Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

À nemzetgyűlés 542. ülése 1926 lyet itt egyik képviselőtársam megpendített, hogy egyszer már valami módon próbáljuk meg, hogy tájékozva legyen minden képviselő arról, hogy micsoda elhelyezkedések vannak az egyes politi­kusok részéről különböző vállalatoknál/ Én általá­ban nem tartom egészséges dolognak azt, hogy a gombamódra felszaporodott vállalatok igazgatósá­gában, felügyelőbizottságában, vagy esetleg alkal­mazottai között politikusok is helyet foglaljanak és ha már a régi összeférhetetlenségi törvény alapján állunk, akkor kívánatosnak tartom, hogy legalább annak a régi összeférhetetlenségi törvénynek az­után megfelelő érvényt is szerezzünk. Elismerem, hogy sokszor a legnagyobb jó­hiszeműség ve/eti a képviselőket, hogy nem is tudják, miről van szó és meg vannak győződve, hogy intakt emberek, becsjletben teljesitik köte­lességüket a vállalattal szemben is, és úgyis, mint képviselők. De mégis lehetetlen az összefüggést teljesen megszakítani, a határt megvonni és a legtöbb esetben meg van adva a lehetőség, hogy először csak olyan bagatell dolgok történnek, azután lassan-lassan, mint ahogy a dolgok fejlődni szoktak,, a kisebb dolgokból lesznek a nagyobbak, vagyis a tiszta látóképessége az illető érdekeltek­nek csökken, ami természetes is, mert mindenki, aki valamely dologban egyénileg érdekelve van, azoknak a kérdéseknek elbirálására nem olyan kompetens, mint más független egyén. Az ilyen függőségi viszony azonkívül még az egyes kép­viselőknek sokszor inkább csak elméleti független­ségét is befolyásolja, mert én nem tartom egész­séges dolognak azt, ha képviselők a kormánytól nemcsak olyan gyengéd szálakkal függnek, mint ahogy a politikai életben előfordul, hanem ott a függési viszony meg van alapozva materiális alapon, aminek azután túlnagy költségét viseli a közgazdaság. Én azok közé tartozom, akik azt az elvet vallják, hogy mindig veszélyes az, ha az aktiv politika és az aktiv közgazdaság szorosabb kapcsolatba lép a termelés egyes ágaival, mert ezáltal szenved a politika, de szenved a termelési ág is A szabadverseny, a szabad egyéni tevékeny­ség, ami tulaj donkép minden termelési ágnak a legreálisabb alapja, érvényesülni nem tog, ha ilyen mesterséges módon az érvényesülés lehető­ségének gátat vetünk. Azon általános meggyőződésemből kifolyólag, hogy a költségvetést minden bizalom, vagy bizalmat­lanság elsősorban az ország erdekeire való tekin­tettel szavazzuk meg, az általános vita alapján elfogadom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául azzal a fenntartással, hogy amennyiben a penzügvminister úrtól ezekre az általam tett gyakorlatilag jelentőséggel biró javaslatokra nézve megnyugtató kijelentést nem kapok, akkor a részle­teknél azoknak a tárcáknak költségvetését, amelye­ket érintettem, nem fogom elfogadni, mert nevet­ségessé semmi körülmények közt sem tehetem magamat. Márpedig nevetségessé válnám magam előtt, ha én itt reális adatok nélkül, vagy legalább annak lehetősége nélkül, hogy azok a reális adatok ide elém be fognak terjesztetni, belemenjek egy olyan munkába, amely teljesen felesleges és illuzó­rius, mert irreális és a rendes alapokat nélkülözi. Innen-onnan négy éve lesz annak, hogy ez a nemzetgyűlés együtt van. Hogy nagy dolgokat, hogy az ország újjáépítését nem tudta megcsinálni, ezért neki szemrehányást tenni joggal alig lehet. Bármennyire Írogatnak, szidják ezt a nemzet­gyűlést, én, aki magam sem tartózkodom a kritikától, azt hiszem, hogy ha egészen objektíven, sine ira et studio akarjuk megítélni ezt a nemzetgyűlést és hasonlítjuk össze ezt a nemzetgyűlést a szomszédos államok parlamentjeivel, vagy megyünk egy kissé jobban nyugatra is, olyan nagy színvonalkülönb­ségeket, mint amilyent egyes heves képviselő­NAPLO. XL1I. évi április hó 30-án, pénteken. 23? társaim látnak, nem találok. Nem találok különösen, ha azokat az államokat vesszük, amelyeket, mint legyőzötteket érintett a háború. De azt talán mégis csak meg kellene tennie ennek a nemzetgyűlésnek, hogy az elől ne zárkózzék el, hogy ha nagy feladatokat nem is képes meg­oldani, azokat a kicsi feladatokat, amelyek nem elsősorban az ország becsületét érintik, lianem a nemzetgyűlés becsületét érintik az országgal, az adófizető közönséggel szemben, legalább is próbálja megoldani. De egyáltalában nem tenni semmit, mint azt, hogy minden heten esetleg kétszer is nagy csomó nyomtatványt hozni ide s ezeket letárgyalni, ugy hogy bele sem tekintenek, hogy mi van a nyom­tatványokban elrejtve, hogy azok a nyomtatványok tulajdonképen mit is mutatnak vagy mit nem mutat­nak, vagyis egyáltalában napirendre térni ezek felett a dolgok felett : ezt én nem tartom erkölcsi szempontból kívánatosnak és természetesen, mint­hogy az egyes képviselő mást nem igen tehet, mint­hogy lelkiismeretének kifejezést ad, azt hiszem, megtettem kötelességemet, ha ezekre a t. Nemzet­gyűlést itt figyelmeztettem, (Helyestés.J megtettem azt, amiért idejöttem. Hogy más mit tett és mit tesz, azért én ma­gamat felelősnek nem érzem, felelősnek csak akkor éreznem magamat, ha szemrehányást tehetnék magamnak azért, hogy én máskép láttam az ügye­ket és nem szólaltam fel. Felszólalásomban egyedül ez a cél vezetett. Nem akartam a vitát elhúzni, megmondottam nagyjában, ami aggaszt és a nemzetgyűlés bölcsességétől függ, hogy eltogadja-e a határozati javaslatokat és némi nyomást gya­korol-e a kormányra. Olyan nyomást amely­ben nincs bizalmatlansági nyilatkozat, de mégis egy csendes figyelmeztetés, simogatás hogy ugy, ahogy eddig volt, talán mégsem mehet, hogy most már mégis ideje volna annak, hogy ha egyfelől ki tudják mutatni, hogy az állam bevételei és kiadásai rendbejöttek, akkor egy kicsit továbbmenjünk és nézzük azt, hogy nemcsak ezek a számok legyenek a baloldalon és a jobboldalon rendben, hanem rendbejöjjön lassankint mindaz, aminek ezek a jobb- és baloldalon levő számok csak halvány képei és nem igazi, a valóságnak megfelelő meg­testesülései. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jeg-yzö : Lendvai István ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Tiszielettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. (Felkiál­tások a jobboldalon : Miért mennek ki a fajvédők ? Ez komádia ! — Meskó Zoltán : A szellemes szó­nokot úgyis meghallgatjuk !) Bodó János jegyző (megszámlálja a jelenlevőket] : Negyvenkettő ! Einök : Minthogy több mint 40 képviselő van jelen, a Ház tanácskozóképes A képviselő urat kérem, szíveskedjék beszédét folytatni. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés 1 Mielőtt az ellenforradalom nevében létjogosultságot szerzett úgynevezett keresztény nemzeti törvényhozás házára a május 1-i vörös lobogó felrepülne, méltóz­tassanak megengedni, hogy a keresztény nemzeti­nek nevezett kormány költségvetéséhez szólva a rendelkezésemre álló csekély időt felhasználva, némelye megjegyzéseimet megtegyem. (Halljuk ! Halljak!) Nem régiben épen Gaal Gaston igen t. kép­viselőtársam beszéde közben a pénzügyminister ur részéről hallottam bizonyos pénzügyi müvele­tekkel kapcsolatban ezt a kifejezést : vertikális és horizontális. Méltóztassanak megengedni, hogy akár, ha tetszik vertikális, akár ha tetszik, horizon­tális keresztmetszetét adjam egy ma délelőtt hoz­zám érkezett levélben annak 3 amit itt keresztény - 33

Next

/
Thumbnails
Contents