Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

 nemzetgyűlés 543. ülése 19.26. évi május hó 4-én, kedden. 281 falta, csak ugy vásárolta ezeket a lapokat és sok szegény ember naponkint nem is egy, hanem két-három újságot vásárolt. Láttuk, hogy tömegével keresték fel "ezt az asszonyt nemcsak az egyszerű és tudatlan parasztemberek, munkásemberek, hanem intelligens, művelt, az úgynevezett uriosztályhoz tartozó egyének is, ügyvédek, tábornokok és nem tudom micsodák, akik a lapok által beléjük szuggerált hisztériával kimentek hozzá abban a tudatban, hogy ott gyógyulást találnak. Az nem lehet cél, hogy egy ilyen irányt képviseljen és a tudományos megállapítás szerint ma már tisztára vagy hisztériának vagy kuruzslásnak minősített dolgokat csodáknak tüntessen fel és a jobbhiszemü embereknek ezreit bolondítsa el. Amit a sajtóiroda különösen a vidéken megjelenő lapokkal tesz, az nem egyéb, mint a közvélemény meghamisítása. Tisztára a közvélemény meghamisítása. Méltóztassék körülnézni, hol látunk ma a vidéken ellenzéki lapot. A vidéki lapok mindenképen nehezen tudnak megélni, mert hiszen a példányszámokból befolyó jövedelmek minimálisak. (Nemes Bertalan: Nincs ellenzéki közvélemény, tehát nincs ellenzéki lap!) A sajtóiroda a maga befolyásával keresztülvitte azt, hogy azok a lapok, amelyek nem tetszettek a kormánynak, amelyek nem a nemzeti érzéssel kerültek szembe, hanem amelyeknek csak az az egy bűnük volt, hogy. a kormány politikáját élesen bírálták, ezek a vidéki lapok ma már majdnem mind eltűntek. Eltűntek ugy, hogy vagy a kormány megvásárolta őket, részvénytöbbséggel vagy más módon, szóval megvásárolta a kiadótulajdonostól a tulajdonjogot, vagy pedig ha valamelyik lap ennek ellenállt, azon kipróbálták az üldözésnek minden módszerét, kezdve a kolportázs jog elvonásától, egészen a végleges betiltásig, úgyhogy ma már a vidéken ellenzéki lap nincs, pedig a vidéki lakosság nagy része ellenzéki érzésű (Ellenmondások jobbfelől.) és semmiesetre sem helyesli az ott megjelenő lapok irányát. Minthogy azonban ezek a lapok az eladott példányszámokból megélni nem tudnak, mit tesz a sajtóiroda? Nagy összegekkel támogatja ezeket a lapokat. Ez a magyarázata annak, hogy amig békeidőben, amikor Nagy-Magyarország volt, elegendő^ volt 250.000 korona a sajtóiroda céljaira a sajtó informativ szolgálatára, addig ma, 1926-ban 516.000 pengő kell erre a célra. Ha a pengő és a korona közötti differenciát figyelembe vesszük, még nagyobbnak látszik az emelkedés. Abban az időben 21 millió ember vállára nehezedett az a megterhelés, úgyhogy egy-egy emberre sokkal kisebb teher jutott a 250.000 koronából, mint a mai 516.000 pengőből, amely összeg a sajtóiroda rendelkezésére áll. És ennek az öszszegnek túlnyomó részét olyan lapoknak fentartására fordítják, amelyeknek nincs is olvasóközönségük, nincs olvasótáboruk, amely lapok nem képviselnek politikai irányzatot, hanem csak azért jelennek meg, hogy a kormányt állandóan dicsérjék, hogy a kormány politikájának állandóan dicshimnuszokat zengenek és az ellenzék működését a lehető legferuébb színben tüntessék fel és igyekezzenek a vidéken a kormány mellett hangulatot kelteni. Hogy azután ezenkívül az itt élő egyikmásik külföldi újságíró vagy a külföldi lapok mennyit kapnak, arról nagyon érdemes volna egyszer kimutatást látni, mert ahogyan én informálva vagyok, egész csomó bécsi lap rendszeres díjazást huz a ministerelnöki sajtóiroda utján, azonkívül az angol lapokban különösen a frankhamisítás alkalmával elhelyezett dicsérő cikkek se teljesen önzetlenül jelentek meg, hanem azoknak a lapoknak itt járt tudósítói vagy ottani szerkesztői is megfelelő ellenszolgáltatásban részesültek. (Szijj Bálint: Gyanúsítás !) Semmiesetre sem kívánatos, hogy a sajtót ilyen módon befolyásolják. A sajtóirodának csak az lehet a célja, hogy a lapokat az általános érdekű, a kormány külső és gazdasági politikájára vonatkozó kérdésekről megfelelő információkkal és szakcikkekkel lássa el, amelyek megfelelnek a valóságnak és igyekezzék a külföldön olyan propagandisztikus értelmű cikkeket elhelyezni, amelyek alkalmasak az ország gazdasági érdekeinek megvédésére és alátámasztására. Ami ma történik, nem ez, ma ép az ellenkezője történik. Ma az történik, hogy olyan cikkek jelennek meg a külföldön, amelyekről minden jóizlésü ember már három lépésről meg tudja mondani, hogy azokat csak pénzért írhatták, azok csak pénzért jelenhettek meg és némelykor nagyon gyanús urak azok, akik a pénzeket elviszik. (Kuna P. András: Hát Az Ember meg a Jövő?!) Azok nem kaptak pénzt a magyar kormánytól. Azt hiszem, ezt Kuna P. képviselőtársam is alá fogja írni. (Kuna P. András: Nem tudjuk, hogy kitől! A kormánytól nem, de kaptak mástól!) Még egy szempontról kell beszélnem és ez az, hogy a sajtóiroda nemcsak a sajtót informálja, hanem ujabb időben arra is befolyást gyakorol, hogy egy lapot melyik nyomda készítsen el. Nekem például egészen biztos információim vannak arról, hogy május 1-én egy nyomda vonakodott egy bizonyos lapot kinyomtatni s erre ez a nyomda a ministerelnökségi sajtóirodához fordult és a ministerelnökségi sajtóiroda felhívására nyomták ki azt a lapot, amelynek kiadóját aztán utólag 8 hónapra ítéltek el a lap terjesztése miatt. (Szijj Bálint: Hogyan lehet ezt összeegyezteni?) Azt ott kérdezzék meg, mert én csak felvetem a kérdést, (Szijj Bálint: Én ezt nem tételezem fel!) mert amit mondok, az teljesen megbízható és jó helyről jött. S ez épen az az irányzat, amellyel szemben állitólag minden erővel meg kell a társadalmi rendet védeni s amelyet a szociáldemokrata pártból kivált egyének követnek. Ezek a lapok a ministerelnökségi sajtóirodának ilyen minőségű támogatásában részesülnek. Nem tudom, hogy ők tudnak-e róla, de a cél egészen világos: ezt a lapot, vagy ezt az irányzatot alkalmasnak találják arra, hogy á szociáldemokrata pártot gyengítse és miután ezt ilyen módon gondolják elérni, tehát azt a lapot és irányzatot támogatják és elősegítik. Ez különben hozzátartozik a kormányzási politikához, (Ugy van! a szélsőbaloléalon.) mert ha ezt megcsinálták egészen szélsőbaloldalra, akkor valószínűleg ugyanezzel a módszerrel csinálták meg egészen szélsőjobboldalra, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hiszen ha így csinálják meg a szélsőbaloldalra, csak természetes, hogy igy csinálják meg a szélsőjobboldalra is. Ez jelenti továbbá is azt, hogy a kormány az aranyközéputon jár és hogy ez hozzátartozik az aranyközéputas politikához. (Derültség a szélsőbáloldalon. — Szijj Bálint: Önök tanították rá! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Miért támogatják az olyan kormányt? — Szijj Bálint: Szívesen támogatom! Inkább, mintsem önök jöjjenek! Kész vagyok