Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-544
334 A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. (Woíff Károly : Én csak azt mondom, hogy utasításra nem jött létre ítélet Magyarországon !) Ha a t. képviselő ur így beszél, kénytelen vagyok itt, a nemzetgyűlés színe előtt örök égő sebeket felmutatni, az utolsó hat esztendőben elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban. Itt van a csongrádi merénylet, az erzsébetvárosi bombarherénylet, a Kovács Testvérek ügye, a Reismann gyilkosság ügye és még egy csomó. Dacára annak, hogy a rendőrség azt mondja, hogy kinyomozta a déliktumot, dacára annak, hogy a belügyminister ur azt mondja, hogy a nyomozás helyes utón járt, ezekben az ügyekben nincs marasztaló Ítélet. És még egyet : a minister urat hívom fel tanúul, hogy a minister urnák hónapokkal a csongrádi itélet előtt és hónapokkal az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet ügyében hozott itélet előtt szórói-szóra megmondtam, nemcsak azt, hogy az itélet felmentő lesz, hanem azt is, hogy Márffyt mennyi időre és milyen ügyben fogják elitélni. Megmondtam a minister urnák nyolc képviselőtársam jelenlétében, hogy Márffyt az Ítélőtáblán fel fogják menteni az összes deliktumok alól, (Wolff Károly : Nem volt bizonyíték !) de azt is megmondtam, hogy a francia követség ellen elkövetett ügyben elfogják ítélni. T. képviselőtársaim ! Ha önök minden gyanútól meg akarják menteni a magyar bíróságot, ami magyar nemzeti érdek, akkor az a keresünk az utolsó percben, gondoskodjanak arról, hogy a bírák ne lehessenek tagjai se az Ébredő Magyarok Egyesületének, se titkos társaságoknak. Ha pedig Wolff Károly t. képviselőtársunk a maga részéről őszintén mondja és hirdeti, hogy a birák ne politizáljanak s őszintén mondja, hogy a birák magas piedesztálon álljanak, nemcsak a bíróság, hanem a nemzet érdekében is, akkor a képviselő ur a maga részéről is vonja le a konzekvenciát. (Wolff Károly : Mindig levonom ! Csaknem megyek önhöz, hogy hogyan !) Nem is kértem és nem is hivtam a képviselő urat soha életemben. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről arra kérjem az igazságügymini ster urat, legyen szives és ne ezeknek a kérdéseknek semmi jelentőséget nem tulajdonítva, nézze hogyan működik az igazságszolgáltatás, hanem érezze meg, hogy ennél fontosabb kérdése nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem a magyar életnek sincsen. Mert földrengéses talajra építeni nem lehet, egy ország erkölcsének első alapköve az igazságszolgáltatás tisztaságába vetett hit, amely minden állampolgárnak, lelkében, meggyőződésében meg kell, hogy legyen. Mindent el kell tehát távolítani az útból, ami az árnyéknak csak látszatát is vetheti a magyar bíróságra, hogy őket az igazságszolgáltatásban és Ítéletükben más is vezethetné — csak feltételezve mondom — mint egyedül a törvény és az igazság. Ezeket kívántam eímondani és most még valamit, amiben meg vagyok róla győződve, igen t. képviselőtársam teljes mértékben igazat fog nekem adni. T. képviselőtársam és mindenki, aki büntető törvénnyel foglalkozott, igazat fog nekem adni a tekintetben, hogy bűn csak egyféle van, abszolút bűn, olyan bűncselekmény, melyet a büntető törvénykönyv annak nyilvánít. Vannak enyhítő körülmények, azokat a büntető törvénykönyv taxatíve fefis sorolja, de lehetetlenség, hogy a közvéleményben és félig-meddig a birósági judikaturában is lassan kialakittassék az abszolút bűn fogalmával szemben a relativ bűn fogalma, mely az egyik oldalon a büntető törvénykönyv által nem ismert mentő és enyhítő körülményeket hoz fel, a másik oldalon pedig tekintetbe veszi mindig azt, aki ellen a bűncselekmény irányul. Ne lehessen különbséget tenni a között, hogy ki a sértett és ne lehessen semmiféle nemzeti szempontokra és hazafias működésre hivatkozni, hogy a relatív bűn fogalma, amelyet, sajnos, a háború és a forradalmak gondolatvilága termelt ki a nemzet közvéleményéből, eltűnjék. Hogy az abszolút bűn fogalmával szemben ki fog fejlődni a relativ bűn fogalma, az előttünk, akik a harctereken voltunk, nem volt kétséges, mert az előtt az ember előtt, aki hozzászokott, hogy neki nemcsak hogy szabad, hanem kell is ölnie, aki nem is idegen területen, hanem saját hazájában tépte le a kerítést, hogy azt tűzre rakja, az abszolút bűn fogalma kellett, hogy elhalványodjék. Most pedig állandóan kapunk a bíróságoktól Ítéleteket, amelyekben közönséges, becstelen bűnösökkel szemben, akiknek normális körülmények között nem isjutott volna eszükbe, hogy a hazára hivatkozzanak, hazafias szempontok mint enyhítő, körülmények szerepelnek. Hogyan lett volna az valamikor lehetséges, hogy egy Okolicsányi odaálljon a biróság elé és cselekedetét a közvélemény előtt ugy tüntesse fel, hogy ő hazafias szempontokból volt orgazda, hogy ő gyilkosokat hazafias szempontból segített ki külföldre ? Hogyan lett volna azelőtt a magyar judikaturában elképzelhető, hogy az utóbbi időben a legnagyobb bűncselekmények tettesei mind-mind hazafiak, az egyik ennek a főkapitánynak — Károly bácsinak — telefonál, a másik valamely titkos társaságnak a tagja és a fogházban mind azzal fenyegetőzik, hogy abban az esetben pedig, ha engem innen ki nem engedtek, el fogom mondani, hogy melyik titkos társaság milyen célra adta a pénzt. (Wolff Károly : Minden csirkefogó így védekezik !) Igaza van,a képviselő urnák, csirkefogók védekeznek igy. Én csak azt kérem a képviselő úrtól és a nemzetgyűléstől is, hogy ne termeljen ki a magyar élet (Wolff Károly : Magyar bíró ezt nem veszi figyelembe !) — ugy van, nagyon helyes, — mondom, ne termeljen ki ilyen csirkefogókat. (Uyy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Minthogy én a kormány iránt épen az elmondottaknál fogva bizalommal nem viseltetem, az igazságügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Erődi-Harrach Tihamér ! (Szabó József : Az aktatolvajokról beszéljen ! •— Pakots József : Ki az aktatolvaj ? Beszéljen nyíltan ! — Zaj a baloldalon.) Elnök : Pakots József képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Szabó József közbeszól.) Szabó József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Pakots József : Micsoda dolog az ! Beszéljen férfiasan, kik az aktatolvajok?) Pakots József képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Szabó József közbeszól.) Szabó József képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Erődi-Harrach Tihamér : Nem követem az előttem szólott t. képviselőtársam beszédének anyagát, részben azért, mert a titkos társaságok matériájában kellően tájékozva nem vagyok, azonban mégsem hagyhatom minden megjegyzés nélkül a t. képviselőtársam által felhozottakat, mert az én hiányos ismereteim és tájékozottságom melett is ezeket úlzottaknak és talán sötét szinekkel testeteknek látom. Meglehetősen ismerős vagyok a birák között és a birói körökben. Teljes elismeréssel vagyok a birák működése iránt, különösen azért, mert látom és ismerem azt a nehéz anyagi helyezetet, amelyben ők vannak. A magam részéről épen ezért nem képzelhetem el máskép és erről meg is vagyok győződve, hogy a birákat Ítélkezéseikben általánosságban semmi egyéb nem vezeti, mint a saját lelkiismeretük. Nem hiszem és nem tudom feltételezni egy bíróról sem, hogy amennyiben titkos