Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

240 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. ben ! (Szomjas Gusztáv : Azt agyonverték volna !) De tovább megyek. Azt kell kérdeznem : mi történt volna a hires, szabad és demokratikus Franciaországban pár évvel ezelőtt, ha a ruhrvideki márkahamisítások dolgában egyetlen egy francia lap akadt volna, amely épen a német közéleti előkelőségekhez fordult volna véleményért, hogy mit is szólnak ahhoz, hogy Poincaré kormánya, hogy a francia kormány egészen nyilvánvalóan hamisittatja és rabolja a Ruhr vidéken a német márkát? Méltóztatnak talán azt hinni, hogy 24 óra múlva még az a lap megjelenhetett volna ? Csak a mi szerencsétlen és furcsa rendszerünk kell ahhoz. Amellett még a napilap is megkapta a maga arculcsapását, mert hiszen épen a legutóbbi számában Bemard Shaw, aki annak ellenére, hogy nem vezércikkírója a Népszavának, mégis elég szellemes férfiú és az angol dolgokban talán kompetens nyilatkozni és az a Jules Romain, aki ugyancsak francia dolgokban van talán olyan kompetens nyilatkozni, mint magyar dolgokban akár VázsonyiWeíszfeld Vilmos, akár az általa aposztrofált kajászó-szentpéten toronyőr, ezek egyike azt mondja, hogy az angol közéletben semmi különösebb nyomot nem hagyott a magyar frankhamisítás, a másik azt mondja, hogy bármi történt is a háborúban, a komoly francia közvélemény előtt a magyar nemzet a maga lovagiasságának és hősiességének hírnevét el nem veszítette. Tovább kell mennem és hivatkozom arra, hogy legutóbb monsieur Aristide Briand mit mondott. Amit legutóbb mondott, abból is látni való, hogy nem hajlandó a Teréz-körutról szemlélni a világpolitikát, abból is nyilvánvaló, hogy némely urak — nem tudom, hogy uraknak kelljen-e nevezne n őket — Briand-abbak óhajtanak lenni Briandnál, mert Briand is azt mondja, hogy Franciaország a maga részéről sem tűrné azt, hogy beleavatkozzanak a francia igazságszolgáltatásba ; és azt, hogy valamiféle nemzetközi törvényszék elé fognak menni, nagyon feltételesen mondja. A francia Briand ezt feltételesen mondja, de egyrésze a magyar nemzetgyűlésnek ezt követelő módon szeretné feltűntetni. (Ugy van! jobb felölj Ami egyébként ezt a kérdést illeti, mondom annak büntetőjogi részleteibe nem mehetek bele, az a független magyar bíróság dolga. De nem hallottam ezt a nagy felháborodást annak idején, amikor az olaszliszkai csodarabbival kapcsolatos magyar pénzhamisítás kiderült. (Szomjas Gusztáv : Hallgat a sajtó !) Vannak itt a sajtóban és politikában rétegek, amelyeknek az amúgy is koldus magyar pénznek romlása nem fontos, nyilván általuk szivükben nagyon is helyeselt dolog. De most egeszén pártatlan részről liderül az is, hogy Olaszliszkatól nincs is olyan nagyon messze az a Moszkva. Megállapított dolog, hog}' ha valakinek van joga, akkor a szociáldemokrata, általában marxista pártoknak nincs joguk pénzhamisítás dolgában nyilatkozniuk, mert hiszen épen a Leninelmélet, sőt mi több gyakorlat : lehetőleg minden nemzetnek pénzét hamisítani és ezen keresztül a nemzeteket lejáratni. De csak speciálisan az olaszliszkai kérdéshez ragaszkodom. Ott már nem lehetett hercegeket, országos főkapitányokat, tábori püspököket és egyéb tényezőket szerepeltetni a nyilvánosság előtt. Én nem láttam a magyar pénz hamisításával kapcsolatban azt a nagy felvonulást onnan a baloldalról. Egyetlen interpellációt sem hallottam, (Szomjas Gusztáv : Hol van Vázsonja ? !) egyetlen vezércikket nem olvastam és nem hallottam senki részéről annak követelését, hogy ha már frankbizottságot kiküldött ez a nemzetgyűlés, hát egy magyar milliós bizottságot is küldjön ki. (Derültség a balközépen./ Nem latiam azt a nagy európai sajtóhálózatot megremegni, sőt azt láttam, hogy ilyenkor rendkívül szerény tud lenni az a fai, amel^ szerénységre valóban nem született. En a magam részerői, mint aki teljesen párton kivül állok, akit legkevésbé azzal lehet gyanúsítani, hogy a jelenleg uralkodó kormányzatnak bármi;éle szolgálatot tettem volna, kénytelen vagyok itt épen pártatlanságom következiében és annak jogán megállapítani valamit. Nagyon szerencsétlen volt ez a lrankvita és az egész írankügy ug}

r

, ahogy csinálódott. Ha az általam perhorreszkált rendszer számláján egyéb nem lenne, — bár én nem hiszem, hogy ez az ő számláján van — de ha nem lenne egyéb, akkor ez a kormány a legnyugodtabban támaszkodhatnék a magyar néprétegek széles vállaira. Egyet azonban mindenesetre megért nekünk ez a vita és ez az egész hajsza. Méltóztatnak tudni, hogy csekélységem olyan okokból, amelyeket nem akarok feszegetni, hivatalosan kiléptem az Ébredő Magyarok Egyesüleléből, de akkor akaratlanul sem tudtam azt, hogy helyettem az ébredő magyarságnak egy olyan agitátora fog támadni, amilyent Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamban tisztelhetek. (Derültség jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Ha az antiszemitizmus ma jobban lobog ebben az országban és talán mélyebben, mint valaha, azt méltóztassék mindenkinek, akit illet, megköszönni kellő tiszlelettel Vázsonyi Vilmos volt magyar pecsétőrnek. Ha én ma tettekkel tényező lennék az Ébredő Magyarok Egyesületében, akkor nemcsak Benito Mussolininek küldtem volna kutyabőrre irott köszönőlevelet az olasz fascizmusérf, hanem — talán nj^ulbőrre irva bár — (Derültség jobb felől.), kétségtelenül küldtem volna köszönőiratot a magam aláírásával is ellátva Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak és az ő táborának. (Derültség jobb felől.) De még valamit meg kellett tanulni e vita során. Én nem hittem volna, hogy valaha nekem s az én elvbarátaimnak militarizmust kell majd tanulnunk Vázsonyi Vilmostól. (Derültség.) Ezt is megértük. Mert amikor egyik nemzetgyűlési ülés alkalmával célzást találtam lenni arra, hogy valamiféle atrocitás történt vele, ami annál súlyosabb, mert hivatalos talmudszöveg szerint, aki zsidó fajból származó egyént inzultál, az magát az isteni felséget támadja meg (Derültség jobbfelöl.}, akkor ő nagyon büszkén és nagyon militarista módon azt vágta vissza itt velem szemben, hogy ő azután jól működtette az ö somfabotját. (Derültség jobb felől és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassék ezt tréfának venni; ebben nagyon komoly tanulság van. Maga Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam ezzel a kijelentésével elismerte azt, hogy : szép, szép az a pacifizmus, szép, szép az a kultúrfölény, de jó melléje a jó kemény somfabot. (Derültség jobb felől.) Most, miután az elém kiszabott idő rövidesen lejár, súlyos konzekvenciákat akarok levonni. Állandóan visszatér itt az a kijelentés, hogy kulturfölényre kell törekednünk. Olyan sokat hallottunk mi arról az oldalról a pacifizmusról akkor, amikor az ő profétájuk maga is jónak látta kijelenteni, hog}' a pacifizmus mellé jó a somfabot. Hát ne felejtsük el, t Nemzetgyűlés, én kulturcélra, kultúrfölény céljára a magam csekélységével, a magam szavazatával nagyon szívesen megszavazok mindent, de méltóztassék belátni azt is, hogy kultúrfölénnyel magával nem mehetünk semmire. Most még egy kérdésre akarok csak rátérni. Az előttem szólott t. képviselő urak egy része, különösképen pedig Gaal Gaston t. képviselőtársam nagyon helyesen és nagyon sűrűn mutatott rá arra, hogy csonka Magyarországon csodálatos módon kezd elharapózni az, amit ő ugy nevez, hogy bürokrácia, de ami az én szemléletem szerint több, mint bürokrácia: korrupció. Lehetetlen nekünk az önök által is velünk együtt destrukciónak nevezett világnézet ellen küzdenünk, lehetetlen itt nekünk