Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

28Q Ä nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hÖ"4-én, kedden. sokszor jelentek már meg — nem a mostani rezsimben, hanem az azelőtti időkben — kü­lönböző kimutatások arról, hogy a ministerel­nökségtől. vagy másoktól a sajtó mikor és mi­lyen összegeket, kan. A Népszavát azonban so­hasem találták ebben a névsorban. A Népszava sohasem szerepelt ott és én egész nyugodt lélek­kel remélem, hogy a jövőben sem fog ott sze­repelni. ; j . : Hogy az a lap, amelynek kimúlását a kép­viselő ur itt annyira sérelmezi, megszűnt, ez valószínűleg annak tudható be, hogy nem volt Magyarországon közvélemény, amely ennek a lapnak irányát helyeselte volna, nem volt Magyarországon olvasó publikum és nem volt olyan politikai felfogású tábor, amely áldo­zatkészségéhen leigalálbb odáig ment volna, hogy naponta 2000 koronát áldozott volna elvi meggyőződéséért. Hogy egy lapnak meg kell szűnnie, annak az az oka, hogy nincs olvasó­tábora s nincs olyan olvasóközönsége, amely a lap irányával egyetért. Van még egy pár ilyen lap Magyarországon, amelynek nincs olvasóközönsége s amely régóta kimúlt volna már, ha bizonyos mesterséges injekciókkal nem tartanák benn© a lelket. Talán senki sincs annyira informálva a lapok példányszámairól, mint mi is épen azért merem nyugodtan állí­tani, hogy van még lap, amely régen kimúlt volna, ha fennállását mesterséges eszközökkel meg nem hosszabbították volna. De ha t. kép­viselő ur azt a hangot reklamálja, amelyet & Nép használt és amely állítólag ellensúlyozá­sául szolgált volna a Népszava hangjának, szabadjon emlékezetébe idéznem, hogy a Nép­szava nem használta soha azt a durva, korcs­mai, útszéli hangot, amellyel A Nép-ben talál­koztunk. Ez az egyik, a másik pedig az*, hogy a. Népszava minden cikkíró ja helytáll azlért, amit irt (Derültség és felkiáltások a jobbólda­lon: Szegény Vamczák!) — Vanczák a felelős szerkesztője a lapnak. (Gr. Bethlen István ministerelnök: És a bediktált Strohmann! Mert a mentelmi jog védi!) — s nem egymillió, és nem egy hónapi bírság az, amellyel a Nép­szava íróit sújtották. Ezzel szemben a túlolda­lon kevésbé találjuk ezt, sőt még magánosok­kal szemben is súlyos és goromba sértésekkel találkozunk. A napokban láttunk egy esetet, amikor a cikk írója elment a lipótmezei téboly­dalba, ott vett lakást lék íratott magának egy bizonyítványt, hogy a télbolydában lakik és erre azt mondták, hogy bolonddal szemben mégsem lehet a sajtópert lefolytatni, mire ki­tűnik, hogy az illető nem is ápolt, hanem csak időlegesen lakik a tébolydábán s idült alko­holmérgezésben szenved és korlátozott képes­ségű. Ezekkel iratnak A Népbe cikkeket s ezek a cikkek olyanok is voltak. De á helyzet az, hogy ezek a cikkek miéJgis csak megjelennek és a felelősségrevonás utólag, hónapok múlva történik meg s ekkor derül ki, hogy ezeknek a cikk éknek 'kik az irói. Azok a lapok, amelyek a keresztény irány­zat szolgálatában állanak, nem mennek a szomszédba egy kis durva és sokszor igen kö­zönséges rágalomért. Csak rátmutatok arra, hogy például a tegnapi Uj Nemzedéki száma egy nagy, hosszú címmel ellátott cikket ír, amelyben azt mondja, hogy a szociáldemokrata városi képviselők törvénytelen pénzeiket vesz­nek fel. (Szabó Imre: Azelőtt meg azt irta, hogy a bányászok Budapest ellen vonulnak fel!) Ha keressük, hogy hol vannak ezek a tör­vénytelen pénzek, aíkíkor senki sem találja meg ezeket a cikkben sem, de a cikk maga annyit enged elárulni, mintha itt valami súlyos bűn­cselekmény történnék. Mikor azután arról van szó, hogy az illetőknek ezért helyt kell állniok, akkor heteken keresztül szaladgálnak utánunk, hogy elégedjünk meg egy bocsánatkérő nyi­latkozattal, mert őket ilyenmódon, meg olyan­módon tévesen informálták és ők nem tudták azt pillanatnyilag kellőképen elbírálni, hogy az helyes, vagy nem helyes. A sajtóiroda működéséről azonban minden­esetre kell egy pár szót mondanom. A legve­szedelmesebb dolognak tartom azt, ha a kor­mány olyanmérvü befolyást gyaiktorol a sajtóra, mint amilyen befolyást gyakorol ma. Ez a be­folyás kezdődik ott, hogy a kormánynak a há­borús kivételes rendelkezés folytán még ma is megvan a joga ahhoz, hogy egy lapot tetszés szerinti időre betilthat és megrendszabályGz­hat azáltal, hogy nem engedi az utcán vagy másutt árusítani, szóval bírói Ítélet nélkül, teljesen politikai indokokból olyan intézkedé­seket foganatosíthat, amely intézkedések sú­lyosabbak, mint bármilyen más buntstes. Tehát abban a tudatban él ma minden lap, hogy ál­landóan a feje felett, lebeghet a belügy minister betiltó végzése, amely ellen még felebbezéssel sem élhet; mert hiszen nincs hova felebbeznie. Tehát a kormány, mint a politikai hatalom gyakorlója, nemcsak hogy gyakorolja ezt a politikai hatalmat teljes egészében, hanem ezenfelül birói jogot is vindikál magának és itél, még pedig sokkal súlyosabban, mint eset­leg a törvényszék Ítélne egyes eseteikben. Ez az állapot a sajtónak a legnagyobb mértékben való befolyásolása, mert éppen ez teszi lehetetlenné azt, hogy itt a sajtó hivatá­sát kellőképen teljesíthesse és a sajtószabadság terén^ olyan gyakorlat alakuljon ki, mint aminőt látunk a külföldön, ahol minden párt­nak megvan a maga politikai lapja, politikai irányzata, amely politikai irányzatoknak har­caiból forrnak ki azok az eszmék, amelyek az ország érdekeit szolgálják. Nálunk nincs ez meg ilyen értelemben. Nálunk kapitalisztikus sajtóvállalatok vannak s legtöbb meglévő lap nem képvisel határozott, kifejezett politikai irányt, hanem az a kapitalista vállalat, amely a lapot szerkeszteti, egyszer ilyen, egyszer amolyan szellemben íratja azt, amilyen szelle­met épen célszerűnek, jónak tart, de mindig szem előtt tartja az üzlet jövedelmezőségét, minthogy ez nála a döntő szempont. Végzetes, nagy hibának tartom, amikor a sajtó a kapi­talisztikus szempontok figyelembevételével nem politikai céloknak, nem politikai irányzatok­nak vagy ideáloknak szolgálatában áll, hanem kapitalisztikus érdekeket szolgál, amely kapi­talisztikus érdek azután természetesen szol­gálja azt a szenzációhajhászást is, amivel lép­ten-nyomon találkozunk.^ Ha a szenzációhajhászást ki akarják ir­tani, akkor elsősorban itt kell elkezdeni. Mind­addig, amig lesznek tisztán csak kapitalisz­tikus szempontból vezetett lapok, sajtóorgánu­mok, ugy ezeknek minden érdekük a szenzáció­keresés lesz és mindig arra törekszenek, hogy mennél nagyobb címtekkjel, anennéll nagyobb szenzációt keltsenek, hogy mennél több példány fogyjon el az újságból és ez növelje az illető vállalat bevételét. Csak rá akarok mutatni arra, hogy amikor a delejes asszony ügyét tárgyalták, a sajtó napokon keresztül milyen őrült üzleteket csinált. Pedig olyan egyszerű, szimpla ügyről volt szó. hogy intelligens em­ber csak mosolygott rajta és el sem olvasta azokat a közleményeket, amelyek a lapokban megjelentek. És mégis mit láttunk? Azt, hogy a közönség épen azokban a napokban csak ugy

Next

/
Thumbnails
Contents