Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

328 A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. suk pillanatában a kijátszásnak, az egyéni intenciók érvényesitésének oly taxativ lehetősége forog fenn, hogy a törvény nem lehet tökéletes alkotás. A biró keze pedig kötve van. A magyar biró a feltétlen törvénytisztelet jegyében áll. Nagyon sokszor kénytelen rendelkezéseiben a törvény betűi szerint olyan Ítéletet kimondani, hogy annak belső igazságáról maga sincs meggyőződve. Én együtt vagyok birákkal (Propper Sándor : Elég baj ez !) és hallottam panaszkodni öreg gyakorlati birákat, hogy a Btk. rendelkezései a legkiáltóbb elévültségükkel sokszor az igazság rovására menő Ítéletek hozatalára kényszeritik a birákat. De nekik ragaszkodni kell a törvény rendelkezéseihez, azokat alkalmazni kell, és sokszor gazdasági károkat jelentő Ítéletek keletkeznek csak azért, mert alkalmazni kell a törvényt. A biró nem emelkedhetik felül a törvényen, a törvény rendelkezései reá abszolút kötelezőek. Ennek következménye, hogy sokszor jelennek meg Ítéletek, amelyekben az általános jogi felfogás szerint is hiatus van. De nem a biró az oka ennek, nem a biró a forrása, hanem a rossz törvény. A birák olyan ítéletet fognak hozni, amilyen törvényeket tesznek eléjük. Méltóztassanak jobb törvényeket hozni, mert különben a kiáltó sérelmek tekintetében a biró nem tehet semmit. (Fábián Béla : Egy nap és egy év nagy különbség !) A biró csak alkalmazza a törvényt. Saly Endre t. képviselőtársam kifogásolta, hogy egy 78 éves beteg asszony volt egy bűncselekménynek alanya és a biró nem tett különbséget. Ha az ügyészség vádat emel, a magyar biró köteles a törvényt alkalmazni akár 78, akár 24 éves a vádlott. Ne tessék rossz törvényt hozni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) és akkor a magyar biró sem fog rossz Ítéleteket hozni. (Malasits Géza : Van olyan is, aki ellen nem indították meg az eljárást !) Én nem az eljárás megindításáról beszélek, hanem az ítéletről. Abból, hogy a bíróság elitélt egy 78 éves öregasszonyt olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény kategorikus rendelkezéseket tartalmaz, ne méltóztassék a magyar bíróság ellen fegyvert kovácsolni. Én csak azt mondom, hogy a kritikában megfelelő objektivitást kérek, de a kritika elől sohasem zárkózom el, mert kritika nélkül nincs alkotás. Az egészséges, jóindulatú kritika a legtontosabb tényezők egyike, de ne méltóztassanak egyet elfelejteni ebben a kérdésben. Ha egyszer a taxativ törvénykezés a mi rendszerünk, el lehetünk készülve arra, hogy Ítéleteink nem lesznek általános tetszésüek. Viszont, ha az angol rendszert vesszük, a birói cognitiót kellene előtérbe állítani. Itt megállok egy pillanatra. Ha a magántisztviselők nyugdíjvalorizációját nézzük, mit mutat ez a törvényjavaslat végeredményben ? Azt, hogy nagy érdekek ütköznek össze ennél a kérdésnél, kiegyenlíthetetlen nagy érdekek : a munkaadóknak és a munkát vállalóknak nagy érdeke. Nem hiszem, hogy a vliág fennállásáig ezt a két érdeket abszolút mértékben ki lehessen egyenlíteni, (Kabók Lajos : Ez igaz !) Sohasem fogják ezt a két érdeket kiegyenlíteni birói Ítéletekkel és törvényes rendelkezésekkel sem. És mégis mit kell mondanom ? Azt, hogy a magánalkalmazottak végső fokon kijelentették, hogy a birói kognicióban jobban megbíznak, mint a taxativ rendelkezésekben. (Fábián Béla : Azért, mert a biró is alkalmazott !) Bocsánatot kérek, ez ellen a lehető legenergikusabban tiltakozom. (Fábián Béla : Ember, aki megérzi más ember nyomorúságát !) A leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen, hogy a magyar birót az vezeti, hogy ő alkalmazott és hogy ez az érzés dominálja az ő ítéletét. Ez a lehető legkevésbé objektiv kritika. A magyar biró sokszor éhezett és nélkülöz ma is. (Fábián Béla : Elég baj volt az egész igazságszolgáltatásra vonatkozóan az, hogy éhe! zett ! Nem került volna a biró a szélsőségek kezébe, ha nem éhezett volna !) de sohasem jutott eszébe a jól nem lakottság érzéséből fakadó Ítéletek hozatala. A magyar biró a feltétlen függetlenség és pártatlanság jegyében áll. Ezt már az imént hangsúlyoztam. Ismerem ennek a karnak belső érzelmeit. Ha azt méltóztatik itt a nemzetgyűlésen állítani, hogy a magyar biró azért itél megfelelően, mert szolgálatot vállalt, akkor megrendül a hitünk a magyar biróságban. A magyar bíróságot nem lehet utasítani sem, amint hallottam a mélyen t. előttem szólott képviselő uraktól. Én köztük nőttem fel és kijelenthetem, hogy az abszolút függetlenség jegyében áll a legkisebb kezdő járásbiró is. Olyan biró, akit utasítani lehetne, hogy milyen ítéletet hozzon, nincs ebben az országban ; és^ha akadna olyan biró, aki utasításra hoz ítéletet, akkor azt maga a birói kar vetné ki a kebeléből, mert a magyar birói kar mindig pártatlan volt, ezt nem győzöm eléggé hangoztatni. (Fábián Béla : Vannak ébredő birák vagy nincsenek ? — Zaj a jobboldalon. — Petrovácz Gyula : Vannak-e szabadkőműves birák vagy nincsenek ? — Fábián Béla : Nincsenek ! — Fáy Gyula : Zsidó birák is vannak ! — Propper Sándor : Mind a kettő baj, mert nem független ! — Fábián Béla : Vannak-e ébredő bírák vagy nincsenek ? — Zaj.) Elnök : Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Petrovácz Gyula közbeszól.) Petrovácz Gyula képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Wolff Károly : Nem engedem magam eltéritetni az objektiv kritikától, (Propper Sándor : Kellemetlen a kérdés !) amely vezet felszólalásomban. (Fábián Béla : Amelyik biró ébredő, az nem biró !) Elnök : Fábián Béla képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Szabóky Jenő : Ne tessék disztingválni birák és birák között !) Wolff Károly : A magyar birák pártatlanságába vetett hit megrenditése nemzeti érdekeink legsúlyosabb sérelmét jelenti. (Fábián Béla : Azért nem kell ébredő birákat alkalmazni ! — Szabóky Jenő közbeszól. — Zaj.) Elnök : Szabóky Jenő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Wolff Károly : A birói kognició tehát olyan jogforrás, amelyben feltétlenül megbízhatunk. Hiszen csak példa akart lenni, hogy ebben a nyugdíjvalorizáció kérdésében is jobbnak találták a birói kogniciót, mint magát a törvényes taxativ rendelkezést. De akkor egész jogrendszerünket át kellene alakítani és rá kellene építeni a birói kognicióra. Lehet, hogy különösen jelenleg a gazdasági élet szakadatlan váltakozása, vibrálása közepette, amikor az élet viszonyai folyton alakulnak, talán jobb jogforrás lenne, de az egész jogrendszert máról-holnapra átalakítani, az kétségkívül nagy kockázattal jár. Talán a jövőben helyesebb lenne általános keretrendelkezésekre fektetni a kodifikációt és rábizni a birói gyakorlatra az egyes konkrétumok kialakítását, mert hiszen a birói gyakorlat sokkal jobban tud alkalmazkodni az élethez, mint az ilyen törvényes rendelkezések. Természetes dolog, hogy ha a birói kogniciót állítjuk fel jogforrásként, akkor nagy veszedelmet jelent, ha a politika kikezdi a bírói függetlenségbe vetett hitet. (Propper Sándor : A bíró vetette bele magát a politikába !) így például aggodalommal látom, hogy vannak még olyan politikai tendenciák is, amelyek a külföld figyelmét is felhívják arra, hogy ne bizzék a magyar biróság pártatlanságában. (Felkiáltások jobbfelől : Pallavicini !) Ha csak a frankügyet veszem — nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel — de méltóztassék elhinni, hogy a frankügyet a magyar biróság kizárólag és egyedül bűntényként kezelte és meg méltóztatnak látni a