Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

A. nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 315 különbség, a birák iránti tisztelet, szeretet, ragaszkodás és sok tekintetben hódolat pártkülönbség nélkül meg van. Nem kell egyebet mondanom, mint azt, hogy a legszélső ellenzéki pártok ép az elmúlt napokban, például a nyugdíj-valorizáció kérdésében folyton arra az álláspontra helyezkedtek, hogy bárcsak ne lenne abból a törvényjavaslatból semmi, amelyet a kormány elibénk terjesztett, hanem maradna meg továbbra is a birói joggyakorlat, mert ez ebben a tekintetben olyan igazságosan alakult ki, hogy a gyengébb feleket, a magánalkalmazottakat tökéletesen kielégítette. Hangsúlyozom, ellenzéki oldalról, igenis, a legszélsőségesebb pártok is mélyen meghajtották zászlójukat ép az elmúlt napokban a biróságok igazságos Ítéletei előtt. Az, amit az előadó ur az igazságügyi tárca csökkenő kiadásairól mondott, nem öröm részemre. Nem tudok örülni ennek, mert a költségek csökkenésének csak ugy tudnék örülni, ha ugyanakkor az előadó ur beszámolt volna az igazságszolgáltatás terén törtéht haladó lenesekről, például ha az előadó ur vagy az igazságügyminister ur beszámolt volna arról, hogy a magvar bíróságoknál lévő óriási restancia csökkent, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországon meggyorsult, hogy az többé nem olvan lassú, hogy mindenki csak panaszkodik miatta. A kereskedelmi és iparkamarának legutóbbi jelentése, amelyet nyomtatásban minden egyes_ képviselőtársunk megkapott s amely ugy jogászi, mint gazdasági és kereskedelmi szempontból olyan teljes és tökéletes munka, hogy abból mindegyik t. képviselőtársam, mint kutforrásból meríthet, kitér az igazságszolgáltatás szörnyű lassúságára és panaszkodik emiatt, A jelentés ismerteti a lassú igazságszolgái tatás káros hatásait, főleg a hitelélet és annak minden vonatkozása szempontjából. Érdekes, hogy a kereskedelmi és iparkamara kérdezi a kormányt, hogv ugyanakkor, amikor a kormány a közalkalmazottak táborában a létszámot csökkentette és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a magas tisztviselői létszám többé fenn nem tartható: miért bocsátotta el a tisztviselőket s ha az igazságszolgáltatás ilyen lassú, miért nem terelte ezeket az elbocsátandó közalkalmazottakat az igazságszolgáltatás közegeinek, a segédhivataloknak létszámába, miért nem foglakoztatja ezeket az igazságszolgáltatás segédhivatalaiban, hiszen akkor nem kellene őket kidobni, mint teljesen magukra hagyott existenciákat és arra várni, hogy a magángazdaságok vegyék fel ezeket a szerencsétleneket, amikor a magángazdaságok olyan nagy tömegben mentek tönkre! Tehát a budapesti kereskedelmi és iparkamara figyelmezteti a magyar igazságügyministert. hogy miért nem tartja vissza ezeket a közalkalmazottakat a maga számára és miért nem állítja be őket munkába ott. hol ilyen súlyos panaszok vannak. Én tebáit ennek a nagy költségcsökkenésnek, amelyet Őrffy t. képviselőtársam az igazságügyi tárca dicsérése alkalmából kiemelt, nem tudok örülni. Sokkal inkább szerettem volna, ha az igazságügyi tárca költségvetése a tavalyihoz képest kiadás-többletet mutatott volna, viszont az igazságszolgáltatás terén a gyorsaság szempontjából a helyzet megjavult volna. Amilyen nagy elismeréssel voltunk és vagyunk a független biróságok működését illetőleg, ugyanúgy magunkévá kell tennünk a birák jogos elkeseredését és panaszait anyagi ellátásukat illetőleg. Indokolt és mélységes az az NAPLÓ. XLII. elkeseredés, amely körüké en van, a hangulatot pedig joggal háborgó hangulatnak mondhatom. Teljesen, jogos és indokolt panaszokat halatnak a birák és ügyészek. Flagráns és súlyé« sérelmekről beszélnek, amelyekkel őket illették és ezek miatt szemrehányást tesznek a róluk gondoskodni hivatottaknak abban a tekintetben, hogy azt a fizetéstöbbletet, amely eddig őket más egyéb állami alkalmazottakkal szemben megillette a kormány rendeleti utón fokról-fokra csökkentette, majdnem megszüntette, tehát rendeleti utón rontott az ő anyagi helyzetükön akkor, amikor anyagi helyzetük törvényben volt biztosítva. Az 1920 : XX. te. 20. §-ára hivatkoznak mint olyan törvényes rendelkezésre, amely az ő státustörvényüknek tekintendő és fáj nekik és nem tudják megbocsátani a kormányzatnak, hogy közigazgatási utón rombol az ő anyagi helyzetükön akkor, amikor itt a megélhetési VÍSZQInyok napról-napra rosszabbodnak. De tovább megyek. Az 1869 : IV. te, 5. §-á'ban, amelyet az igen t. igazságügyminister urnák, mint \olt bírónak és volt törvényszéki elnöknek igen jól kell ismernie, foglalt azon sarkalatos jog, hogy a kinevezett biró megállapított fizetése le nem szállitható, félre van taszítva és ez megtörtént akkor, mikor a magyar 5 gazságügy ministeri székben egy volt biró ül, megtörtént az ő kartársainak sérelme akkor, mikor legtöbbet vártak az igazságügyministeri székben történt változástól, mert egy vérükből való volt biró került oda. Általában a külön birói és ügyészi státus alapvető rendelkezései csodálatoskép az elmúlt esztendőben épen a minister ur ministersége alatt fokról-fokra leromboltattak. Ugy látszott, mintha az 1925. évi 5000. ministerelnöki számú rendeletnél a kormány meg akarna állni, legalább is a nemzetgyűlés által házhatározatot hozatott, hogy az az arány, ami különbség volt a bírók javára egyéb közalkalmazottakkal szemben, tovább le nem fokozható. Mikor azo)iban a birák és ügyészek ezen határozat folytán elkeseredésükben lecsillapodtak, mikor a minister! székből tett igazságügyministeri nyilatkozat folytán lecsendesedtek, akkor a kormány tovább ment, elfelejtette, mellőzte ezt a nemzetgyűlési házhatározatot és az 1925. évi 7000. ministerelnöki számú rendelettel megint lejebb és lejebb rombolta azt az anyagi helyzetet, amely a bírákat már akkor is alig elégíthette ki. Hogy példát említsek, míg a státustörvény szerint a kúriai biró kezdő fizetése megfelel a III. fizetési osztálynak, a kúriai tanácselnöké a II. fizetési osztálynak, addig a rendelet szerint a kúriai biró kezdő fizetése alul maradt az V. fizetési osztály I. fokozatán, a kúriai tanácselnöké pedig a IV. fizetési osztály I. fokozatán és ugyanígy lényegesen hátrányosabb elbánásban részesültek a hatodik és ötödik fizetési csoportokba tartozó legmagasabb birák is a státustörvényben részükre a IIés III. fizetési osztállyal szemben biztosított magasabb javadalmazás tekintetében. Ehhez járult még, hogy az a pótlék is, amit külön birói képesítési pótléknak nevezünk és amely mintegy ellensúlyozásaiba szolgált annak, hogy a biró semmiféle mellékjövedelemhez nem juthat, semmiféle mellékfoglalkozást nem űzhet, a kormány rendelkezései folytán az elmúlt esztendőkben egyszerűen megszűnt, ahelyett, hogy ez fokról-fokra emeltetett volna a korona értékcsökkenésének ellensúlyozására. Óva kell intenem a kormányt ettől a tendenciától, amit a birák és ügyészek anyagi helyzetének intézése körül követ. Az itélkezés44