Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

À nemzetgyűlés 539. ülése 192 igénylők kezén. (Gr. Széchenyi Tiktor : Jöjjön le Fejér megyébe és érdeklődjék ott! Akkor máskép fog beszelni !) A statisztikáról beszélek. De ha már invitál engem a képviselő ur Fejér megyéoe, én megnyugtatom a képviselő urat, hogy voltam ott, sőt arról is megnyugtatom a képviselő urat, hogy minden nap vezetek fel egy fejérmegyei küldöttséget, sürgető expedíciót az Ofb.-hoz. (Halász Móric: Fej érmegyeit '>) Fejérmegyeit is, Tiz-husz falu is jön hozzám, állandóan Fejér megyéből, hogy a föidbirtokreform végrehajtását megsürgessék. Lehet, hogy a gróf ur birtokain már befejeződött, — nem tudom, nem vagj^ok afelől tájékozva — hogy azonban Fejér megyében a földreform megoldásától még nagyon messze vagyunk, az egészen biztos. De én is meginvitálom a képviselő urat az én megyémbe. Jó szállást is fog ott kapni az igen t. képviselő ur, (Gr. Széchenyi Tiktor: Legalább is elvárom ! — Derültség.) nem az én földmunkástestvéreimnél, hanem gróf Somsich ur fogja önt vendégül látni és meg fogja önnek mutatni a földjét és azt a pár cipőt is, amelyet már elszaggatott azóta, hogy feljár az Ofb.-hoz, hogy megsürgesse a földreformnak az ő földjén minél előbb való végrehajtását, meri ő maga is meg szeretne szabadulni ettől a tehertől. Majd meg fogja mondani a másik földbirtokos, az esztergomi papnövelde is, hogy ők is velem együtt és a néppel együtt mennyire sürgették a földreform keresztülhajszolását és hogy az mégsem sikerült, mégsem tudtunk eljutni odáig. (Kiss Menyhért: Pedig c-ak 20%-ot adnak le ! — Halász Móric : Az nem ehhez tartozik ! Az a vagyonváltság volt !) Végtelenül sajnálom, hogy nem tudom számokkal demonstrálni, hogy ez a földreform mibe kerül az államnak, (Halász Móric : Az egyeseknek is!) de erről szóló számításaim már elkeveredtek sok anyagom között. A költségvetés alapján kimutattam, kiszámítottam, hogy esztendőnként húszezer hold földjébe kerül az államnak a földreform adminisztrációja, (Mándy Sámuel: Én elhiszem!) Az Országos Földbirtokrendező Bíróság, ha egy esztendő alatt befejezte volna ezt a munkáját, csak 20.000 hold föld árába került volna, igy azonban öt év alatt már százezer hold föld árát emésztette fel az adminisztráció, és ha még öt évig el fog tartani, akkor még százezer hold föld fog rá menni erre. (Gr. Széchenyi Tiktor: De nincs meg a fizikai lehetőség, hogy egy év aiatt elvégezzék! — Kiss Menyhért: A többi államok miért tudták elvégezni? — Halász Móric: Nem is végezték el sehol sem!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Drozdy Győző : Ma már öt év után nem beszélek fizikai lehetőségekről. De nem akarok kérkedni azokkal a beszédeimmel, amelyekben megmutattam útját és irányát annak, miképen lehetne a földreformot egy esztendő alatt végrehajtani. Egészen biztos, hogy ha a bürokráciának ahelyett az elavult módszere helyett, ametyet itt tapasztalunk, gyakorlati emberek kezébe került volna a földreform megoldása ... - (Halász Móric : Például Kun Béláék kezébe ! — Zsirkay János : Nem Î Ebbe nagy igazság van !) Végtelenül csodálkozom t. képviselőtársamon, hogy az én felszólalásommal kapcsolatban Kun Béla nevét egyáltalában említeni is merészeli. (Kiss Menyhért : Oroszországban nincs földreform ! Ott vagyonközösség van ! — Halász Móric : Nem ugy értettem, mintha ön elvtársa lett volna ! Ezt nem mondottam! De egy év alatt lehetetlen elintézni másként. — Kiss Menyhért : Dehogy nem lehet, csak akarni kell !) A kommunistáknak módszereit sem helyeslem, meri a földnek köztulajdonba vételét egyáltalában nem helyeslem. Én nemcsak a kommunizmus alatt, hanem a kommunizmust közli évi április ko 27-én, kedden. 31 vetleuül megelőzőleg is már sokat szenvedtem azért, mert bátran ki mertem jelenteni ebbeli felfogásomat. Hiszen ha van itt zalaegerszegi ember, megmondhatja, mennyit kellett olt szenvednem amiatt, hogy bátran ki mertem jelenteni, hogy mi a szociális" igazságtalanságokat nem ugy akarjuk megoldani, hogy felosztunk minden vagyont, hanem ugy, hogy minden embernek akarunk adni egy keveset, hogy azután ne kivánja el a másét. Ez a mi szisztémánk, ez a mi politikánk : legalább egy keveset adni mindenkinek, hogy ne kívánják el a másét. Ebben a politikában nagyon szívesen megnyugodhatnak az emberek, ugy, mint a kommunizmus kitörése előtt, 1918-ban, amikor a püspökök seregestől jártak Búza Barna akkori földmivelésügyi ministerhez és könyörögtek neki, hogy hirtelen valósítsa meg a földreformot, s amikor az ezerholdasok küldöttséggel járultak Búza Barna elé, hogy hamar valósítson meg egy kis földreformot, hogy ezzel megoldja ezt a nagy szociális problémát, sőt már birtokaiknak ezer holdon felüli részét is hajlandók leltek volna feláldozni amit azonban még az akkori kormányzat sem fogadott el. (Halász Móric : Ezek a birtokok nem a püspökök, hanem az egyház tulajdonai!) Hajlandók lettek volna feláldozni. Én akkor is szemben állottam ezekkel a túlzásokkal és mais szemben állok velük. Nem mulaszthatom el azonban felhívni a t Ház figyelmét az igen t. ministerelnök ur egy ígéretére. Amikor a földreformtörvény hatályának ideje lejárt, december hónap elején, a ministerelnök ur egy pártközi konferenciára hívott össze bennünket, és amidőn mi ezen a pártközi konferencián a földreform gyors befejezését és komoly megvalósítását egye temlegesen sürgettük, a ministerelnök ur Ígéretet tett arra, hogy ő minél hamarább törvényjavaslatot fog a Ház elé terjeszteni, amelyben a hitbizományok eltörlését fogja javasolni. (Ugy vanl balfelől. — Halász Móric : Ha beterjeszti, meg is szavazzuk 1 — Kuna P. András : De nem érünk oda, annyit beszélnek ! — Zsirkay János : Mikor nyújtja, be ?) Bár azóta, hogy a ministerelnök ur a hitbizományok eltörlésére Ígéretet tett, . . (Zaj.) Elnök ; Csendet kérek ! Drozdy Gyözö : ... már hónapok multak el, mai napig sem látjuk, hogy ő ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozott volna. Az nem lehet kifogás, hogy a Ház mindig mást tárgyal mert ha a Ház mást tárgyal, azalatt a ministereinökségen vagy az Ofb.-nál készülhetett volna a javaslat, a javaslaton dolgozhattak volna és azt be lehetett volna itt nyújtani. Én azonban megmondom, hogy a hitbizományok reformjára vonatkozó ministerelnöki szándékot mi gáncsolta el, mi fogja elgáncsolni, és megjövendölöm, hogy e kormányzat alatt a hitbizományok eltörlésére nem kerül sor. (Malasits Géza : De nem ám !) Arról van szó hogy a ministerelnök ur, amikor látta azt, hogy bizonyos Habsburg érdekében (Kiss Menyhért: Ez az ! — Malasits Géza: Ezekért vágódott hasra a Petőfi-társaság !) mozgalom indult meg, és látta azt, hogy a magyar grófok, akik a hitbizományoknak nagyrészben urai, a királykérdés megoldásában nem fognak neki parírozni, hanem mint legitimisták önáló véleményt mernek nyilvánítani, akkor a ministerelnök ur megsuhogtatta fejük felett a hitbizományok eltörlésének korbácsát (Szomjas Gusztáv : Esze ágában sincs ! Csak reformálni akarja azokat !) és a legitimista hitbizományi tulajdonosoknak földbirtokaik felszabadítását helyezte kilátásba. Közben azonban történt valami. Közbenjött ugyanis az Albrechttel kapcsolatos mozgalom, utána jött a frankhamisítás, melynek folytán a kormányzat meglehetősen kellemetlen helyzetbe került ; most tehát, hogy biztositsa magának jövendő uralmához