Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

206 A nemzetgyűlés 542. illése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. nagy emlékezés révén kegyelettel őrzi meg mindazokat a külsőségeket is, amelyek bevilágítanak a szabadkőművesség régi nagy múltjába. (Szabó Józseí : Azért nem fog sikerülni fehérre mosni őket !) Nem önt akarom meggyőzni, mert aki nem akarja magát meggyőzetni, ahhoz hiába beszélek. (Meskó Zoltán: Próbáljon engem meggyőzni!) Azért voltam bátor ezeket felemlíteni, mert azt a ferde látszatot nem akartam engedni a közvélemény előtt mint valóságot érvényesíteni, hogy a szabadkőművesség nemzetietlen, vallás- és társadalomellenes, hanem be akartam bizonyítani és be is bizonyítottam ennek az ellenkezőjét. Hogy valaki szabadkőműves-e vagy nem, attól eltekintve lehet becsületes ember. A szabadkőművességbe is beférkőzhettek olyan jellemek, akik nem voltak odavalók, de ilyenek minden intézménybe bekerülhetnek. Ezért nem lehet magát az intézményt felelőssé tenni. (Griger Miklós : Arra feleljen, hogy a Galilei-kör a szabadkőművességnek volt-e a csemetéje vagy nem ?) A szabadkőművesség csemetéje volt. (Griger Miklós : Az volt ? Akkor tisztában vagyok ! — Szabó Józseí : Sok egyéb csemetéje is volt !) Egyet azonban meg kell állapitanom. A Gallilei-kör tevékenységével az össz-szabadkőművesség nem értett egyet, nem azért mintha bizonyos eszmei céljai, általános emberi eszmei céljai nem lettek volna szépek, tisztára a módszerrel nem értett egyet, mert a szabadkőművesség nem agressziv, a békét, a békés kiegyenlítődést szolgálja. Végre a modern haladást nem lehet megállitani. A társadalmi tevékenység terén lehetnek, akik ugyanazt a célt szolgálják, de rossz eszközökkel, ezekért a rossz eszközökért azonban nem lehet magát az intézményt felelőssé tenni. A legszebb gondolatot is lehet rosszul szolgálni, amit a legjobban bizonyít épen az a szomorú jelenbeli állapot, hogy az irredentizmus legszentebb gondolatát milyen ocsmány eszközökkel akarták szolgálni és diszkreditálták bizonyos megtévedt egyének. Ne méltóztassék tehát ezt a kérdést ezen a szemüvegen keresztül nézni, mert az irredentizmust is meg kell tisztítani ezektől a csökevényektől, mint ahogy minden nemes intézményt meg kell tisztítani azoktól, akik visszaélnek az intézmény nemes, szép gondolataival. Nem lehet tehát a Galilei-körön, vagy ennek esetleg rossz munkálkodásán keresztül megitélni a szabadkőművességet, mint ahogy az irredentizmust sem lehet megitélni a Kovács-testvérek irredentizmusán, Okolicsányin és más. ilyen alakokon keresztül, akik bizonyos nagyváradi pénztárba való betöréssel és egyéb ilyen dolgokkal voltak kapcsolatosak. így nem lehet szolgálni az irredentizmust, de nem lehet szolgálni egyetlen szép eszmét sem, ha mindig azokon keresztül mérlegelik a gondolatot, akik rosszul szolgálják. T. Nemzetgyűlés ! A szőnyegen forgó javaslatnak volt egy preludiuma. Ez a prelúdium az az expozé, amelyet a pénzügyminister ur mondott, nagy optimizmussal, nagy önelégültséggel megállapítván, hogy minden mennyire rendben van ebben a szegény országban ; hogy a költségvetési tételek mennyire hallatlanul beváltak az előirányzat szerint, hogy az adójövedelmek milyen szabályosan folynak be és hogy az államháztartás egyensúlyát mennyire, rendbehozták. A t. minister ur igen jóhiszemű ember lehet, de hamis szemüvege van. Fináncszemüvege van, és épen ezért nem az életet látja, hanem azokat a rubrikákat, azokat a különböző feladványokat, amelyek a pénzügyi problémák kapcsán elé kerülnek. Ha kissé túlnézne szemüvegén és ha nem használná ezt a szemüveget, hanem szivén és lelkiismeretén keresztül igyekeznék figyelni a magyar gazdasági helyzetet, akkor egészen más, nem optimisztikus, hanem nagyon is pesszimisztikus képet rajzolhatna a maga tevékenységéről akkor, amikor itt ilyen hihetetlenül nagy összeomlás van, amikor megmentőként, mint millió és millió rög, megindult a salgótarjáni fekete munkásmenet, hogy feljöjjön Budapestre demonstrálni a maga nyomorúságát és arra kérje a kormányt, hogy segítsen rajtuk, amikor vállalatok ugy omlanak össze, mint a partomladvány a sebes, rohanó folyó hullámcsapásai alatt, amikor a gyárak kéményei hidegen, mint halotti ujjak mutatnak a boldogabb másvilág felé, amikor családok, exisztenciák földönfutók és kenyértelenek, amikor a munkanélküliek ezrei csatangolnak az utcán — hiszen Budapesten csak nyilvántartott munkanélküli van 30 ezer, ami tehát 30 ezer családot jelent, amely számhoz még hozzá kell számítani azokat, akik még nincsenek nyilvántartva és akik az ország különböző vidékein élnek — amikor minden képviselőtársam maga tudhatja azt, hogy ő most már egy állásközvetítő, egy jótékonysági intézet lett, mert hiszen naponta érkeznek a levelek és személyesen is jönnek az emberek hozzánk kerületeinkből, sőt máshonnan is, idegenek és azt mondják : Uram, tönkremegyünk és kiirtjuk családunkat, nem birunk élni, nincs kereseti lehetőségünk. Énhozzám is jött a múltkor egy igen kitűnő arisztokrata családnak egy szegény tagja s azt mondta : Uram, önhöz jöttem, mert senkisem segít rajtam. Méltóztassék segíteni. Teljesen rongyos vagyok, szégyellem igy a nevemet meghurcolni, dugjon be valahova, mert nem tudok elhelyezkedni. (Meskó Zoltán: Grófi szakszervezetet kellett volna csinálni ! — Nagy Vince : Nem kell ezen viccelni ! Minden képviselő ki van téve ennek !) A hierarchia legfelső rétegétől kezdve lefelé mindenki megérzi ennek a gazdasági helyzetnek súlyát. A középosztály teljesen elpusztul ; az a középosztály, amelyről azt szokták mondani, hogy nemzetfentartó elem és a nemzeti kultúra jogfolytonosságát van hivatva biztosítani. A munkástömegek elkeseredése olyan végletekig megy már, hogy bizony nagyon kell félnünk attól, ha ez a sok keserű és elkeseredett ember hasonló tömegbe verődik, mint amilyen volt a salgótarjáni tömeg. Ha megindul a sok B-listás, a sok szegény állásnélküli lateiner, a sok üzletét vesztett és tönkrement, csődbejutott kereskedő és iparos és a munkanélküli munkások tömege, és az mind itt fog követelőzni a kormánynál vagy a nemzetgyűlés kapuja előtt, hogy segítsetek rajtunk, csináljatok értünk valamit, hiszen mi vagyunk az a nemzedék, amelyre a legnagyobb feladat vár : felépíteni a uj Magyarországot, ne engedjétek ezt a nemzedéket elpusztulni, mert vele pusztul, omlik össze maga az ország is : akkor a t. pénzügyminister ur már nem lehet optimisztikus, ha majd igy látja a dolgokat. De nem tudjuk megérteni, honnan van ez a rövidlátás, honnan van ez az érzéketlenség, amikor kétségtelen, hogy az ő bürójának ajtaján is kopogtatnak és dörömbölnek a panaszok és a bajok. Hiszen képviselőtársaink ezerszámra viszik hozzá a különböző sérelmeket, amelyek orvoslásra várnak. Az adózás terén történő rémséges szekatúrák, ahol elviszik a szegény ember utolsó bútordarabját is, hogy biztosítsák az államháztartás egyensúlyát, mind bepillantást engednek a mai magyar gazdasági helyzetbe. Tisztelt pénzügyminister ur, legyünk talán mégis csak emberek azokban a bársonyszékekben ne csak egyszerű hivatalnoki automaták gépemberek és szivünk kamrái ne legyenek tele egyszerű adórubrikákkal, hanem azokban lüktessen emberi érzés és emberi vér, amely együtt sajogjon és együtt keringjen ennek a szegény, szenvedő nemzetnek vérével 1 Egy dolgozó társadalom omlik össze, pusztul el és a kormány ugy végzi dolgát,