Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. ïiak elenére, hogy mély szakadékolk választanak el "bennünket a csehektől, románoktól és szerbektől, ezt az id. Andrássy-féle mondást figyelemmel kell kisérni és ennek fülében kell csengenie. Kossuth Lajos neon külpolitikai, hanem még belpolitikai kérdésekben is azt mondotta, hogy ha demokratikus megerősödésről van szó, akor Magyarországnak még az ördöggel is szövetkeznie kell. Kossuth Lajoshoz és Andrássy Gyuláihoz kell tehát visszatérni az igazságokért, mert azok az elvek, amelyek et ők vallottak, ma is feltétlenül igazak. A kormánynak tehát mindenféle féltékenységet és indulatot félre kell tennie és az utódállamokkal olyan atmoszférát kell megteremteni, amelyből az ország gazdasági és szociális szempontokból' hasznot húzhat. Külpolitikai tekintetben ütött az utolsó óra. Tisztáznunk kell, hogy a minket körülvevő államok tábora milyen feltételekkel hajlandó velünk megegyezni^ Vannak ugyan, akik a megegyezés lehetőségét tagadják és kétségbevonják, azonban ezzel le kell számolni, és végre eredményes, komoly re árpolitikát kell csinálni, hogy az összhang és a gazdasági egyetértés ezekkel az államokkal megteremtesséik. Ha mi nem; panaszkodunk, akkor katasztrófánkat és fuldoklásunkat nem veszik tudomásul. Minél nagyobb zajt és hangot adunki, annál inkább tudomást vesznek rólunk. Griger igen t. barátommal szemben, akit nagyra becsülök, nem abban látom az irredentizmus lényegét, hogy itt a magyar nemzetgyűlésen kell öszehangolódni az irredentizmus szolgálatára, hiszen nem lehet egy magyar ember, egy magyar államférfi sem annyira megátalkodott gonosztevő, hogy azt mondaná: nem kell irredenta és ne!m akarja az ország területét visszaszerezni. Azokat a beszedeket, amiket Griger képviselőtársam az irredenta velleitásokról mondott, a külföldnek kell elmondanunk, különösen az ellenséges államoknak. Gyermekeinknek idegen nyelveket kell tanulniuk, külföldi lapokat kell járatnunk és külföldi összeköttetéseket kell szereznünk;. Amikor idegen államférfiak és politikusok jönnek ide az interparlamentáris unió ülésére, akkor már ott kell hogy legyen 30 vagy 40 képviselő, akik előre betanult és előre megszerkesztett francia, angol vagy német nyelvű beszédekben folyton esák ezt mondják és statisztikai adatokat sorolnak fel a megcsonkított Magyarországról, Buday László könyvéből szabadon. Ezzel szemben azt hallom, hogy Lukács György igen t. képviselőtársam nagyszerű akcióját nagyon kevesen támogatják, még az arisztokraták részéről is, pedig a magyar állam sokszor meg nem érdemelt módon siet a segítségükre birtokuk megvédelmezésével. Arisztokratáink nyelvtudásukkal és összeköttetéseikkel nem sietnek a külpolitika szolgálatába állani és nem mennek ki a maguk költségén a külföldi követségekre, külföldi összejövetelekre, hogy a magyar nemzet igazát hangoztassák. Nem tudom, hogy közülök hányan jelentkeztek, hogy a legközelebb megtartandó interparlamentáris unió konferenciájára elutazva, ott a magyar irredentizmus szolgálatában beszédeket fognak mondani. Ezt a kérdést meg kell oldani és nem szabad engedni, hogy arisztokratáink távol tartsák magukat ettől a munkától, amelyre elsősorban ők volnának hivatva. Távol tartják maglikat ettől a munkától épugy, mint ahogy nem nagyon igyekeztek a szegény munkás- és tisztviselőgyermekeket a nyaralta- • tási akció keretein belül birtokaikon belül elévi" április hó 28-án, szerdán. 53 helyezni, hanem örömmel vették tudomásul, hogy a hollandi, svájci és belgiumi kereskedők és hivatalnokok fogadták magukhoz a magyar gyermekeket, (Zsirkay János: A háború alatt az osztrák gyermekeket befogadták, mert ezért Bécsből elismerést kaptak!) hogy egy kis tejet, jó levegőt szerezhessenek maguknak. Az volna a keresztény politika, hogy ezeket a kérdéseket mélyen átéreznék és ha minden társadalmi osztály részéről látnánk azt az akaratot és szándékot, amit szociáldemokrata képviselőtársaim részéről látunk, hogy nemzetközi szervezeteikben állandóan hangoztatják Mag yarország feldarabolásának igazságtalanságát és a trianoni béke megváltoztatásának szükségességéit. Az arisztokráciának szintén ezt kellene csinálnia, mert hiszen a nagytökének épen ugy, mint a szegénységnek, a proletárságnak, meg vannak nemzetközi összeköttetéseik, sőt még inkább, mert könnyen megfogható fogantyújuk van: rengeteg összeköttetés. Áldozatokat kellene hoznia azért, hogy a külföldön olyan közvélemény alakuljon ki, amely foglalkozik Magyarországgal s amely végeredményben rákényszerítené a nagy- és a kisen tente államait, hogy a trianoni békét vegyék revízió alá. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy nem fizetünk jóvátételt, azaz fizetünk jóvátételt, de még pontosan nem tudjuk megállapítani, hogy mennyit, A szanálási törvényt annakidején a kormány írákéfnyszeritette az országra és — amint emlékezetes, — az volt az indokolás, hogy olyan uj gazdasági fellendülés fog támadni, amilyen még nem volt és hogy a jövő érdekében meg kell hozni az áldozatokat és el kell fogadni a jegyzőkönyvet aláíró államok hozzájárulását. Ugyancsak benne volt, hogy a szerbeknek hány vagon szenet és mennyi kocsit kell számtanunk. A románoknak is voltak ilyen kikötéseik, de azért tulajdonképen egy teljes és tökéletes elszámolást nem kaptunk, hogy mi az, amit ellenszolgáltatásképen az utódállamoknak fizetnünk kell. Szükség volna arra, hogy ezt is pontosan tudjuk és az időpontot is tudjuk, hogy ezt az adósságot szét tudjuk osztani és az országlakosságával is meg tudjuk azt kedveltetni. A diplomáciai szolgálatnál ne legyen az előkelő dilettantizmus a kiinduló princípium, hanem kizárólag az, hogy valaki mennyire alkalmas erre a diplomáciai szolgálatra. Mikor ezelőtt másfél évtizeddel kitört az első balkáni háború, tudjuk jól, hogy akkor diplomáciánk milyen kudarcot vallott, mert a balkáni öt államnak kész volt a szövetsége egymás támogatására és a mi diplomáciánknak erről nem volt tudomása. Olyan diplomáciai kart kell létesíteni, amely nemcsak oroszlánvadászattal, előkelő zsurokon való megjelenéssel, nemcsak a ruhadivat fentartásával és tökéletes^ kifejlesztésével foglalkozik, hanem gazdasági és szociális kérdjésekkel, az Országok gazdasági ügyeinek ismertetésével és^ az ország gazdasági életének tökéletes feltárásával is. Szükségesnek tartanám, hogy a mi diplomáciánk egyúttal kereskedelmi kérdések lebonyolításával is meg legyen bizva, hogy így mennél több alkalma legyen annak az országnak minden rétegét megismerni és annak az országnak minden dolgával foglalkozni. Neesak azért menjen valaki ki és ne csak azért fizessen a szegény tönkretett ország óriási öszszegeket külpolitikai célra, a követségek fentartására, hogy ott előkelő életet éljen, hangversenyekre és díszelőadásokra járjon, dísz-