Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

SO A nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, Uedden. Az adóvégrehajtás emberségesebb módját eszelje ki a pénzügyi kormányzat. Adjon ki egy rendeletet, amely kitanítja a közegeket arra, micsoda körülmenyekre kell nekik tekintettel lenniök ilyen esetekben. Hogy az adószedés és az adóvégrehajtás milyen beteg, milyen rendszertek-n és mennyit kell a szegény adózó polgárságnak szenvednie, a közigazgatási hatóságok részéről mennyi brutalitást kell elviselnie, erre nézve felemiitek egy esetet és végtelenül örülök, hogy az igen t. belügyi államtikár ur is megérkezett erre az esetre. (Koszó István.* Olyan roszszemü r

! Már régen itt vagyok !) Annál inkább örülök, mert alkalmam lesz összekapcsolni az elmondottakat azzal, amiket még elmondandó leszek. Arról van szó, hogy egy körjegyző Bucsuszentlászlón, neve Toppler György, iskolázott, müveit magyar ember, a következő módon fogadta az adófizető polgárokat. Szóljon itt egy levél egy olyan ügyről, amely már a biróságnál beigazolást nyert és amelyért a körjegyzőt csekély 200.000 koronára meg is büntették. (Olvassa:) 36 kisiparost citált maga elé a bucsuszentlászlói körjegyző, Toppler György. Kihallgatásra hívott bennünket, hogy miért nem tudunk adót fizetni. Én, Hatos József nyolcadik voltam a sorban. Alig kérdezett valamit az ott lévő adókiküldött ur és már is így ripakodott rám Toppler György körjegyző úr: Te hitvány, te taknyos, te szamár, te lumpfráter, miért nem fizeted az adókat?! — Ez a müveit társalgás. (Malasits Géza: Az oligarchia hangja !) — »Megmondottam, hogy tavaly nem tudtam fizetni, mert nem volt keresetem és azt is mondottam, hogy illetlen szavaiért azonban feljelentést teszek Drozdy képviselő urnái.« Nekem el is küldöttek a dolgot, én el is jártam az ügyben. Az illető jegyző urat a bíróság előtt már becsületsértésért meg is büntették. Én magam is feljelentést tettem ellene, azonban 200.000 koronával még sem lehet egy ilyen magáról megfeledkezett közigazgatási faktorral szemben az ügyet elintézettnek tekinteni. Mi itt egy határozott rendeletet követelünk arra nézve, hogy a belügyi kormányzat a maga közegeit kioktassa, a pénzügyi kormányzattól hasonlóképen a pénzügyi adminisztrációt illetőleg, a végrehajtó közegek eljárása tekintetében. (Kiss Menyhért : Ujj szellemet ! — Sándor Pál : Elfelejtik, hogy ők a nép szolgái ! Kiss Menyhért : Az adófizetők tartják el őket ! — Erdélyi Aladár : A t. képviselő ur tudja, hogy sokszor hiába oktatják az embereket, továbbra is gonoszok maradnak !) Egyáltalában követeljük a pénzügyi rablógazdálkodásnak, amelyet itt tapasztalunk, megszüntetését, a pazarló áll im helyett kívánunk egy takarékos állami berendezkedést. Az állam pénzügyeit erőltetett tempóban ugyan rendbehozta ez a kormány, amint mondja, de üres lett a polgárok zsebe. Tönkretették az ipart az egész vonalon. Ma már pihennek a szerszámok, pihennek a kalapácsok, pihen a fújó, pihen az üllő, pihennek a gyárak, a kereskedők is naprólnapra húzzák le rollóikat, pedig az ipar és a kereskedelem a nemzeti vagyonnak egyik tekintélyes részét alkotja. (Kuna P. András : A szakszervezeti adót mégis csak be kell fizetni ! — Malasits Géza : Meg is fizetik becsülettel ! Ne fájjon magának a feje ! Tudják, mit csinálnak ! Nagyon okosan csinálják !) A pénzügyminister ur állandóan ígér ; most is igéri, hogjj, a fontosabb közszükségleti cikkeknél az egy fázisos forgalmiadó-rendszcrt fogja behozni. (Sándor Pál : Ez már régen volt !) De ezen Ígéreteiben a polgárság már nem bizik, sőt attól tart, hogy ezen igeretek folytán még nagyobb csapás fog reáhárulni. Az a harc, amelyet ma a föidmivesek, a kisiparosok, a kiskereskedők földjükért, műhelyükért, boltjaikért folytatnak, szabadságharc a kormány intézkedéseivel szemben, amely intézkedések alkalmasak arra, hogy a sir szélére vigyenek egy országot. (Kuna P. András : Szegény csonka ország !) A forgalmi adó a legigazságtalanabb és a legerkölcstelenebb adó (Igaz! Uyy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ministeri Ígéretekben ma máisenki sem hisz. (Sándor Pál: Ez is igaz!) Az adóamnesztiat pedig, — amelylyel minden okos pénzügyminister már előállott, mert gyakorlati példák, külföldi példák igazolják, hogy egy adóamnesztia után sokkal több adó szokott befolyni, mintha a bűn eltitkolásában hagyjuk a polgárokat, — s mindennek ellenére a mi pénzügyministerünk nem gyakorolja és a magyar adófizető polgárság még ma sem számithat arra, hogy esetleg önhibáján kivül valamely kellemetlen szituációba keveredvén, legalább amnesztia révén joga legyen neki ezt az összeget befizetni anélkül, hogy azért büntetést szenvedne. A kormány maga is tudja, hogy a pénzügyek vitelére mennyire alkalmatlan, hogy az organizáció munkáját elvégezni nem tudja. Ha a kormány nem volna meggyőződve arról, hogy alkalmatlan a pénzügyek vitelére, akkor nem kért volna maga mellé egy szárazdajkát Smith ur személyében, (Derüllség. — Sándor Pál: Nagyon jó, ho^y itt volt !) akkor nem kért volna maga mellé népszövetségi főbiztost. Én, mint ellenzéki, egyáltalában nem perhorreszkálom azt, hogyha Smith ur a plajbász végére néz, egyáltalában nem perhorreszkálom, hogy Smith ur a gazdálkodást figyeli, de bizonyos mégis az, hogy a kormány ezzel elismerte azt, hogy ő pénzügyi pesztonkát igényel, tehát még csecsemőnek mondhatja magát a pénzügyek terén és egy ilyen ország pénzügyi irányítását, pénzügyi adminisztrálását elvégezni nem tudja. (Sándor Pál : Csak maradjon még itt Smith ! Jó, ha itt marad ! Aktiv tétel !) Az idő előrehaladott volta miatt (Erdélyi Aladár: Meghosszabbítjuk!) — nem hiszem, hogy az ülést meghosszabbítanák e miatt — kénytelen vagyok anyagomat, szinte még egy vaskos kötetet, félretenni s ezzel talán nagy örömére szolgálok azoknak, akik már előre féltek talán attól, hogy a földmivelésügyi tárca keretében ismét azzal a földreformmal fogok foglalkozni, amelynek bajait, betegségeit ebben a Házbin már annyiszor felemlítették. (Zaj.) Igaza van t. közbeszóló képviselőtársamnak, hogy ez a vége-hossza nélküli földreform már valóban válságba sodorta az országot,.válságba sodorta a termelést és a kapitalizmust. Örömmel üdvözlöm nagybirtokos képviselőtársaimat, mert ugy veszem észre, hogy ma már ők is sürgetik a földreformot. (Malasits Géza : Még jobban is fogják sürgetni! — Erdélyi Aladár: Mindig sürgették!) Megmondottuk mi öt esztendő előtt, amikor mi sürgettük és amikor mi sürgetéseinket itt állandó felzúdulással fogadiák, hogy lesz még idő, amikor önök sürgetnék a földreformot. Ma már el is érkeztünk ehhez az időhöz. (Gr. Széchenyi Viktor : Én mindig sürgettem!) Sajnos, a t. képviselő ur felszólalását nem hallottuk ebben az irányban, utólag azonban tudomásul vesszük, hogy sürgeti. (Gr. Széchenyi Yiktor : Lehet, hogy nem hallotta ! Ha nem olvasta a beszédemet, arról nem tehetek !) Méltóztassanak már most megfejteni nekünk, hogyan lehet az, hogyha mi sürgettük és önök is sürgették, ha jobbról balról sürgették a földreformot, az mégsem megy; hogyan lehet az, hogy — már félretettem a róla szóló kimutatásokat — a földreform ennek a sok sürgetésnek ellenére mégis kezdeti stádiumban van; hogyan lehet az, hogy a földreform öt esztendő után csak ott tart, hogy hónapról-hónapra megjelennek statisztikák, hogy mái- mennyi földről mondotta ki a bíróság a kiosztást, de egyetlenegy statisztikát sem olvastunk arról, hogy de facto már mennyi föld van az