Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

Ä nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én. kedden. \iw vételeit külön-külön is, de kell, hogy egy óra keretén belül befejeződjék felszólalása. Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Elsősorban megjegyzés tárgyává teszem a második fejezet első cím: »Kabinetiroda, a királyi épületek és tartozékainak kezelése« című ágazatot. Itt nagyarányú létszámcsökkentéssel találkozunk. A létszámcsökkentés ugy vitetett keresztül, hogy a királyi épületek és tartozékai kezelésének munkája tulaj donképen átruháztatott nagy részben a pénzügymini steriumra. Nagyon megfontolandó az, hogy szabad-e ezt tenni. Az igen t. pénzügyminister ur jól tudja, hogy a királyi palota és tartozékai vagyonkár akter szempontjából különös megítélés alá esik. Ez egy konkrét rendeltetésű objektum. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Szerintem ennek a vagyonnak kezelése nem vonható be a pénzügyministerium kezelése alatt álló állami célokat szolgáló és egyéb más természetű vagyonok kezelésébe. Magából a költségvetésből azt állapítom meg, hogy az általam tárgyalt vagyon kezelésének irányítását tulajdonképen a kabinetiroda fogja intézni, de a számvevőségi feladatokat, a pénztári feladatokat már a pénzügyministerium fogja teljesíteni. Ennek a különös nemzeti vagyonnak kezelése kétségtelenül külön felelősség alá; tartozik, külön szervezet kell a számiára, amely annakidejiéh, ha jön a király, felelősséggel tartozik abban a tekintetben, hogy miként kezelte ezt a vagyont. De nincs is rációja annak,, hogy megszüntessük a számvevőséget, mert ezáltal létszámcsökkentést tulaj doniképen nem érünk el, mert a munka áthárul á pénzügyministeriumi számvevőségre, ott pedig nem lehet létszámredukciót keresztülvinni, _ ugy, mintha ezen vagyon kezelésének munkája nem utaltatott volna át a pénzügyrniinisterium hatáskörébe. (Bud János pénzügyminister: Talán fordítva!) T. pénzügyminister ur, ez ott is külön munkát ad a számvevőségnek, a mostani munkakör mellett egy uj munkakör létesül és még sincs olyan pontosan és megbízhatóan elvégezve, mintha a számvevőségi szervezet a régi maradna és magában a királyi palotában végezné munkáját és az ellenőrzés céljára minden percben rendelkezésre állana. Ez a kérdés már -a Károlyi-forradalom alatt szóbakerült. Akkor különösen ugv fogták fel a királyi palotát és annak, tartozékait, mint ingatlan és ingó 'államvagyont, amely felett a kormány rendelkezik. A felszereléseknek egy részét át is akarták utalni egyes tárcákhoz és hivatalokhoz be rendezés céljára. Annakidején én voltam az, aki felszólaltam és mágiával Károlyival, az akkori kormány fejével tárgyaltam ebben a kérdésben és én fejtettem ki azt, hogy azok a felszerelések, ingóságok tulaj donképen nem esnek olyan megítélés alá, mint más felszerelések, mert azok a nemzeti vagyonnak szoros tartozékai, attól elválaszthatatlanok, azokat onlnan elmozdítani nem lehet. De különösen is kifejtettem ennek az objektumnak nemzeti vagy on voltát. Ha ezt olyan közel visszük az állami célokat szolgáló vagyonhoz azáltal, hogy kezelését ráruházzuk a tulaj dórik épeni állami vagyont ellenőrző számvevőségre és megszüjntetjük a számvevőséget a kormányzóság körében, akkor a felelősség hatékonyságát csökkentjük, elvonjuk a külön felelősség alapját és tulajdonkápen nem tudunk elérni olyan egyszerűsítést, amely valóbari létszámcsökkentéssel járna, (Bud János pénzügyminister: Dehogy nem!) De ép igy vagyunk a pénztár megszüntetésének kérdésével is. Itt volt egy szervezett pénztár, ahol a pénzkezelésnek tárgyi és személyi biztosítékai teljesen ki voltak épitve. Ez is megszűnt és lett helyette egy házi pénztár, olyan, amelynek rendszerével — általában a házi pénztárakkal — már a múltban is szakítani akart a kormányzás, mert ilyennél nagyon laza a kezelés, a rendtartás, ami hozzájárul ahhoz, hogy a takarékossági szempont a pénzeknek felhasználása körül sem érvényesül ugy, mint a rendszeres pénztáraknál, amelyek mellett — mint itt is volt — számvevőség működik. A másik dolog, amit szó tárgyává teszek, a katonai iroda. Erre vonatkozólag azt állapítja meg a költségvetés indokolása, hogy a katonai iroda felett a honvédelmi minister diszponál, rendelkezik. Azt hiszem, nem kell fejtegetnem, hogy ez a valósággal teljesen ellentótben áll. A kormányzó ur Ö Főméltósága mellé van rendelve egy katonai iroda, amely az ő legbizalmasabb katonai ügyeit intézi, lehetetlen tehát helyet adni annak a megállapításnak, hogy ez az iroda a honvédelmi minister rendelkezése alá tartozzék. Ez sem valóságos egyszerűsítés és létszámcsökkentés, csak átutalás egyik címtől a másikhoz. A kormányzóság kiadásait ott kell hagyni, — amennyiben ezek a szervek szükségesek a kormányzói feladatok teljesítéséhez — ahol vannak és e szervek munkájának végzésében kell egyszerűsítéseket keresztülvinni. Vétünk a költségvetés hűsége ellen, ha más tárca körébe viszünk át oda nem tartozó kiadásokat. Mindenki, aki belátással van a kormányzó munkája és az ő különleges nagy feladata iránt, be fogja látni, hogy erre a katonai irodára szükség van. De ha szükség van, akkor a szükségletet szolgáló kiadásokra a hitelt magának a kormányzóságnak körében kell megállapítani a költségvetésben és ott kell megszavazni. Nem ismerem közelebbről a királyi vagyonnak, a tokajihegyalj ai királyi szőlőgazdaságnak jogi természetét, karakterét- Da akárhogy áll a dolog, ezt sem lehet a földmivelésügyi tárca kőiébe átvinni és ott ugy kezelni, mintha ez szorosan államvagyon volna, vagy olyan vagyon, amelynek jövedelme kormányzati célokat szolgál. Mindig hangsúlyozom a felelősséget. Különös felelősségek merülhetnek itt fel, egészen függetlenül az államvagyon kezelésétől. Nagyon helyesen állapítja meg a kiötségvetiés, hogy még az ingóságok is, a szőlőknek és a királyi palotának tartozékai, elválaszthatatlanok, ezeket tehát nem lehet kumulálnom, nem lehet 'beleolvasztanom az államvagyon kezelésébe, ugy sem, hogy ennek a vagyonnak karakterét fentartom, sajátos természetét megóvom. Ezek á létszámcsökkentések tehát, amelyek egyes munkaköröket betöltő tisztviselők illetményeinek átutalása folytán állottak itt elő, különben sem valóságos létszámcsökkentések. A kormányzó urnák nincs szüksége arra, hogy ilyen módon népszerüsitsük az ő költségvetési előirányzatát, mert — ismétlem — ami szükséges az ő feladatainak ellátásához, azt rendelkezésére kell bocsátani a maga helyén, hogy mindenki tisztán lássa, mennyit tesznek ki a kormányzói kiadások. 'Áttérve a harmadik fejezetre, csak egy megjegyzést kívánok tenni az ellenőrziélsre nézve. A írni nemzetgyűlésünkről ki yan mondva törvényiben, hogy szuverén. Szuverén