Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. 341 heroikus küzdelemnek és kitartásnak köszönheti, amellyel a háború alatt, leverve, a legnyomorúságosabb hetyzetben, a királytól kezdve megtalálta az összekötő nagy ideált. (Eckhardt Tibor : A társadalmi megszervezettségnek köszönhette !) és nem engedett elválasztóvonalakat a társadalomban, abban az összeomlott dezolált társadalomban életrekelteni. Ebben volt az ő kitartása, a további eredmények, ennek a kitartásnak és ennek az összefogásnak voltak következményei. Eltekintve ettől a kissé szerencsétlen példától, engedje meg t. képviselőtársam, hogy ne fogadjam el mint követendő ideált és példát az ő további utalásait sem, amelyek a történelem egyéb titkos társaságaira vonatkoznak. A karbonarik küzdöttek a szabadságért — igaza van — és hasonló társaságok voltak Németországban a nagy forradalmi mozgalmakat megelőzően, voltak Lengyelországban, voltak mindenfelé a világon. De a helyzet talán sokféle tekintetben más volt. (Eckhardt Tibor : Sajnos !) Az első az volt, hogy volt egy zsarnokság, amely kíméletlenül elnyomott minden politikai és társadalmi megmozdulást. (Eckhardt Tibor : Ma pedig van Trianon !) Akkor nem volt parlament, nem volt sajtó, egyálta^ban nem volt a közéletnek megnyilatkozási lehetősége. Ha ilyen körülmények között emberek összetalálkoztak és az ország érdekében a szabadságért és nem a diktatúráért, — ugy mint t. képviselőtársam politikai ideáljait követő politikusok hirdetik •— a szabadságért, a szabad megmozdulásért, a nemzeti nagyságért szervezkedtek és magukat vitték vásárra, nem más emberek életét vették el, (Eckhardt Tibor : Ki tette ezt?) ez lehet igen tiszteletreméltó példa, — a továbbiakban rá fogok térni erre is — amelynek él et feit ét elei azonban felfogásom szerint nincsenek még egy olyan országban, amely, ha sok tekintetben beteg tünetek között is, de mégis a parlamentarizmus formájában él, sajtóval, bírósággal és az önkényuralommal szemben a birói szabadságot kapja meg és ezért erre nem lehet követendő példaként hivatkozni. Azt mondja t. képviselőtársam további disztinkciójában, hogy az a kérdés, jót akarnak-e vagy rosszat akarnak-e ezek a titkos társaságok, mert ha jót akarnak, a jót titokban vagy nyiltan gyakorolni mindig erény. Engedje meg igen t. képviselőtársam, hogy errevonatkozóan a következő megjegyzéseket tegyem. Hogy a magyar titkos társaságok, amelyek voltak és amelyek vannak, jót akarnak-e vagy rosszat akarnak-e, ezt megvilágítani egyrészt az elmúlt idők eseményeinek fényénél lehet, azonkívül boncolni lehet a törekvésekből és célokból, amelyeket kitűztek maguk elé. Hogy nemcsak jót akartak, azt hiszem, az elmúlt idők eseményei következtében aligha vitatható, mert hiszen alig volt politikai bűncselekmény ebben az országban, amelynek szálai el ne vezettek volna egyik vagy másik misztikus, titkos társasághoz. (Eckhardt Tibor : Ezeket tessék becsukatni ! Nem feloszlatni, hanem börtönbe csukatni. — Zaj. — Horváth Zoltán : De mikor a belügy minist er ur a frankügyben kibontakozásról tárgyalt 1) Igen t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy bizonyítékok nélkül nem lehet senkit elitélni. Ha tudom, hogy vannak titkos társaságok, melyeknek tagjai egészen a társadalom legfelsőbb rétegeiből kerülnek ki, amelyek tagjaik sorában tisztelik a közigazgatásnak és igazságszolgáltatásnak embereit, (Eckhardt Tibor: Ezek rendeztek gyilkosságokat?) akkor, t. képviselőtársam nekem nem lehet megnyugtató az a kijelentés, hogy vigyék a rendőrségre és biróságra, akkor nekem az eredményeket kell néznem és helyet kell adnom a gyanúnak, hogy az eredmények sokszor épen azért nem következnek be, mert'az ilyen titkos társaságok élnek. (Zaj.) T. képviselőtársam, nézzük az elmúlt eseményeket. Nem akarom felsorolni az Erzsébetvárost, a csongrádi merényletet, a Fővárosi OperetteSzinház ellen elkövetett merényletet, amikor a t. belügyminister ur egy késő éjszakai órában azt a választ adta nekem, hogy az egyesületet nem teheti felelőssé, ha annak az egyesületnek valamely osztálya bűncselekményt követ el. Én ezekről nem is beszélek. (Zaj.) De itt van a frankhamisítás bűncselekménye. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy az abban szereplő egyének egy titkos társaság tagjai voltak. Lehetnek több titkos társaságnak is tagjai, hiszen többfelé próbáltak esetleg előmenetelt biztosítani maguknak. De azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy Nádosy Imre is a titkos társaságok egyik vezető embere volt. (Eckhardt Tibor : A képviselő ur nem volt titkos társaság tagja?) Sohasem voltam tagja. (Eckhardt Tibor : És ha véletlenül mégis bebizonyítom?) T. képviselőtársam, nem tudja nekem bebizonyítani. Nem tudom, mire céloz a képviselő ur, de ha kíváncsi, meg fogom mondani. Amikor én még 1918 decemberében — a dátumra jól tessék figyelni —- semmiféle politikával nem foglalkoztam, Budán eljöttek hozzám és felkértek arra, hogy menjek el a Fehér Sas-téri iskolába, ahol összejönnek missziós nővérek és készülődnek a választásra, szervezik a budai polgárságot. Elmentem ezekre a gyűlésekre, s az ottani összejövetelekre. (Eckhardt Tibor : Ez nem titkos !) Nem titkos, t. képviselőtársam. A továbbiakban várom az ön magyarázatát, mert mindössze ez volt az, ahova elmentem és ahol egypár úrral találkoztam. Csakhogy a titkos társaságok nem a Károlyi-forradalom alatt és nem a kommunizmus alatt alakultak, és épen ez a legsúlyosabb kritikájuk, hogy akkor a veszélyben, küzdelemben nem alakultak, hanem alakultak 1919 augusztusa után az előlépésért. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor engem nem talált ott a képviselő ur semmiféle titkos társaságban, annak ellenére, hogy az ön egyik politikai ideálja, — vagy bocsánat, talán az adott viszonyok között ma már nem mondhatom annak — Nádosy Imre engem hivatalosan hivott fel a ministeriumba, hogy lépjek be titkos egyesületbe, én azonban nem léptem be. (Zaj.) Nem akartam erről beszélni, de láthatja, hova nyúltak fel a titkos társaságok szálai, hogy egészen az igazságügyministerium kebelében, az elnöki osztály vezetőjének kijelölésével küldték be tagjaikat a titkos társaságokba. (Eckhardt Tibor : Micsoda borzalmakat beszél !) T. képviselőtársam, most beszéljünk a borzalmakról. Az előbb azt hittem, hogy én valamely kettőskereszt-vérszövetségnek tagja voltam. (Eckhardt Tibor : Majd utána fogok nézni !) Ugy látszik, t. képviselőtársam, a titkos társaságoknak központi titkára, hogy olyan jól van informálva. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én csak arra kérem, hogyha esetleg az én nevemet nem találná meg, akkor azoknak nevét, akiket megtalált, hozza ide a Ház elé, hogy legalább ez a haszna legyen meg ennek a kis beszélgetésnek. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok tehát megállapítani, hogy ezek a titkos társaságok, amelyek Magyarországon éltek és működtek, nem mindig csak jó dolgokra szövetkeztek. Hogy politikai motívumot kerestek, az érthető. Aki a politikában él, természetesnek találja, hogy azok nem azzal mentek ki gyilkolni, hogy a pénztárcát el fogják venni, hanem hogy megmentsék a kereszténységet és a nemzetet. 47*