Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
262 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó á-én, keddeti. kapcsolatban kívánok még néhány megjegyzést tenni. Elsősorban is szinte feltűnő már az, hogy a Legfőbb Állami Számszék egyáltalában nem tartja sürgősnek a zárszámadások elkészítését, A legutóbbi zárszámadás 1919/20. évről szól, amelyet a Háznak módjában volt betekinteni. Ezzel a zárszámadással kapcsolatban annakidején szóvátettük az u. n. bankgasse-i milliók kérdését; később a zárszámadási bizottságot voltunk kénytelenek ebben a kérdésben összehivni. A zárszámadási bizottság hozott is e kérdésben egy határozatot, amelyhez a ministerelnök ur is hozzájárult. E határozat alapján, amely 1925 november 11-én hozatott meg, 1925 december 4-én egy kérelem ment a Ház elnökségétől a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökéhez. Ez a kérelem most idestova hat hónap óta elintézetlen. Feltűnő, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke ezzel a kérdéssel kapcsolatban az 1919/20. évi jelentésében azt mondja (olvassa): »A bankgasse-i milliók tárgyában a lefolytatott vizsgálat eredményét, az arról szerkesztett jelentést nagy terjedelménél fogva e jelentésem keretei közt ismertetni nem lenne helyénvaló, de a vizsgálatról szóló jelentés készen áll és annak megállapításai alapján a törvényhozás, amennyiben ezt kivánja, abban a helyzetben lesz, hogy az ellenforradalmi csoportok kiadásai és azok elszámolása tárgyában határozhasson.« Azt mondja továbbá itt a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke (olvassa): »Itt bejelentem egyúttal azt is, hogy a vizsgálat alapján egyszersmind megtettem mindazon intézkedéseket, amelyek a számadások elsőfokú vizsgálata során a vizsgálatot teljesítő hatóságra a icnnálló törvények és szabályzatok rendelkezéseiből kifolyólag kötelességszerüleg reáhárulnak. így többek közt a vonatkozó számadási adatok közlése mellett felhivtam az érdekelt kormányhatóságokat, hogy az igazgatásuk alá tartozó hatóságok, testületek, csapatok, polgári és katonai alakulatok és személyek által az ellenforradalmi csoportoktól felvett ellátmányok, előlegek végleges elszámolása, kölcsönök visszafizetése, számadási hibákból eredő és kétségtelenül megállapítható különbözetek kiegyenlítése, valamint az ellenforradalmi pénzekből vásárolt, leltári elszámolás tárgyát képező és a mai viszonyok közt rendkívül nagy értéket képező különböző vagyontárgyak, főként katonai felszerelések, gépkocsik stb. felkutatása és az állami leltárba való felvétele iránt a szükséges intézkedéseket tegyék meg.« Ezen jelentésben tehát a legfőbb állami szám vevőszék elnöke dokumentálja, hogy vannak itt súlyos anyagi javak, amelyek még a forradalmi időkből elszámolatlanok. Nem tudumki arról, hogy mi történt ebben az ügyben, és immár idestova hat hónapja a Ház megkeresését a legfőbb állami számvevőszék nem intézte el. A ( legfőbb állami számvevőszék részéről, ha már nem is tudja megszerezni az összes adatokat« — ha ugyan nem tudja megszerezni, bár azt mondja a jelentésében, hogy rendelkezésre áll mindenkinek — a Ház elnöksége legalább is annyi tiszteletet és előzékenységet megérdemelt volna, hogy egy értesítés formájában halasztást vagy elnézést kérjen, vagy kifog'áist támasszon a kérelemmel szemben. Ez azonban tudtommal nem történt meg máig sem, és kénytelen vagyok felvetni azt a kérdést, hogy ha a legfőbb állami számvevőszék nem tartja méltónak a törvényhozást arra, hogy legalább válaszoljon egy kérelemre akkor mik azok az eszközök, amelyekkel reá lehet szorítani arra, hogy adott esetekben a tör^ vény hozással szóbaálljonl Az 1870 : XVIII. tcikk 9. és 10. §-a alapján az állami számvevészeik elnöke ugyanolyan felelősséggel tartozik, mint a ministerelnök.. _ Ily körülmények közt felvetem a kérdést, vájjon nem érkezett-e még el az ideje annak, hogy a legfőbb állami számvevőszéket a törvényre való hivatkozással késztessük feleletre 1 Ugyanis ennek a törvénynek 25. §-a alapján a Legfőbb Állami Számvevőszék köteles minden iratot és adatot a törvényhozás rendelkezéséire bocsátani. Mivel, ez nem történt meg, és ezt a legsúlyosabb kifogás tárgyává teszem. Kifogásolnom kell továbbá ismételten a ministerelnökség költségei cím alatt informativ szolgálat, hazai kisebbségeik és idegenben élő magyar állampolgárok gondozására átalányként felvett összeget, valamint a rendelkezési alapot, továbbá ezzel együtt a Takarékossági Bizottság költségei címén felvett 27.200 pengő beállítását is. A ministerelnökség' tárcája javára felvett informativ szolgálat, hazai kisebbségek gondozása és a rendelkezési alap címén kifogásolt tételekre vonatkozólag indokainkat csak ismételném, ha újra felsorolnám, azokat, amiket a legutóbbi költségvetés tárgyalásánál elmondtam. A ministerelnökség informatív és sajtószolgálatára vonatkozólag mindenesetre súlyos kritikát kellene mondanom, különösen, ha ügyelembe vesszük, hogy a legutóbbi eseményekkel, különösen a frankhamisítással kapcsolatban ez az informatív szolgálat hogyan látta el feladatát. Nem fordíthatunk a költségvetésben ekkora összeget ilyen informatív és sajtószolgálatra. De még inkább kifogásolnom kell ezt a tételt annál az oknál fogva, mert azt látjuk, hogy a kormány ezt a sajtó- és informatív szolgálatot tulaj donképen nem az ország érdekében használja, hanem saját hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében; (XJau van! Upy 'min! a széísőbaloldalon.) annak a pozíciónak megerősítése érdekében, amelyet mi semmiképen sem tartunk megerősítettnek és amelyre vonatkozólag — őszintén megmondom. — az a célunk, hogy minél gyengébb legyen, mert igenis, a kormány most már ezerszer rászolgált arra. hogy helyét elhagyja, ugy. hogy mi semmi olyan összeget, amely bizalmi kezelést igényel, amelyet rendelkezési alapszerüen kezelnek, ennek a kormánynak, de legelsősorban a ministerelnökségnek rendelkezésre nem bocsáthatunk. Kíváncsiak vagyunk és nagyon érdekel bennünket, mit jelent az, hogy a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozása címén van szükség bizonyos összegre. Sokszo 1 * elmondottuk már azt, hogy az idegenben élő magyar állampolgárok gondozását mi nem ugv képzeljük el. hogy felveszünk bizonyos összeget a költségvetésbe, azt rendelkezésére bocsátjuk a kormánynak, hogy annak terhére esetleg röpiratokat nyomasson, propagandát csináljon, utaztathasson, nem tudom. Pödörés Okoliosányi-féle vagy hasonló alakokat, megfizethessen agent provocateur-öket, vagy u. n. titkosalakulatok révén igyekezzék az idegenben élő magyarok között hangulatot teremteni. Az idegenben élő kisebbségek és különösen magyar véreink érdekeinek támogatását mi egészen másként tudjuk elképzelni. Ahhoz, hogy azok az idegenben élő magyar állampolgárok és testvéreink ide vágyakozzanak és alkalmasakká légynek arra, hogy egy megújuló Nagy-Magyarország megteremtésében közreműködjenek, elsősorban az kell, hogy az itthon élő magyar állampolgároknak legyen
