Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

À nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. 335 társaságok tényleg utasításokat adnának is, ezek az utasítások a birákat az ítéletük meghozatalában befolyásolnák. Fábián igen t. képviselőtársam felemiitett néhány esetet és példát, hogy néhány bűncselekménynél, amelyeket ő bűncselekménynek deklarált és amelyek tényleg azok is, a bíróság elé állított vádlottakkal való kapcsolat nem állapitatott meg és azt mondja, hogy kvázi a titkos társaságok utasítása folytán nem konstruálták meg a bűncselekmény és a vádlottak közötti kapcsolatot. Azt hiszem azonban, hogy ennek semmi más oka nem volt, mint a bizonyítékoknak elégtelensége és ennek folytán nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a bíróság elé állított vádlottak követték el. A megindokolt Ítéletek alapján nem lehet azt állítani, hogy akármiféle befolyásolás történnék külső részről. Mindenesetre sajnálatos, hogy ezek az ocsmány deliktumok, amelyeket képviselőtársain felemiitett, még nem részesültek megtorlásban, emiatt azonban a birákat semmiképen sem érheti szemrehányás, miután lelkiismeretük alapján kellő bizonyitékok hiányában nem mondhatják ki a vádlottakat súlyos deliktimukban bűnösöknek. Én egy konkrétummal kívánok foglalkozni egész röviden az igazságügyi tárca keretén belül, mégpedig az ügyvédség helyzetével. Már az 1925. évi január 27-én tartott költségvetési beszédemben, valamint a következő költségvetés során is megemlékeztem arról a szomorú helyzetről, amelyben az ügyvédség van és megjelöltem azokat a módokat is, amelyek segélyével az ügyvédség nehéz helyzetén segíteni kell, figyelembe véve azt a kulturális feladatot és azt a magasztos közérdekű hivatást, amit az ügyvédség betölt. Bátor vagyok utalni arra, hogy az előbb emiitett költségvetési beszédem során beterjesztett határozati javaslatomot a t. Nemzetgyűlés szives volt egyhangúlag magáévá tenni és ennek eredményeképen a következő költségvetésbe beállittatott az Ügyvédek Gyám- és Nyugdíjintézetének támogatására egy bizonyos összeg, az a 23.360 pengő, amely az ezévi költségvetésben is szerepel. Meg kell azonban állapitanom, hogy ez az összeg erre a célra nem elegendő és nem felel meg annak a határozatnak sem, amelyet a nemzetgyűlés hozott és amelyet a kormány is magáévá tett, mert amint határozati javaslatomban is bátor voltam hansúlyozni, ennek az összegnek megállapításánál figyelembe kell venni egyrészt az ország nehéz anyagi helyzetét és a szanálás szempontjait, másrészt azonban azt a célt is, amelyet az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet maga elé kitűzött, hogy t. i. olyan összeg álljon rendelkezésére, amely az aggkorban levő munkaképtelen és gazdaságilag támogasátra szoruló ügyvédek megélhetését valamelyes mértékben biztosítsa. Utalni voltam bátor az előbb jelzett felszólalásomban arra, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézett számára biztosított ez az állami hozzájárulás nem adomány az állam részéről, hanem amint ez az alaptörvényben is kifejezésre jut, bizonyos ellenszolgáltatás azoknak a teendőknek, ellátásáért, azokért a szolgálatokért, amelyeket az ügyvédség az illetékek behajtása körül az államnak tesz. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével kérnem kell az igazságügyi kormányt arra, hogy amennyiben a jelen költségvetés során már nem lenne módjában ennek a tételnek felemelése, ugy legyen gondja rá a következő költségvetés összeállításánál, hogy ez a tétel felemeltessék, szem előtt tartva természetesen az ország teherbíró-képességét, azonban mindenesetre figyelemmel azokra a célokra is, amelyeket az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézet maga elé kitűzött és amely tételnek beállítása régi törvényes, tételes jogon alapszik és egyúttal egy országos intézménynek megvalósítását is célozza. Vagyok bátor utalni arra, hogy a jelen gazdasági viszonyok között nagyon nehéz egy uj szociális intézménynek létesítése, azonban fokozott feladat hárul mindnyájunkra a már meglévő szociális intézményekkel szemben. Amikor ezeknek a szociális intézményeknek elsorvadását egyfelől meg kell akadályozni, egyúttal másfelől lehetővé keil tenni azt, hogy ezek a szociális intézmények a programmjukat megvalósítsák és ezáltal lehetővé váljék mindaz, ami ezeknek az intézményeknek a békeidőben való létesítéséhez hozzájárult. Nem akarok ennél a kérdésnél bővebben időzni ezt már ismételten kifejtettem felszólalásaimban. Most csak újból kérem a t. igazságügyi kormányt, hogy az általam előadottakat megszívlelni méltóztassék. Az igazságügyi költségvetést egyébként elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy az igazságügyi tárca keretében visszatérjek arra a kérdésre, amelyre tegnap a ministerelnöki tárca keretében volt alkalmam hivatkozni. Vonatkozik ez arra a javaslatomra, hogy a lapokban ujabban jelentkező erkölcsrontó szenzációhajhászásnak bizonyos büntetőjogi szankciókkal szükséges, meggyőződésem szerint, elejét venni. A ministerelnök ur szavaiból örömmel állapitottam meg, hogy elvben helyesli a javaslatot és hajlandó a kérdés gyakorlati megoldásának módozatait megfontolás tárgyává tenni. Ép azért, miután a kérdés gyakorlati megoldása az igazságügyi térre tartozik, ma újból visszatérek erre és konkrét határozati javaslat formájában leszek bátor megjelölni a gyakorlati megoldásnak általam kontemplált módozatait is. A ministerelnök ur tegnapi válaszában azonban volt egy megjegyzés, amelyet nem tudok teljesen osztani és ez az volt, hogy a ministerelnök ur hajlandónak nyilatkozott arra, hogy akár a sajtóreform, akár a büntetőnovella tárgyalásánál oldassék meg ez a kérdés. Azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek a nemzetgyűlés napirendjére való kerülése egyelőre még bizonytalan, nem tudjuk még, mikor kerülnek ezek a kérdések a nemzetgyűlés elé, ennek az általam felvetett problémának megoldása azonban sürgős. Sürgős azért ,mert a sajtó helyzete ezt a mai rendkivül nehéz és nyomasztó körülmények között különösen indokolttá teszi. Igen t. Nemzetgyűlés ! Mint a lapok terjesztésévei is bizonyos mértékig ismerős egyén állitom 1 azt, hogy egy-egy ilyen mocskos szenzáció, egy Leirer Amália gyilkosság vagy egy Vörös Zsuzsaeset budapesti terjesztésben két-háromezerrel több eladott példányt jelent, de néha 5—6 ezer példány különbséget is jelent egy ilyen szenzációs gyilkosság. Valóságos szüretje az újságoknak ennek a szemétnek, ennek a borzalomnak, ennek az erkölcsrombolásnak a publikum között való terjesztése. Iiyen körülmények között nem látom be az okát, miért várjunk ennek az intézkedésnek megtételével és ha a ministerelnök ur elvileg helyesli, amint hogy, ismétlem, örömmel állapítom meg, hogy elvileg helyeselte az intenciót, nekem az a kérésem van az igen t. kormányhoz és az igen t. igazságügyminister úrhoz, méltóztassék a következő határozati javaslatomat megfontolás tárgyává tenni, lehetőleg elfogadni és a legrövidebb időn belül a szükséges intézkedéseket megtenni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.)