Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 263 tűrhető és minden körülmények között becsületes megélhetésük (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Demokrácia kell!), bánjanak velük ugy, mint emberhez illik, bánjanak velük ugy, hogy az ország mai határain kivül lévők ide kívánkozzanak és vágyjanak erre a sorsra, bánjanak velük ugy, hogy a kulturális lehetőségeket az itt élő munkásság és polgárság meg tudja magának szerezni és a maga szellemi fölényével kívánatossá tegye az itt való tartózkodást. De ehhez nem az kell, hogy hatalmas s minden körülmények között kiemelkedően magas összegeket állitsunk be a költségvetésbe, amely összegekről azonban elszámolás sehol sem történik, mert hiszen rendelkezési-alap lévén, a kormány ezekkel elszámolni nem köteles, hanem arra használja fel, amire akarja, aminek eredménye azután az, hogy ezeken a címeken rengeteg pénzt fizetünk ki, de nem tudjuk meg sohasem, hogy ezek az összegek kiknek és milyen címen vándoroltak a zsebébe. (Klárik Ferenc: A belügyminister közben betiltja a lapokat közigazgatási utón!) Általában elvként állítjuk fel azt, hogy mi csak olyan költségeket vagyunk hajlandók megszavazni, amelyeknek hovaforditására a törvényhozásnak ingerenciája, befolyása van. Minden más költség beállítását a magunk részéről perhorreszkáljuk, különösen az ez alatt a három cím alatt beáll it ott 19 milliárd 200 millió papirkoronának megfelelő összeget. Ha ez a 19 milliárd papírkorona nem is olyan nagy összeg, mégis mennyi kulturális célt s szükségletet lehetne vele megvalósítani, amelyet most nem tudunk elérni, kielégíteni. Meg kell ezenkívül ezzel kapcsolatban azt is említenem, hogy már a múlt, 1925/26. évi költségvetési vita során kértem, hogy a kormány terjessze már elő a nemzetgyűlésnek az azelőtt szokásos kormányjelentést. Az 1897. évi XXXV. te. 5. §-a alapján a kormány a számadással együtt mindenkor köteles u. n. kormányjelentést is kiadni. Ilyen jelentést legutoljára 1914-ben adott ki a kormány. 1914 óta kaptunk ugyan nem zárszámadást, hanem számszéki jelentést, de ilyen kormányjelentést, amilyet ez az 1897. évi törvény előir, azóta nem adtak ki. Azt még meg tudtuk érteni, hogy a háború és a forradalmak alatt, amikor minden fel volt fordulva, amikor az egész adminisztráció mindig az adott politikai szituáció kihasználására volt beállítva, nem értek rá ilyen munkák végzésére. Ma azonban, amikor azt mondják, hogy konszolidáció van, amikor azt mondják, hogy az állami apparátus mindenben teljesiti kötelességét, ennek a kormányjelentésnek elmaradása legalább is feltűnő. Épen ezért én ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismételten benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a békeévekben szokásban volt, az ország közállapotairól szóló kormányjelentéseket újból tegye közzé. Az eddig elmaradt kormányjelentéseket összefoglaló jelentésben tegye közzé és terjessze a nemzetgyűlés elé.« T. Nemzetgyűlés! Emiitettem, hogy kifogásolom az Országos Takarékossági Bizottság költségei címén beállított 27.000 pengőt. Ennek a bizottságnak munkájáról a nemzetgyűlésnek, legalább is tudtommal, jelentést még egyáltalában nem tettek. Ugy képzelem, ennek a bizottságnak az volna a feladata, hogy kikutassa mindazokat a lehetőségeket, amelyek révén az államháztartást a takarékosság útjára lehet juttatni. Nem mondom, hogy imitt-amott a sajtóban nem látott napvilágot valami ennek a bizottságnak munkájáról, de azok az eredmények, amelyeket a sajtóban közöltek, nem olyan eredmények, amelyeket kézzelfoghatóan lehetne megállapítani. Szinte karrikaturának, a komolysággal ellentétesnek tartom azt, hogy a Takarékossági Bizottság számára kell költségeket megállapitani, A Takarékossági Bizottságnak már elvből sem szabad egyetlen fillér kiadásának sem lennie, annál is inkább, mert ugy tudom, hogy a Takarékossági Bizottság tagjai kivétel nélkül mind olyan anyagi viszonyok között élő emberek, akik nincsenek ráutalva arra, hogy akár csak villamosköltségeiket is megtéritsék. (Taraássy József: Nem is kapnak egy fillért sem!) Ezenkívül pedig a Takarékossági Bizottság adminisztrációs munkáját el kell látnia a kormánynak anélkül, hogy a költségvetésbe a Takarékossági Bizottság részére bármilyen összeget is beállítana. Annyi tisztviselőt, irodai szervet vagy szükséges adminisztrativ kelléket, amennyire ennek a Takarékossági Bizottságnak szüksége van, feltétlenül tud nélkülözni a kormány anélkül is, hogy a költségvetésbe ezen a címen ilyen hatalmas összeget beállitana. Épen ezért a magunk részéről annakidején a részletes tárgyias során ennek törlésére is kénytelenek leszünk javaslatot tenni. Végezetül a ministerelnökségi költséírvptéssel kapcsolatban nem fejezhetem be felszólalásomat anélkül, hogy szóvá ne tegyem a kormány magatartását a sajtó kérdésében. Nincs szándékomban az u. n. részletekre kitérni, de amikor azt látjuk, hogy az egész állami apparátus munkálkodása legalább is .iórészében nem tűri a nyilvános, kritikát, amikor azt látjuk, hogy a kormány azzal, hogy a sajtót mindenáron igyekszik elnyomni, épen ezzel igazolja önmaga is ezt az állításunkat, akkor mi ezt a valóságos tényt, amelyet letagadni nem lehet, nem hagyhatjuk szó nélkül. Évek óta panaszoljuk, hog'y a magyar közállapotoknak leginkább volna orvoslására, segítségére az, ha a közvélemény minden kérdéssel tisztába jöhetne. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az igazi közvélemény megnyilatkozását épen

<

a kormány igyekszik elfojtani azzal, hogy a sajtót a maga körmei közé kaparintva, ugv gyúrja, ugy szoritja gúzsba, hogy a sajtó a valóságban csak a nevében sajtó, lényegében azonban a mágia feladatát nem teljesítheti. Ha Bv, összes ma létező polgári lapokat nézzük, láthatjuk, mennyire benne van minden Tan minden sorfáiban és betűjében az attól való félelem és reszketés, hoery: jaj Istenem, hátha a kormánynak nem tetszik, a mit irai. Akármelyik lapot veszi az ember a kezébe. mindegyik szinte vergődik: azok 'között a béklyók között, melyekbe a kormány a magyar sajtót uralmának alátámasztása cél iából beszoritotta. A kormánynak — mint látszik — milliárdokra menő rendelkezési alapia vau sajtó és más egvéb címen felvéve a költsétervetésbe és más tárcáiknál is találkozunk

1 hasonló költségeidbe! Annáik elleinére azonban, hogy a kormánynak ilyen nagy eszközök állnak rendelkezésére, nem azt az úgynevezett lovagias álláspontot foglalja el hoory ^verünk a nyilvánossáe elé a vitatkozás eszközeivel, nem azt az álláspontot foglalja el. amely a szembenálló harcoló feleknél a nyilvánosságot ielenti. hanem azt az álláspontot, hoírv a nolitikai ellenfellet, énugy. mint a személyes ellenfelet: nvakánál fogva ievekszitki sarka alá tiporni. Azt mondhatnám, idestova évek óta nem jelenhetik meg már a munkássáig sajtója az utcán, egyszerűen annál az oknál fogva, mert a kor-