Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzet gyülés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 81 pitott időben a hiány fedezetére a kölesönrészleteket. Hozzáteszem, nehogy a pénzügyminister elüsse a véleményemet, hogy a kimunkált bevételi többletet és az erre beállított kiadásokat minden oldalról mérlegelni lehetett. Mi történt? Az első költségvetés hiánnyal készült, de a tényleges eredmény felesleggel záródott. (Zaj.) Én nem ismerem a kulissza-titkokat, de nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem az egész nemzetnek kellett volna tudnia, amely enynyire agyon van sújtva az adóval, mily ujabb megegyezés alapján maradt el a költségvetésnek a megengedett hiánnyal való zárása. A kölcsönrészletek folyósitása semmihez máshoz nem volt kötve, mint egy reális költségvetéshez, amely zárulhatott azzal a hiánymaximummal, amely kiköttetett a törvényben. És mit tettünk mi érrel Csináltunk költségvetést amelyet már előre nagy felesleggel zártunk. Mit tettünk tovább? A költségvetési feleslegeket még tetézték a tényleges eredmények és hozzá még a feleslegek felhasználása tekintetében is a Nemzetek Szövetségétől, ennek pénzügyi bizottságától és a főbiztos úrtól kérünk engedélyeket. Ezt az eljárást én semmivel sem tudom megmagyarázni és semmiképen sem tudom magamévá tenni. Mi a helyzet a kölcsönnel ezek után? Felvettük a kölcsönt, törlesztjük a tőkét, fizetjük a kamatot, amely együtt közel 40 millió pengőt tesz évenkint és azért, amit ott meg nem kaptunk, kapunk mindössze 2,800.000 pengő kamattéritést. Ez a tükörképe, igen sötét hátterével, a kölesönrészletek felvétele elmaradásának, aminek kizárólagos oka az. hogy költségvetéseinket felesleggel zártuk. Mondjuk, hogy ez a lehetőség fenforgott volna, hogy mi zárhatjuk felesleggel is a költségvetésünket és erre nézve az egyezményekben a kölcsönrészletek felvétele tekintetében feltétlenül provideálni kellett volna. ÍDréhr Imre: Senkisem gondolta annak idején.) Arra pláne gondolni kellett volna, hogy mi történik, ha zárszámadási felesleg lesz. Egyik irányban sem történt semmiféle megszorítás az egyezményekben. Világos ebből, hogy csak egy cél volt: évenkint megengedett költségvetési hiány ellenében bevinni a 250 millió korona kölcsönt a magyar gazdasági életnek az ereibe, csatornáiba, hogy az ott vegyüljön az adókból befolyt pénzzel, hogy erősítse, emelje a gazdasági tényezőket, hogy eloszlassa azt a válságot, melyet a rossz pénz felidézett, hogy munkaalkalmakat teremtsen belőle a kormány az adózó alanyok helyzetének szanálására. Hogy megértessem magamat, vissza kell térnem oda, hogy a kölcsönre fizetünk kerekszámban véve évenkint 40 millió pengőt, anélkül, hogy megkaptuk volna. Ezt sem a jog, sem a józan ész szerint ezt nem lehet megérteni. Minden biztosítékot megadtunk, sőt a nyújtott biztositék több mint pupiláris, mert a lekötött bevételi források sokkal többet jövedelmeznek, mint a Nemzetek Szövetsége és a magyar kormány várta. Milyen alapon és miért tartja tehát a kölcsönrészleteket vissza a Nemzetek Szövetsége, amikor az I. számú jegyzőkönyv bevezetésében kijelenti, hogy én semmiféle gazdasági és pénzügyi előnyt nem akarok a magyar államtól, amikor azt mondja, — s ezt hangsúlyozottan ismétlem — hogy én ezzel a kölcsönnel segédkezet akarok nyújtani a magyar államnak? Mindebből azt a megállapítást vonhatja le minden laikus, hogy kölcsön nem is volt üzletszerű kölcsön, hanem azt eredetileg a letört magyar nemzet felsegitésére adta a Nemzetek Szövetsége. De ha az adott esetben megvizsgáljuk, van-e a Nemzetek Szövetségének ebből pénzügyi és gazdasági előnye, azt találjuk, hogy mindkettő fenforog. Először is megkapja a teljes kamatot, a törlesztési rendeleteket s ez utóbbit újra kamatoztatja, másodszor pedig ott maradt a felvett kölcsön és ezt forgatja mindegyik trans az illető országban. Ez tehát mind ellentétben van a hangoztatott intenciókkal, ellentétben van országunk érdekeivel és azzal a példákkal illusztrált költségvetéssel, amelyet a szanálás végrehajtása előtt állítottak fel. Még jobban illusztrálom ezt. Ha mi alkotmányos életet élnénk — aminek azonban legfőbb kelléke hiányzik, a teljes költségvetési jog érvényesülése — rendszeres zárszámadást is kaptunk volna. A zárszámadásba ezt a már felvett kölcsönt teljes összegével be kellett volna állitanunk, mint terhet, amint a költségvetésbe a tehertőke 4 és Va millió papírkorona, pengőben 371 millióval be van állítva. Ha én ezt a terhet beállítom zárszámadásunk mérlegébe, anélkül, hogy oda ellensúlyozásul föl nem veszem az egész kölcsönt, akkor ez a kölcsönteher fekete fátyollal boritja be az egész magvar állam vagyonát. Nem hiszem, hogy álláspontom a szanálási kölcsön felvétele körül megtámadható lenne. Mint tárgyilagos biráló, várom a t. minister ur felvilágosításait, ha pedig ezek nem lesznek megnyugtatóak, akkor az 1848 : III. téliekben körülirt jogi felelősség kérdése fog előtérbe lépni. Azt hiszem, szolgálatot tettem a Nemzetgyűlésnek azzal, hogy ezt a nagy kérdést idehoztam. Sine ira tettem ezt, mérlegelje mindenki a mondottakat. Ismétlem, bírálatomra nézve várom a minister ur felvilágosításait. A hasznos beruházásokról akarok még beszélni, mert ha ezekről nem beszélnék, akkor a pénzügyminister ur rögtön átsiklanék ^ az én számításaimon, amelyeket az adózóképesség alánján állítottam fel és azt mondaná, hogy azokban nincsenek benne a hasznos beruházások. A hasznos beruházásokkal azonban nem számolhattam, mert azokat a pénzügyminister ur csak bejelentette, de # nem tudjuk, miket váltottak be ezekből a bejelentésekből, milyen beruházások vannak folyamatban. Ezt kevés kivétellel senki sem tudja._ (Dréhr Imre: A pénzügyi bizottságban bejelentették!) Igen t. képviselőtársam, •— majdnem azt mondottam: pénzügyminister ur: talán jó jós is leszek — a pénzügyi bizottságban bejelentették s a főbiztos ur jelentésében is benne van. De ez csak jelentés! Ha még meg is történtek volna ezek a beruházások, akkor is korrigáihatatlan hiba az, hogy ezeket a költségvetési előirányzatból, annak organikus egységéből kihasították és mint atomokkal jönnek ide velük. Hiszen azzal tisztában kell lennünk, hoffv a beruházások emelik az államnak és az állam utján az adózó alanyoknak hitelképességét, de csak ugy," ha ezek be vannak kapesolva a költségvetés és zárszámadás nae-y kompexusába és ha a zárszámadásra a legfőbb állami számvevőszék rányomja a maga hiteles bélyegét. Nem akarok foglalkozni o pénzüe*yminístev nrnnk a beruházásokról szóló beszédeivel, amelyekben 180 millió aranvkoroná+ jelzett, mint f.mp!v összeget beruházásokra folyósítottak a feleslegekből a szanálási kölcsönből és másféle bevételi forrásból. Hozzá kell tennem: ő m?.?a elismerte, hogv ebben a 180 millióban Kann« van az az évi 12 millió aranykorona is, amely adminisztrációs épitkezésekre be van állítva a rendes költségvetésbe. Én csak három 12*