Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. nek .Tanácsát és közgyűlését is, és ime, a brazíliai delegátus egymagában ellenkező álláspontjával megakadályozta azt, hogy a Tanács a közgyűlésnek Németország felvétele iránt egyhangú előterjesztést tehessen. Az összecsőditett 50 nemzet re infecta volt kénytelen eltávozni. Németország felvétele nem történt meg és a locarnói egyezmények, amelyek a lefegyverzés előfeltételét képező biztositás ügyét szerencsésen megindították, egyelőre nem léphetnek életbe. Az egyhangusági klauzula tehát a gyakoraltban szinte csődbe juttatta a Nemzetek Szövetségét és kirívóan napfényre hozta a szervezet szörnyűséges fogyatékosságait és gyarlóságait. Az a tény pedig, hogy Európa centrális problémáját, a német-francia viszony szerencsésebb kialakulását, egy, az európai kérdésekben egyáltalán nem érdekelt tíjélamerikai állam beavatkozása ismét hosszú időre visszavetette, nagy erővel tolta előtérbe a kérdést: vájjon nem az volna-e a helyes megoldás útja, ha a Nemzetek Szövetsége a kontinentális megszervezés alapjára helyeztetnék; vájjon nem az-e a Nemzetek Szövetségéntk organikus alaphibája, hogy átugrott egy fejlődési fokozatot, hogy mindjárt a világszolidaritás eszmei alapjára helyezkedett és mellőzte a kontinentális szolidaritás közbeeső etapé-ját? Ennek folytán Európa más világrészeknek szinte gyámsága alá jutott és legsajátosabb kontinentális kérdéseibe idegen világrészek avatkoznak be döntően, még pedig nagyon szerencsétlenül, — uti figura docet — az európai békés együttélés kárára. Ezt a kérdést feltenni annál aktuálisabb, mert hiszen mialatt a nagy világban szemünk előtt halad előre az integrálódás processzusa, addig Európa mindinkább az atomizálódás felé veszi útját. A nagy világban az utóbbi századokban az államok és az egyetemes emberiség közé államcsoportok ékelődtek. Ilyen államcsoport pl. maga a brit világbirodalom is; ilyen államcsoport az Északamerikai EgyesültÁllamok szorosabb föderációja; ilyen államcsoport az a tágabb föderáció is, amelyet PánAmerikának szokás nevezni, amely felöleli nemcsak az Északamerikai Egyesült-Államok 48 államát, hanem magába öleli egész Dél- és Közép-Amerikát, annak összesen 20 köztársaságát is, ilyen államcsoport maga az orosz birodalom is és ilyen államcsoportot alkotnak tulajdonképen a kinai iszövetséges köztársaságok is. Ezzel szemben Európában Skandinávia két részre bomlott, a volt török birodalom, a volt Osztrák és Magyar Monarchia és Oroszország' nyugati része pedig csupa kis államokra bomlottak szét, sőt Németországban ma is igen hatályos erők működnek a szétbomlás, a szétzüllesztés irányában. Ennek következménye szerintem, hogymig a többi világrészek az összeműködés következtében folyton hatalmasabbakká, erősebbekké, gazdagabbá és civilizáltabbakká lesznek, addig Európa a szegénység, a hatalmi összeroppanás, — mondhatnám — a balkanizálódás, a barbarizmus útja felé halad. A kölcsönös nemzeti gyűlölség és irigység Európában megakadályoznak minden összeműködést; az ipar és kereskedelem meg vannak fojtva az észszerű t'len vámvonalak által, amelyek Európát még gazdasági tekintetben is teljesen szétparcellázzák. Amerika a maga bámulatos előhaládását egységének köszönheti, Európa pedig példátNAPLÓ. XLII, évi április hó 28-án, szerdán. 63 lan leromlását egyenetlenségének. Amerika óriási egységes gazdasági területén a munka észszerű megosztása a termelés folytonos olcsóbbodását idézi elő, mig Európában, annak gazdaságilag szétparcellázott területén, ilyen munkamegosztás egyáltalán nem lehetség-es. Európa egyenetlenségének, szervezetlenségének, széttagoltságának és mindebből folyó leromlásának láttára önként is felmerül a kérdés: nem helyesebb volna-e, nem az lenne-e az egészséges megoldás útja, ha Európa is követné Amerika példáját és kontinentális szövetségbe tömörülve, mint ilyen kontinentális államcsoport, foglalna helyet a Nemzetek Szövetsége kebelében? Eben a tekintetben nagyon sok tanúsággal szolgál az u. n. pánamerikai unió intézménye. A pánamerikai unió alatt azt az összeszervezkedést értjük, amely nem csupán az Egyesült-Államokra, hanem az egész latin Amerikának 20 köztársaságára is kiterjed. A pánamerikai gondolat, amely az újvilág szolidaritási érzését jelenti az ó-világgal szemben, politikailag- legelőször az úgynevezett Monroe-doktrinában nyert megtestesülést és kifejezést. Száz éve elmúlt már annak, hogy az Északamerikai Egyesült-Államok kimondották, hogy Amerika politikai alakulásába Európának semmiféle befolyásvételét eltűrni nem fogják. Kevéssel ezután 1826-ban hivta össze Bolivar, Délamerika felszabaditója, az első pánamerikai kongresszust Panamába, azóta pedig a pánamerikai gondolat, a pánamerikai összetartás, a pánamerikai szolidaritás politikai, közgazdasági és kulturális tekintetben jelentékeny előrehaladást tett és ez az összetartás lett alapjává és egyszersmind biztositójává is Amerika páratlan fellendülésének. Ennek a pánamerikai szervezkedésnek igen lényeges gyümölcsei is jelentkeznek azóta. Ilyen lényeges nagy eredménye az interamerikai nagyszabású közlekedés, az interamerikai értelmi együttműködés, amely a nagyarányú tanár- és tanulócserében is nyilvánul m^g és általában a szolidaritás sok különböző intézménye, amelyeknek középpontja a Washingtonban székelő pánamerikai büró. Ez a büró eredetileg olyan központi hivatalnak volt kontemplálva, amely egész Amerika területéről összeszerzi a kereskedelmi információkat és ezeket az egyes államok között szétosztja. Időközben azonban a folytonos fejlődés folytán az egész pánamerikai akciónak, az egész pánamerikai mozgalomnak éltető középpontjává lett. Politikai tekintetben is igen jelentős eredményei vannak a pánamerikai összetartásnak. Hyen eredmény például az, hogy egyenesen ez a pánamerikai unió akadályozta meg 1914-ben azt, hogy az Északamerikai Egyesült-Államok és Mexiko között fenyegető háború ki ne törjön és ugyancsak a pánamerikai unió befolyásának következtében pacifikálódtak r a középamerikai államok is, amelyek — számra nézve öt — éveken keresztül a legnagyobb ellenségeskedésben állottak egymással, ma pedig már a felől gonodolkoznak, hogy közös szövetségben tömörüljenek-e. Pánamerika a maga or/nnizáltságával a legnagyobb veszedelemmé válhat Európára, ha Európa továbbra is csökönyösen kitart a maga szétszakadottságában, gyűlölködésében és széthúzásában. Ha ellenben Európa is összeszervezkedik az európai szolidaritás gondolata alapján, akkor Pánamerikában nem ellenségre, hanem munkatársra fog találni, amely a kultúra és béke előmozdítása terén vele együtt fog közreműködni. De ennek a kontemplált európai összoszer10