Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

64 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. vezkedésnek ugyanazokon az alapokon kellene felépülnie, amely alapokon nyugszik a pánamerikai összetartás, t. i. ebből az összeszervezkedésből a háborús gondolatot teljesen ki kellene küszöbölni, ki kellene küszöbölni belőle a hegemónia gondolatát is és ennek az összeszervezkedésnek kizárólag a gazdasági boldog-lilás és a civilizáció előmozdítására kellene irányulnia és szervezetileg Európa összes nemzeteinek teljes egyenjogúságát kellene biztosítania ugy, mint ahogy a pánamerikai unióban is az összes amerikai államok a teljes egyenlőség alapján vannak megszervezve. Európának is^ fel kellene állitania a maga Monroe-doktrináját, ki kellene mondania, — épugy mint annakidején Amerika tette — hogy Európa belső ügyeibe semminemű külső beavatkozást megengedni és megtűrni nem fog. Európának erre a szolidaritásra annál nagyobb szüksége van, mert ez az összeszervezkedés az egyetlen fegyver a fenyegető orosz veszedelem ellen is, amely arra törekszik, hogy a szovjet-alkotmányt Európa egyes államaira ráerőszakolja. Az eképen kontemplált .európai összeszervezkedés, európai államcsoport autonómiát kapna a Nemzetek Szövetségének keretén belül, ennek az autonómiának keretén belül önmaga intézné el az «gyes államok között fennforgó vitás kérdéseket és csak az Európán kivüli hatalmi csoportokkal való vitás kérdései kerülnének azután a Nemzetek Szövetségének elintézése alá. A genfi népszövetség tehát kontinentális államszövetség-csoportokra volna felosztandó. Egy ilyen kontinentális államszövetség-csoportot alkotna maga Európa is. A Népszövetség centralizációja helyébe az államközi föderalizmus lépne, mint a Népszövetség szervező alapgondolata. Ezen feltétel mellett azután bizonyára az Északamerikai Egyesült Államok is sietnének belépni a Nemzetek Szövetségébe és valószínűleg az orosz birodalom is törekednék bejutni az eképen megszervezett világ-szövetségbe. Az eképen tagozódfó Népszövetség azután igazán megközeüthetné a világbéke garanciáját.^ Az egyes államcsoportok egymás között intéznék el az arbitrázs, a határbiztositás, a lefegyverzés kérdéseit, és az egymás között való garancia is csak a maguk államcsoportjára terjedne ki. Az európai államok tehát csak az európai határokra szorítkoznának és nem lennének kényszerülve az Európán kivüli államok konfliktusába beavatkozni. Ezzel elhárulna az ujabb világháború veszedelme is. Ami bennünket, magyarokat illet, t. Nemzetgyűlés, természetesen ennek a kontemplált államközi összeszervezkedésnek kérdésében is nekünk magyar szempontok szerint kell magunkat iráníatanunk és én bátor vagyok annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy mi a Nemzetek Szövetségének kontinentális államcsoportok szerint alakuló szervezésében nem volnánk semmiképen sem hátrányosabb helyzetben, mint amiben helyzetünk a mai centrális berendezkedésben van. Mert igazán nagyon visszás, szinte komikus volt az, hogy amidőn nagy fáradsággal sikerült az erdélyi optánsoknak birtokfosztása ügyét a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé vinnünk, ebben a ránk nézve annyira fontos kérdésben japá.n előadót delegált a Nemzetek Szövetsége. Amidőn pedig az erdélyi telepesek ügye került a Nemzetek Szövetség-e elé a Nemzetek Szövetségének előadója a hírhedt Mello Franco, brazíliai delegátus volt, igy tehát a világ braziliai szemüvegen keresztül ismerte meg ezt a ini speciális kérdésünket. Én azt hiszem, bármennyire tiszteljük is ezeket a jeles exotikus politikusokat, az még sem njnijthat nekünk megnyugvást, hogy japánok és braziliaiak birjanak döntő befolyással ügyeink elintézésére, Igenis nagy értelme van a kontinentális szolidaritásnak és bármennyire különbözünk is szét mi egyes nemzetek és államok itt Európában, mégis annyi közöttünk a poitikai a gazdasági, a kulturális, a históriai, a geográfiai, az ethnoaTáfiai és egyéb összekötő kapocs, hogy mégis csak az európaiak érthetik mes: leginkább egymás ügyeit, sokkal inkább, mint ahogy a braziliaiak avagy a japánok, vagy más exotikus nemzetek megérthetik. Igaz ugyan, hogy az úgynevezett európai szolidaritás ma még igen gyönge lábon áll. de hiszen ennek az összeszervezkedésnek épen az volna a célja, hogy a háborús mentalitást eliminálja és ezt a szolidaritást, ezt az együvétartozást nevelje, kifejlessze és fokozza. Mégis csak könnyebb világrészenként megszervezni az emberiséget a békés és civilizatorikus együttműkcidlésre, mint az egész világra nézve vinni ikeresztül eizt a megszervezést. Az egész világ békés együttműködésének problémája is nagyban leegyszerűsödik akkor, ha az csupán egymásközött lehetőleg már egységes világrészek összeműködésének szabályozására korlátozódik. Én azt hiszem, hogy a Nemzetek Szövetségének ilyen államcsoportonként való megszervezésének gondolata annál erősebbé fog válni, annál inkább be fagia fészkelni magát a lelkekbe, minél többször fogunk csalódni a Nemzetek Szövetségében, minél többször fogunk csalódni a Nemzetek Szövetségének azon működésében, melyet mai megszervezettségében kifejt. Ennek az összeszervezkedésnek gondolata ma még nem birt olyan erővel, hogy az a közvetlen kivitelre volna alkalmas, Egyelőre tehát megelégedhetünk azzal is. ha a mai keretben sikerül üdvös reformokat alkotnunk, amelyeknek életbeléptetésével a Nemzetek Szövetségét akcióiképessebbé és magasztos céljainak elérésére, arravalóbbá tehetjük. Ha azután a Nemzetek Szövetségének mai keretében keresem a keresztülvihető reformokat, akkor mindlenekelőtt azt kell konstatálnom, hogy teljesen megérett már annak szüksége, hogy a Nemzetek Szövetségének paktumából az egyhangusági klauzulát, amelyet helyesebben veto-klauzulának nevezhetnénk, végleg kitöröljük. Ez a klauzula azt jelenti, hogy ugy a tanács, mint a közgyűlés csak egyhangú határozatokat hozhat, ha tehát egyhangúság nem létesül, akkor nem létesül határozat sem, amellyel semmi egyebet el nteim érnek, mint már volt szerencsém eimliteni. A gyakorlatban ez azt teszi, hogy a volt entente-hatalmasságok mindenkor megakadályozhatják, hogy az ő érdekeikkel nem egyező határozat legyen meghozható. Mondom, azt hiszem^ megérett már az idő arra hogy ezen egyhangnsági klauzula helyébe az egész világon appréciait többségi elvet helyezzük, (Helyeslés.) fentartván azt, hogy egyes alapvető kérdésekben minősített kétharmad Vagy háromnegyed többség határozzon. Szükséges volna továbbá jelentékenyen lemérsékelni a tanácsnak túlhatalmasságát szemben a közgyűléssel. Mert a mai szervezetben minden hatalmat a tanács abszorbeál, a közgyűlés másodrendű szerepre van kárhoztatva; a tanács mindazokkal a kérdésekkel foglalkozik amelyekkel foglalkozik a közgyűlés, foglalkozik pedig olyan mértékben, hogy azokat teljesen elintézi és a közgyűlés semmi