millió aranykoronát kivan a mezőgazdasági társadalom felsegitésére kölcsönképen folyósítani. (Forster Elek: Rövid lejáratú kölcsönt!) Rövidebb lejáratú kölcsönt! Én emlékezem Forster képviselőtársamnak akkori közbeszólására, amelyben azt kérdezte, hogy kapnak-e ebből a kisgazdák, amire a pénzügyminister ur azt felelte, hogy igen, abban az arányban fognak ebben részesülni a kisgazdatársadalom tagjai, amilyen arányban állanak a

( nagybirtokosokkal szemben. Én ugy tudom, hogy 22 millió aranykoronát fordítottak már állami pénzekből a nagybirtokosok kölesönére. i\.zt szeretném tehát, ha ezt a 10 millió aranykoronát teljes egészében a nagy válsággal, nyomorral küzdő kisgazdatársadalom kapná. Sietek hozzátenni azonban, hogy habár én számolok Magyarország különleges viszonyaival és hogy más államokban is látom azt, ugy gondolkoznak, mint ahogy a pénzű cryminister ur. kölcsönt adnak állami pénzekből magánosoknak, de én nem vagyok ennek a hive, mert ha adnak egyeseknek, mint pl. Bachernek, akkor adjanak a kisgazdáknak és adjanak minden megszorult gazdasági existentiának amit azonban az állam nem képes megtenni. Annak sem vagyok hive, amit az igen f t. Bud pénzügyminister ur kiemel költségvetési expozéjában és más felszólalásában, hogy felesleget, forgótőkét gyűjt a költségvetés utján, mert az állam is olyan üzemet, olyan gazdálkodást folytat, mint akármilyen más üzem és gazdaság. Nem akarok itt ezzel bővebben foglalkozni, — hiszen hallgatóság sincs, (Dréhr Imre: Dehogy nincs!) csak azt mondom, hogy Magyarország mai viszonyai között felesleget gyűjteni az állam kasszájában, nem más, mint^ háború a közgazdaság és a magángazdaság élete ellen. Különben is feleslegek gyűjtése az állami életben olyan valami, ami ma már nem történhetik meg Ázsia közepén sem, (Rupert Rezső: Amikor én ezt magyaráztam, akkor a pénzügyminister ur azt kérdezte tőlem, hogy hol tanultam!) Jóllehet, még sok mondani valóm volna, a következőkben mégis elég rövidre fogom mondanivalóimat, A szanálással kapcsolatos főbiztosi ellenőrzés megszüntetéséről 'kivánok még néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) A nemzetgyűlést és az egész közvéleményt érthetően foglalkoztatja az, hogy mikor letelik az öt félév, ezzel megszünteti-e a Nemzetek Szövetsége a helyi ellenőrzést, visszarendeli-e Smith főbiztos urat. (Dréhr Imre közbeszól.) Igen, Dréhr képviselő ur, Bud pénzügyminister ur foglalkozott ezzel. Sok feltételt emiitett, de valamit el is hallgatott. A minister ur azt mondta, hogy ez a kérdés csak júniusban fog .szóbakerülni. Azután azonhan önkéntelenül elmondotta, hogy az eddigi havi jelentések és havi költségvetési előirányzatok további fentartását és még so'k minden egyeblet kivannak. Ebből látszik, hogy már részletkérdésekéit is tárgyaltak a megszüntetés feltételeiből. Hozzátette, hogy a postatakarékpénztárt és a Pénzintézeti Központot átszervezni kívánja azért, hogy a Nemzeti Banknál összpontosuljon az állam pénzkezelése. Egyet azonban nem mondott meg, amit a maga teljességében, egészen őszintén feltárt Bethlen igen t. ministerelnök ur. Ö mindent megmondott. Igaz, hogy olyan diplomáciai nyelven tette ezt, hogy nagyon hozzáértőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki kivegye abból a szövegből, hogy tulajdonkénen mi mindent is kivannak. De mindent elmon-