Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

A nemzetgyűlés 542. ülése1926. évi április hó 30-án, pénteken. 247 gazdaságilag újjá akarjuk építeni, akkor ezt a mezőgazdaságnál kell kezdeni., (ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.] Én pénzügyminísterségem alatt mindig érvényesitettem befolyásomat az agrár célok érdekében, hogy különböző ^intézményeknél — igy a Pénzintézeti Központnál, a Nemzeti Banknál — eredményeket tudjak elérni. Bár unalmas lesz, kénytelen vagyok ezeket a beruházásokat felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa) : »1925. év elején tavaszi vetőmagszükséglet beszerzésére folyósítottunk 25 milliárd korona hitelt. Ugyanezen év júniusában üzemi hitelek — úgynevezett zöld hitel — céljára 90 milliárdot, amit részben a Nemzeti Bank adott, részben a Pénzintézeti Központ. Tenyészállatok beszerzésére 1925 tavaszán 30 milliárdot, a folyó évben 21 75 milliárdot, összesen 51.750,000.000 koronát. A dohánytermelők" részére pajták építésére kamatmentes kölcsönkép — csupán 2% kezelési költség mellett — 87 milliárdot, az aszál\r- és jégkárok által sújtott gazdák vetőmagszükségletére 57 milliárdot, majd később az Okh.-nél jegyeztünk további 99 millárdot. Az ármentesitő-társulatok — ezek pregnánsan a mezőgazdaság érdekében dolgoznak — beruházásaira 290 milliárdot, tejszövetkezetek támogatására 87 milliárdot, a borértékesítés megszervezésére 29 milliárdot, a mező gazdasági tangazdaságok fejlesztésere 4 3 milliárdot, sáskairtógépekre 14 milliárdot, fásítás céljaira 41 milliárdot, kísérleti célokra 4 milliárdot, a falusi lakásépítési és felszerelési akció céljára 87 milliárdot adtunk. A hosszúlejáratú mezőgazdasági hiteit is ugy oldottam meg, hogy a Nemzeti Bankkal meg állapodtam, hogy azt a 22 milliót, amit törlesztésre kellett volna felhasználni, négy évre ideadta, hogy megteremtsük a hosszúlejáratú hitelt, ami sikerült is s ez kitett 319 milliárdot. Rövidlejáratú mezőgazdasági hitelre a napokban adtunk 10 millió aranykoronát, ez 145 milliárd. Ha összeadjuk ezen tételeket, kijön több mint 1 billió és 270 milliárd Talán megint reám fogja olvasni t. képviselő-" társam, hogy ebben önhittség vagy dicsekvés van, pedig merem állítani, hogy ha végeredményben az ország mai viszonyai közt minden erőfeszítéssel el ludtuk érni azt, hogy a mezőgazdaságot ilyen erősen támogathattuk, ezt lebecsülni, lekicsinyelni nem lehet és nem iehet a pénzügyministerről azt mondani, hogy nem tett semmit a mezőgazdaság érdekében. {Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Méltóztatott felhozni azt is, hogy írtakra mit költöttünk. Egy év alatt, a mai napig 11 millió aranj'koronát bocsátottam e célra rendelkezésre. (Gaal Gaston : A vámtarifa egy esztendő alatt tizszerannjúba kerül !) Tisztelt képviselőtársam, a vámpolitikáról való vitatkozás egészen más térre tartozik. En csak tényeket hozok fel. A Duna-völgsi lecsapolási munkálatokra 57 millió aranykoronát fordítunk. Igen t. képviselőtársam kétségve vonta, hogy a kormány érdeme volna, hogy a hosszúlejáratú hitelt meg tudtuk teremleni, pedig igenis a kormány érdeme, mégpedig annál nagyobb érdeme, mert méltóztassék megnézni, hogy melyik más országban tudták ilyen kedvezően megoldani. Nem álhtom, hogy nem súlyos, de alapjában véve mégis a legkedvezőbb feltételeket tudtuk elérni, és ha a mai viszonyok között mégis igy tudtunk segíteni a mezőgazdaságon, ezt egyszerűen elütni azzal, hogy a mezőgazdaság érdekében semmi sem történt, nem lehet. Ezzel kapcsolatban válaszolok igen t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére is, hogy nem emeltem ki költségvetési beszédemben azt, hogy az egyensúly helyreállítása az adózók érdeme. Méltóztassék utánanézni, ez minden beszédemben benne van. Elhoztam a genfi tárgyalásokról beszámoló beszédemet is, ahol különösen kiemeltem az Apponyi-féle ismeretlen adózó érdemeit (olvassa.): »Tényleg ugy áll a dolog, ahogy Apponyi igen t, képviselőtársam mondta, hogy az ismeretlen adózó teremtette meg az államháztartás egyensúlyát.« És ha utána fog nézni igen t. képviselőtársam azokban a memorandumokban, amelyek a Népszövetség részére készültek, s amelyek egyszer nyilvánosságra fognak kerülni, meg fogja ^állapíthatni, hogy soha nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem, hogy rámutassak arra, hogy milyen óriási áldozatkészség és önfeláldozás érvényesült ebben az országban, csakhog3

T egyszer már rendbehozzuk az államháztartást. (Helyeslés jobbfelől.) Strausz István igen t. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy a pénzügyminiszter minden magához von, centralizál és ugyanebben a gongolatkörben mozgott Gaal Gaston igen t. képviselő ur is. Kijelentem, hogy abszolúte nem vagyok a centralizációnak hive (Gaal Gaston:, Épen azért van centralizác'ó ! — Derültség.) Én nem megyek túl azon a határon, ameddig e kérdésben el kell menni, és ha végigvennék az egyes kérdéseket, ha például megkérdezné minisztertársaimat, liogj^an tár gyaljuk a költségvetéseket, akkor megáliapitnatná, hogy nem centralizáeió szempontjából tárgyaljuk. Higyje el t. képviselőtársam, hogyha külföldre megy, fog ott találni erősebb centralizációt is és félve*em a gondolatot, nem helyesebb-e és egészségesebb-e tényleg az az angol rendszer, ahol minden ministeriumban ott ül a pénzügyminister exponense, aki nélkül nem lehet semmit tenni. (Gaal Gaston : Az összes angol ministeriumokban nincs annyi ember, mint itt egyben!) Megnyugtathatom t. képviselőtársamat és Strausz képviselőtársamat is, hogy nem akarok és nem fogok centralizálni és méltóztassék elhinni, töröm a fejemet azon, hogy mit lehetne tenni a decentralizáció terén, mert sokszor már a helyét sem tudja találni az ember például a trafik- és italmérési ügyek miatt. Magam is azt mondom, hogy ez nem ministeri feladat. (Helyeslés balfelöl.) Már eddig is nagyon sok dolgot decentralizáltunk, méltóztassék csak a fennálló rendelkezésekben utánanézni, hogy milyen messzemenő hatáskört adtunk a pénzügyigazgaióságoknak. Ne felénk mondják ezt, hanem a közönség felé, amely soha sem nyug-zik meg az alsó hatóságok határozataiban, hanem azt hiszi, hogy minden kis ügyben a ministerhez kell fordulni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Nagyon sok dolog decentralizálását vittem keresztül, de sajnos nem láttam még az eredményét, mert nem tudom belevinni a köztudatba, hogy nem változtat a dolgon, hogy valamely ügyet a ministernél intéznek-e el vagy nem ; a közönségben az a tudat él, hogy feltétlenül itt kell elintézni. (Gaal Gaston: Inkább a fejével beszél, mint a lábával ! — Lendvai István : A LÁB-ot ne említsük, mert Petrichevich megharagszik ! Derültség ) Mielőtt a vámhitelek kérdésével foglalkoznék, szólnom kell arról, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur ugy állította be a helyzetet, mintha sok vonatkozásban pazarlás történnék az állam részéről. Én a Bacher-üggyel nem kivánok foglalkozni. Határozottan megmondtam a véleményemet és eljön az idő, mikor többet is mondhatok. Egy olyan időszakban voltunk, mikor erős gazdasági és pénzügypolitikai feladatot oldottunk meg azzal, j hogy a közhitel érdekében ezt megtettük. Méltóz| tassék hasonló eseteknek a külföldön utánanézni, i ahol pedig nem találkoztak össze ugy események, | amelyek hátrányosan befolyásolhatták volna a gaz; dtsági életet, mint nálunk. Nem beszélek a Síinesj esetről, a Banca di Roma esetéről. Az állam részéj ről történteknek nálunk meg kellett töríénniök, | mert erős támadások voltak, más irányban, még j pénzünk stabilitása ellen is. Ha nem történték 1 volna meg az állami intézkedések, bekövetkezett sr