Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

242 'A nemzetgyűlés 542. ülése 192t szavunk és minden cselekedetünk a régi Magyarország visszaszerzését szolgálja. Én ]eszek az első, aki egy olyan rendszert fog üdvözölni, amely akár ilyen, akár olyan eszközökkel, közelebb visz bennünket azoknak a határoknak felszabadításához Sok szó hangzott itt el arról, hogy a parlamentarizmus lejárta-e már magát, vagy a diktatúra eszközeit kell-e igénybevenni ? Az én megyőződésem szerint az eszközök mellékessek. Minden eszköz szent és törvényes, amellyel Magyarország ezer esztendőnek szenvedései és csalódásai után a maga területi birtokállományának teljességében a magyar faj gazdasági és erkölcsi hegemóniáját biztositja. E gondolat nevében ki kell jelentenem, hog}' a parlamentarizmus által ugy, ahogy az nálunk értei meztetik, nem látom biztositva a magyar jövőt. Tudom nagyon jól, hogy itt sokan beszélnek diktatúráról, különösen sokat gondolnak az olasz fascizmusra, de emlékeztetek a nagy Ducének arra a kijelentésére, hogy a fascizmus nem lehet exportálni, a fascizmus az olasz lélek szükségletei szerint alakul, azonban kétségtelen és egyre kétségtelenebb, hogyha az, ami mostanában történik Magyaroszágon, parlamentarizmusak neveztetik, itt sem fog sokáig tartani a parlamentarizmus uralma. Lehetetlen, és én azt mondom, amit Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam, hogy akkor kell, hogy olyan vezér akadjon, ha van még ennek a nemzetnek életakarata, aki nem azt fogja kérdezni sem Genftől, sem akárki mástól, hogy mi lesz velünk, hanem aki megmutatja ugy, ahogy Mussolini a maga nemzetének megmutatta, hogy ez lesz velünk, ezt akarjuk, ezt csináljuk meg. A magyar feltámadás nevében nyilatkoztam és adtam elő pár kifogásaimai, szorítkozva általánosságokra. Tekintettel arra, hogy nem látom sem a költségvetésben, sem a mai rendszernek az egyre jobban feltörekvő neobolsevizmussal szemben azt az akaraterőt és cselekedeterőt, amelynek meg kellene nyilvánulnia bem e, a költségvetést el nem fogadom. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Nincs senki feljegyezve. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e valaki szólani ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Bud János pénzügyminister: Tisztelt Nemzet gyűlés ! A téli hónapokban az ellenzék egy része ismételten az elnök ur által előterjesztett napirendi javaslat helyett más javaslatot tett. Az indokolás minden esetben az volt, hogy rendkivül sok szociális bajjal kell megküzdeni, tehát ne fogadtassék eî az elnök ur által kitűzött programm, hanem foglalkozzék a nemzetgyűlés ezekkel a kérdésekkel. (Zaj a bal és jobboldalon, j Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Beck Lajos: Megy a párt kifelé. — Propper Sándor : Lendvait meghallgatták, a ministert nem akarják meghallgatni ') Bud János pénzügyminister : Magam részéről megvallom, hogy a költségvetési általános vita ezek után bizonyos csalódást váltott ki bennem. Feltételeztem és fel is kellett, hogy tételezzem, hogy az ellenzéknek jórésze a költségvetési vita során azokkal a kérdésekkel kivan foglalkozni, ametyeket napirendre akart tűzetni Ha azonban bírálat tárgyává teszem az elmúlt tiz nap vitáját, nem állíthatom ugyanazt, hogy nem foglalkoztak gazdasági és szociális kérdésekkel, de egész njiltsággal meg kell azt is mondanom, hogy jórészt épen a szociáldemokratapárt igen t. képviselői inkább csak mellékesen érintették azokat s egészen más kérdésekről beszéltek. Azt hiszem, hogy alkalma. évi április hó 30-án, pénteken. sabb idő ezeknek a kérdéseknek feltárására és megvitatására nincs, mint épen a költségvetés általános vitája. Hog3^ miért nem történt meg, nem kutatom, ellenben ugyanakkor még egy más tényre is rá kell mutatnom. Tudom jól, azt a megjegyzést fogják a túloldalon tenni, hogy hiszen a költségvetési vita és speciálisan az általános vita arravaló, hogy bírálat gyakoroltassék a kormányzat egész ténykedése fölött. Rendben van, ez kötelessége is áz egész ellenzéknek, de van ennek egy előfeltétele. Ha nézem azokat az országokat, amelyekben a parlamentarizmust még helyesen és egészségesen fogják fel, ott azt látom, hogy igenis megtörténik a kormányzati politikának ez ÍZ altalános bírálata. Ott az elvek harca bontakozik ki és programmokat lát a közvélemény az egyik és másik oldalról. Ne méltóztassék rossz néven venni, de ha valaki feltenné nekem a kérdést, hogy hol láttunk ma itt egy ilyen programmot,, őszintén megmondom, válaszolni nem tudnék. Én beszédemet tudatosan részekre bontva mondottam el és szerettem volna, ha azzal ebben a formában foglalkoztak volna. Van egy kis gyanúm azért, hogy Esztergályos igen t. képviselőtársam kormányalakításra törekszik, mert ő tényleg adott egy politikai programmot és benyújtott egy pár határozati javaslatot. Nem akarom ismételni, hogy micsoda programmot adott, de nem tudnám azt meg se mondani, hogy mit lehetne abból megvalósítani és mit nem. (Sütő József: Bachernek biztosan tudna ó is pénzt adni !) Azért említem meg mindezeket, mert a másik oldalon bizonyos fokig kifogás tárgyává teszik, hogy én szemrehánj^ást tettem talán valamelyik beszédem alkalmával, hogy túlsókat beszélnek. Ma is meg kell hogy tegyem ezt és fel kell hivnom arra a figyelmet, hogy, ha programmok ütköznek össze és pedig otyanok, amelyek egy cél érdekében találkoznak, azzal az országot előre lehet vinni ; mert csak ha olyan programmok ütköznek össze, amelyeknél legfeljebb a módokban és eszközökben lehet különbség, akkor fog magas nivóju vita kifejlődni. De ha azt hiszik, hogy abból áll a vita, hogy hosszú órákon át tartsunk beszédeket és ha azt hiszik, hogy mindenkinek beszélnie kell, ezzel igazán nem viszik előbbre a dolgot. Higyjék el, ha nekem van egy erős elvi álláspontom, egy programmom, amelyre ráhelyezkedve tudom, hogy azt meg lehet valósítani is, akkor elég ahhoz egy jól megalapozott szónoki beszéd, hogy megszerezzem a többséget. Sokkal nagyobb erő volna abban, ha a nemzetgyűlés az egyes problémákat ebben a formában tárgyalná meg és meggyőződésem, hogy megváltoznék a vita színvonala, ha sokkal mélyebben foglalkoznának az egyes kérdésekkel. (Propper Sándor : Láttunk már pénzügyi szinvonalat, láttuk a Wekerle-félét !) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Bud János pénzügyminister : A t. túloldal foglalkozva a mai helyzettel, rámutatott arra, hog}' a szebb jövő felé haladáshoz az szükséges, hogy a demokráciának kell érvényesülnie. Igen t. képviselőtársaim, én sokat foglalkoztam ezzel a fogalommal. Azt hiszem, hogy egész Európa demokratikus irányban halad, a különbség csak abban lehet, hogyan értelmezzük a demokráciát. Mert ha valaki ugy gondolja a demokráciát, hogy az egyébből nem áll, mint osztályokat eg3^mással szembeállítani és kiélezni az osztályharcot ; ha a demokrácia az, hogy egyeseket ki lehet küszöbölni a társadalom és az állam alkotó munkájából, ebből a demokráciából és sohasem kérek. (Ugy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Önök ezt gyakorolják!) Elnök : Propper képviselő urat már másodízben kérem, hogy méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni !