Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

238 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. nemzeti, sót ami több ennél, irredenta Magyarországnak neveznek. A hozzám érkezett levél szerint a leipzigi Brockhaus-cég kiadásában megjelent úgynevezett kis Brockhaus Lexikon eis > kiadásában a magyar lobogó rajza nem jelent meg. Ennek következtében nagyon természetes, legalább tőlünk, akik csonka keresztény Magyarország vagyunk, hogy egyikünk egy elkeseredett hazafi levelet irt annak a Brockhaus-cegnek. Hivatkozott arra a fegyverbarátságra, amely legalább is a mi részünkről, de a másik részről is oJyan hűséggel megtartatott a világháború idején, hivatkozott arra, hogy abban a négykötetes kis Brockhausban Uruguay és Paraguay zászlaja hűséges másolatban megjelent. Akkor ez a Brockhaus cég kénytelen volt ehhez a kétségtelenül jóhiszeműen fellelkesedett és feiháborodolt magyarhoz egy levelet intézni önmaga védelmére. {Mozgás a jobboldalon./ Azt hiszem, hogy a t. Fehér Házat is érdekelheti a kérdés. Ezt én nem tajta; i alapon értettem. A cég kénytelen volt azt felelni, hogy már a Brockhaus lexikonjának kézikönyvvé vaió átdolgozása idején a magyar lobogó kérdésében nagy nehézségekkel találkozott, és annak ellenére, hogy többször érdeklődött a beiini magyar követségnél, sőt mi több, a budapesti külügyministeriumnál is, semmiféle hivatalos választ nem kapott és hivatalos és pontos másolatát a magyar lobogónak nem kapta meg. A level kelt 1926. április 22 én. A levél azzal végződik, hogy csak az elmúlt esztendő őszén kaptam végre a berlini magyar követségtől, ha nem is egészen autentikus másolatot, de legalább némely adatokat, amelyek után végre én egy rajzolatot elkészíttethettem. Nem kivánom a t. Nemzetgyűlést a levélnek eredeti szövegében való felolvasásával untatni ; méltóztassék megnézni. Ez a levél 1926 április 22-én kelt. Amikor ma itt felállottam, a túloldalon azt mondotta egy t. képviselőtársam, hogy egy szellemes szónokot mindig meghallgatnak. Én nem kivánok most szellemes lenni, nem szellemességeket akarok itt űzni. Azt mondom annak az igen t. képviselőtársamnak: hova jutott e^ az ezeresztendős Magyarország? Kérdezem: akár vertikálisan, akar horizontálisan méltóztatik nézni ennek a keresztény nemzeti Magyarországnak a keresztmetszetét, miért van odakinn Berlinben magyar követség, miért van itt súlyos költségek árán — mert épen a költségvetési vita során szólalok fel — fenntartott magyar külügyministerium, amikor egy leipzigi tudományos becsületességre törekvő, tudományos becsületességében régóta hiteles cég kénytelen megállapítani, hogy amikor csak azt az egyszerű dolgot akarja tudni ettől az összetört, ezeréves Magyarországtól, hogy zászlaja pontosan hogyan is fest — mert hiszen ez a német alaposság és pontosság — akkor sem az a berlini magyar követség, sem ez a budapesti súlyos összegek árán fenntartott külügyminislerium nem tud neki pontos adatokat nyújtani ? Nem méltóztatnak érezni t. Nemzetgyűlés, hogy ez rendkivüli és valami sajátságos logikával vág olasz követünkhöz, aki az olasz királynak nem tudta megmondani azt, hogy Magyarország tulajdonképen miiyen területi csonkításokat szenvedett, (Meskó Zoltán : Elég szomorú, hogy igy volt ! - Beck Lajos: Az még ma is követ!) mi is hát adatszerűen az, ami ezzel a békétlen, furcsa, zavargó Magyarországgal történt? (Eöri-Szábó Dezső közbeszól. — Meskó Zoltán: Épen ugy eliiélem most is, mint elitéltem! Teljesen igazat adok neki!) Nem méltóztatnak megérteni, hogj

7 nem lehet itt szellemeskedni még annak sem, akit az istenek talán a szellemesség ajándékával megáldottak, nem lehet szellemeskedni azon, hogy ez olyan furcsa logikával vág ahhoz, hogy itt ezen a keresztény nemzetinek nevezett, irredentizmussal gyanúsított Magyarországon akadt egy külügyminister, aki pár esztendővel a Felvidék elrablása után elment a budapesti cseh követségre pezsgő és zenes/ó közben megünnepelni a magyar Felvidék eiraboltatását és ez itt hivatalos szájból egyszerű udariassági ténynek minősíttetett s nem akadt egészséges nemzeti közvélemény, amely 24 óra alatt ezt a tisztelt urat — az »ur« szót gúnyos értelemben használom — elsöpörte volna. Mert az az ur még hosszú hónapokig itt ült a ministeri székben. Ha már felemiitettem ezt a sajátságos külügyi logikát, akkor meg kell mondani azt is: senkinek sem jutott eszébe, hogy valami egészen sajátságos, rendkívüli és furcsa dolgot tegyen szóvá. Méltóztatnak tudni, hogv gróf Bánííy Miklós, Magyarország volt külügyministere, akinek külügyministerségéhez az én tudtommal semmi nagyobb, irredenta szempontból fontosabb tevékenység nem fűződik, a magyarországi napilapok megcáfolatlan híradása szerint román állampolgárrá lett. Méltóztatik érezni, t. Nemzetgyűlés, mi van ebben az én elöltem, szélsőséges és felelőtlen elem előtt soha szóvá nem tett ügyben elrejtve? Méltóztatik gondolni, hogy odaát, a szégyen és gyalázat drótsövényén túl, amelyet demarkációs vonalnak csúfolnak és ahol a magyarságot kiforgatják földjéből, talán épen az általam imént megnevezett volt külügyminister urnak azon szép szeméért történt az oláh államnak az a nagylelkűsége, hogy birtokát visszaadja, amely szemekről mindig is láthattuk, hogy még nappal is olyan álmosak? Méltóztatik a t. Nemzetgyűlés bármely pártjában bárkinek is azt mondani, hogy gyanúsítással élek, ha arra kell gondolnom, hogy itt a háttérben kell valaminek lenni? De én nem is térek erre rá, mert hiszen én ezt a hátteret nem ismerem. Ez csak arra jó talán, hogy a közvélemény azt mondhassa : Uram-Teremtőm, itt a grófok már mindent elkövethetnek. Ezt én mondom, aki nem vagyok destruktív. De azt kell olvasnom és hallanom, hogy megokulásul arról a részről az hallatszott •— és ez a közvélemény beavatkozása,nélkül elfogadtatott — hogy birtokairól van szó. Én azt hitlem eddig az ideig, hogy mi komolyan akarunk harcolni a marxismus, komolyan akarunk harcolni a szociáldemokrácia, komolyan akarunk harcolni a történelmi materializmus ellen. De amikor egy volt külügyminister részéről minden megjegyzés nélkül tudomásul vétetik az, hogy bármennyire, azt lehet mondani, szinte hazaárulásjellege van a dolognak, de menti ezt az a körülmény, hogy birtokait menti, akkor lehetetlen számunkra, hogy harcoljunk a történelmi materializmus ellen, ha mindenre elég mentség az bárki részéről, hogy ;• maguk anyagi jólétét tőiébe helyezhetik a nemzeti érdekeknek. De kell, hogy e furcsa logika során tovább menjek. Külügyi szempontokról beszélek és egyúttal mindig összefüggően belügyi szempontokról is. Ott van a külföldről márjórégen és büntetlenül hazakerült Weltner Jakab, aki a Népszavának akkor volt felelős szerkesztője, amikor az a Népszava Kun Bélának és Szamuelly Tibornak reggeli hivatalos lapja volt, amikor az a Népszava olyan cikkekben ünnepelte a keresztény magyar tömegek vérontását, amely cikkekről azt kell hinnem, hogy a szociáldemokrata képviselő urak sem mind helyeselték. (Várnay Dániel : Hogy folytatja, ha ilyen hazugságon kezdi ?) Majd megfelelek. A hazugságban nem tudok olyan szakértő lenni, mint a marxismus hivei. (Várnay Dániel : Ez egy másik hazugság !) Azt hiszem, még önök sem tagadhatják, hogy Weltner Jakab itthon van és hogy Lovászy Márton ugyancsak itthon van. Az imént Lovászy Mártonnal kapcsolatban bizonyos megjegyzések" hangzottak el. Nem kutatom, hogy az a Lovászy Márton mit vitt véghez. Csak azt a kérdést kell felvetnem ezzel a kormányrendszerrel szemben ;