Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-544
342 A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. (Horváth Zoltán : Közben az óralánc a zsebükben maradt ! — Zaj.) Nemcsak ilyen közönséges bűncselekményeü vannak : vannak egyéb bűncselekmények is, politikai bűncselekmények is, melyeket talán még bűncselekménynek sem tudok minősiteni, de amely szervezkedések és tények a hatalom elnyerésének gondolatából származnak. Ne vegye rossz néven, t. képviselőtársam, de véleményem szerint egy országban, amelynek parlamentáris kormányzata van, amelynek konszolidált berendezkedése van, a titkos szervezkedések, a hatalom elnyeréseért, akármilyen jogcim alatt indíttatnak is el, sohasem lehetnek jók. Egyeseknek talán igen, de a nemzet összességének sohasem jelenthetnek jót. (Ugy van ! balfelöl.) Miután — mondom — én is azok közé tartóztam, akik a Szent László-aranyak közül egyet e 1fogtam, engedje meg t. képviseTőtársam, hogy most is azt az á r iáspontot hirdessem, hogy a frankügyben, az ország konszolidációja ügyében megnyugtató eredményt addig nem lehet elérni, mig ezek a titkos társaságok nem lesznek feloszlatva. (Eckhardt Tibor : A szabadkőművesekkel mi történjék? — Fábián Béla : Fel vannak oszlatva ! — Zaj.) T. képviselőtársam, miután ön nem tudott kinevezni a Kettőskereszt Vérszövetség tagjának, az Etelközi Szövetség tagjának, stb., most megpróbál kinevezni szabadkőművesnek. Hát az sem voltam. (Derültség balfelöl. — Eckhardt Tibor : Én kérdéseket teszek fel.) Legnagyobb sajnálatomra nem tudom a t. képviselő urnák ezt az örömet megszerezni. Szabadkőműves sem voltam, és pedig nem azért nem voltam, mert én a szabadkőművességet valami borzalmas, veszedelmes dolognak tekintettem, hanem azért nem voltam, mert nem is kerültem életemben abba a helyzetbe, hogy döntenem kelljen : legyek-e tagja, vagy sem. Én mint egyszerű polgárember éltem az életemet, s ugy látszik, reám nem volt szükség, mert senki sem hívott és én nem is mentem. (Eckhardt Tibor : Mai beszéde után majd hivják !) Mindenesetre haladásnak tekintem, hogy a képviselő ur engem forradalmárnak, destruktívnak nevez . . . (Eckhardt Tibor : Eddig tévedésből maradt ki ! Most majd észre fogják venni ! — Derültség és zaj.) Azt mondja a t. képviselő ur, — és legyen szabad megint közelebb jönni ehhez a kérdéshez — hogy ez nem a forma kérdése. Igaza van, én isazt mondom : Magyarországon a titkos társaságok ügye nem a forma kérdése. T. Nemzetgyűlés ! Én messziről olvastam a belügyminister ur beszédét és olvastam azokat a megnyilatkozásokat, melyek a titkos társaságok kérdése körül történtek. Lassanként azt vettem észre, hogy a vitát akörül akarják folytatni, hogy egy egyesületnek vagy társaságnak van-e alapszabálya vagy nincs, és amelyiknek van alapszabálya, az nem titkos társaság, amelynek nincs alapszabálya, az titkos társaság. Hát hiszen hivatkozhatnám most a klasszikus példái szabadkőműves-szervezetre, amelynek volt alapszabálya és az urak mégis mindig ugy hivatkoznak rá, mint egy titkos társaságra. (Eckhardt Tibor : 240 oldalból három oldal volt bemutatva ! — Zaj. •— Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly : A titkos társaságnak nem az a lényege, hogy alapszabállyal működik-e vagy alapszabály nélkül. Az én kezemben voltak titkos társaságok"alapszabályai, pl. a Szent György-rend alapszabályai, melyet Szörtsey alapított. Abban felhívták a polgárokat a haza megmentésére és bizalmasan, felsőbb utasításra hivatkozva invitálták az embereket a Szent György-rendbe. Azt hiszem, ennek elég jó neve van. Számos ilyen egyesület keletkezett. Nem az a lénysg, hogy az alapszabály jóvá van-e hagyva, hanem hogy az egyesület hogyan fejti ki működését, nyilvánosan-e vagy titkosan. Mert ha képviselőtársam azt mondja, hogy abban az időben a szabadkőműves-szervezetek bemutatták az alapszabályokat és mégis mint titkos társaságok működtek, erre én csak azt mondhatom : megfordítva történt az eset a továbbiakban ; ezek a különféle szervezetek bemutatták a maguk alapszabályait és titokban működtek, mint titkos társaságok. Ennek talán legfeljebb az az oka, hogy akkoriban az illetékes hatóságok avval az iránnyal szemben kedveskedtek neki és elnéztek dolgokat, a továbbiakban azután az uj irányzatnak hódoltak be és — ahogy én a viszonyokat ismerem — azt hiszem, hogyha megint változnak a viszonyok, megint megfordul a dolog és akkor az uj titkos társaságok újra alapszabályokkal fognak dolgozni. (Horváth Zoltán: A szabadkőművesek nem készítettek elő bűncselekményeket ! — Eckhardt Tibor : Csak forradalmat ! — Horváth Zoltán : Azt sem !) Nem mondom, hogy nem voltak, nincsenek és nem lesznek, de nem kell, hogy legyenek, mert amikor a nemzet kialakulása nehéz óráit éli, a legnagyobb felelősséggel kell mindenkinek a maga cselekedeteit irányítani. Nincs szükség és csak veszélyt jelenthet, ha titkos ambiciók, előretörések veszélyeztetik ilyen titkos társaságokon keresztül az állam rendjét. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én tehát a magam részéről azt mondanám, hogy ha a titkos társaságok tekintetében komoly lépésre határozza el magát a kormány, tegye le a Ház asztalára mindazokat az alapszabályokat, amelyeket 1919 augusztus 6-ika óta jóváhagytak. (Meskó Zoltán: Nem fér az asztalra ! — Derültség. — Klárik Ferenc : Hozzanak be még egy asztalt !) Igen t. képviselőtársam, nem hiszem, hogy olyan sok lenne, mert nyilvános egyesületek, politikai színezetű egyesületek alapszabályait, gazdasági érdekképviseleti szervezkedéseket nem igen szoktak jóváhagyni, de ha a t. képviselőtársam, mint volt belügyi államtitkár tudja, hogy mégis nagyon sok van, ebből csak az következik, hogy nagyon sok ilyen titkos társaság, illetőleg szervezkedés alapszabályait volt módjában látni vagy tud róluk. (Fábián Béla: Förster főszolgabíróról beszéljen ! — Halász Móric: Régen meghalt, ne tessék róla beszélni !) Ezt méltóztassék idehozni a nemzetgyűlés és a közvélemény elé és egyúttal ezen egyesületek vezetőinek névsorát és akkor mindjárt látni fogja a közvélemény, hogy melyik egyesület az, amely titkos és melyik az, amely nyilvános és el fog dőlni sok olyan vita, melynek ma is tanuja voltam, hogy kik vannak az egyes egyesületekben. Hogy mennyire ez a helyzet, hogy nem a forma a kérdés, az egy másik pontnál is kiütközik, t. i. a politikai egyesületek jellegének kérdésénél. Lehetetlen visszafojtania az embernek a derüHséget, amikor komolyan hallja vitatni azt, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete nem politikai egyesület. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam, aki jelenleg, azt hiszem, elnöke az egyesületnek, ma milyen működést enged az egyesületnek, milyen keretekben engedi meg annak működését? (Eckhardt Tibor : Kulturális és társadalmi működést ! — Malasits (xéza : Szép kis kultúrát teremt ! — Zaj.) De én nagyon jól ludom, hogy ennek az egyesületnek falai közül plakátok jelentek meg, amelyek lemondást követeltek a kormánytól. (Eckhardt Tibor : Akkor nem voltam még elnök !) Bocsánatot kérek, a világ is harnarább meg volt, mint ahogy a t. képviselő ur az Ébredő Magyarok Egyesületének elnöke lett volna, tehát nem veheti rossz néven, ha én az egyesületet nem az ön személyén keresztül mérlegelem a leadott plakátok miatt. Ez az egyesület
