Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
314 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Szilágyi Lajos képviselő urat illeti. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A költségvetés általános vitájában nem vettem részt, mert bevett szokás szerint főképen politikai kérdések szokták képezni a költségvetés általános vitájának tárgyát, ebben a tekintetben pedig, ugy vélem, az elmúlt esztendőben elég világosan és határozottan leszögeztem a magam álláspontját, amely a kormánnyal szemben ma is változatlanul ellenzéki. Az egyes tárcáknál azonban fel fogok szólalni, még pedig mind a kilenc tárcánál és mind a kilenc tárcánál szóvá fogom, tenni azt a kérdést, amellyel most az igazságügyi tárcánál felszólalásomat megkezdem. Ez pedig a hadikölcsön problémája, amely ép ugy vonatkozik az igazságügyi tárcára, mint végig az egész vonalon az összes tárcákra. Én az igazságügyminister urnák az elmúlt napokban átadtam egy memorandumot, amelyet a hadikölcsöneímlet-tulajdonosok nagybizottsága szerkesztett és amely memorandumban előterjesztették a hadikölcsöneímlet-tulajdonosok a maguk kérelmét. Az igazságügyminister ur akkor nem nyilatkozott ebben a kérdésben, mai felszólalásommal azonban nyilatkozattételre akarom őt kényszeríteni. .Nyilatkozatot akarok a kormány összes tagjaitól provokálni ebben a kérdésben. A ministerelnök ur azt mondotta legutóbb a hadikölcsöntulajdonosok küldöttségének, hogy ezzel a kérdéssel hajlandó foglalkozni, mint szociális problémával, ellenben nem hajlandó foglalkozni vele, mint pénzügyi problémával. Én viszont az egész költségvetési vita folyamán foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel végig mindenféle vonatkozásában, úgyis, mint igazságügyi problémával, inert szerintem ez, nem lehet csupán szociális probléma, ezzel nem foglalkozhatunk csupán, mint szociális problémával, hanem tudnunk kell, hogv a magyar iga'zsáigügymmisternek mi !a véleménye az adós és a hitelező viszonyáról akkor, amikor az adós maga az állam, miként pl. a hadikölcsön kérdésében. Az; adósoknak ugyanis az elmúlt esztendőkben a kormány jóvoltából igen jó dolguk volt. Szabadon fosztogathatták az adósok a korona értékcsökkenésié folytán a hitelezőket. És a hitelezők hiába panaszkodtak, nem védte az ő érdeküket semmi törvény. Itt egyszerűen nem funkcionált az igazság ereje, inig végre aztán a hitelezők a bíróságokhoz appelláltak követeléseikkel. A bírói gyakorlat ekkor keresni kezdte az anyagi igazságot ebiben a kérdésben és a birói gyakorlat megkonstruálta a valorizáció jogcímét. Csak ennek megtörténte után indult el a kormány a mag'a javaslatával, az u. n. valorizációs-törvényjavaslattal, amelyet azonban később visszavont, tárgyaltatni nem volt hajlandó, hanem ebből csupán egyetlen kérdést ragadott ki, a magántisztviselők nyugdíj valorizációjának kérdését és ezt vitte bizottsági tárgyalás elé. A bíróságok a valorizáció alapját és okát a felek ügyletkötési akaratában keresték és ez a tekintet kényszerit engem arra, hogy az igazságügyminister úrhoz a ha.dikölcsönök mai állapotaiban konkrét kérdéseket intézzek és megkérdezzem a minister úrtól, hogy mi az álláspontja. Kölcsön adta-e volna a hitelező a tőkéjét, ha tudta volna, hogy az adós — vagyis ebben az esetben az állam — a tőkeértékéinek csak huszezredrészét fogja, vagy lesz kénytelen idő-vei majd visszafizetni. Es kérdezem az igazságügyminister úrtól, mint magyar pecsétőrtől, hogy kölesönt vagy ajándékot kapott-e az adós, amikor az ügylet megkötésekor azt a kötelezettséget vállalta, hogy azt amit kapott, visszaszolgáltatja. És kérdezem az igazságügyminister úrtól, hogy nem szerződésszegő-e az a fél, aki a kapott aranykoronákat, amelyékből 3280 darabért 1 kilogramm színaranyat lehetett venni, ugyanannyi papírkoronával akarja kiegyenlíteni, amely papirkoronákból pedig 3280 darabért Vio-ed gram.m aranyat sem adnak. A valorizációs törvényjavaslat bekövetkezte azonban mégis egy mozdulat, valami tény, cselekedet a kormány részéről. Ugy látszik, hogy a magános adósok a tör vények hatálya alá fognak kerülni, ám de én kérdezem az igazságügyminister úrtól, hogyha most már a magánadósok a törvények hatálya alá fognak kerülni, mi lesz az állammal, mint adóssal? Erre vonatkozólag a t. igazságügyminister ur nem szándékszik semmit sem tenni 1 ? Mi lesz azzal az állammal, amelynek háztartása, tehát vagyoni viszonyai a kormány nyilatkozatai szerint helyrehozattak, egyensúlyba hozattak, amikor az adós abban a helyzetben van, hogy háztartásának egyensúlya helyre lett állítva és igy normálisan funkcionál viszont pedig a hitelezők, ennek az országnak lakosai a kormány saját nyilatkozatai szerint épen a szanálás okozta nagy terhek következteben részint összeomlottak, részint pedig a kis exisztenciák tízezrei az összeomlás küszöbén állanak? Kérdezem a t. igazságügyminister urat, mi a véleménye ebben a tekintetben az államot mint adóst illetőleg? Bölcsen tudom és mindenki tudja, hogy az állam és hitelezője között a hadikölcsönjegyzós folytán keletkezett jogviszony nem vonható egyazon megítélés alá a magános és hitelezője közötti viszonnyal és nem volna komoly ezt állítani. Amikor az állam létkérdése forog kockán, az államnak kétségkívül joga van — ós ezt senki sem tagadja — polgári élete ós vagyona felett rendelkezni. A háború alatt tehát joga volt a kormánynak ityen irányban rendelkezni s ha olyan irányban rendelkezett volna, hogy a törvényhozás utján adót szedett volna, a háború céljaira, az más elbírálás alá tartoznék, de nem adót szedett, a szükségletek kielégítésének nem ehhez a formájához nyúlt, hanem kölesönökhöz fordult, saját polgáraitol kölcsönöket kért a háború továbbvitelére. így tehát beállt az a helyzet hogy a háború k-iltségeit nem arányos teherviselés alapján fizetni;k meg. (Halász Móric: Ez igaz!) A háború terheit ezidőszerint még azok viselik, akik hadikölcsönöket jegyeztek, (Halász Mórié: Jóhiszemüleg!) tehát, akik saját hazafias érzésüknek, vagy az agitációnak, vagy a kényszernek áldozatai lettek akkor, amikor hadikölcsönöket jegyeztek. (Halász Móric: Ez igy van!) Igenis ennek a kérdésnek, amely első hallásra pénzügyi kérdésnek látszik, amely a ministerelnök ur szerint szociális probléma, olyan vonatkozásai vannak, amelyek belenyúlnak az összes minister urak tárcájába, jogkörébe, igy az igazságügyi tárcáéba is és én igenis, sorra kényszeríteni fogom a minister urakat, hogy a hadikölcsön kérdésében nyilatkozzanak. Ami az előadó ur előterjesztéseit illeti, különösen azokat a szavait, amelyeket a birói tekintélyre vonatkozólag mondott, a magam részéről az első betűtől az utolsóig természetszerűleg aláírom. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben pártok és pártok között nincsen
